Nem maradt időnk megvárni, hogy felnőjön egy környezettudatosabb generáció (x)

nlc | 2021. November 16.
Környezettudatosan élni nem könnyű, főleg akkor, ha már olyannyira elszakadtunk a természettől, hogy azt sem tudjuk, mit óvunk vagy épp mire nem vigyázunk. Tudatosabbnak kellene lennünk ebben a kérdésben is.

A tudatosság egyik alapvető eleme a kellő önismeret és világismeret. Bármilyen hihetetlennek tűnik, a tudomány legújabb kutatásai alapján is igazolt, hogy minden mindennel összefügg, és minden mindenre hatással van. A Földünk, ahol élünk, sőt a világegyetem is ugyanazokból az elemekből épül fel, mint az emberi test. Az emberben, emberek között lejátszódó folyamatok is kapcsolatban vannak a Világ történéseivel, analóg módon visszatükrözik azt. Láthatatlan szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, így minden, ami velünk történik, mindenkivel történik és ami másokkal történik, az ránk is hatással van. Ebből következhet, hogy ahogy a környezetünkkel, a Földünkkel bánunk, az kihat az emberek egyéni és az emberiség társadalmi, közösségi egészségére is.

Pár száz évvel ezelőtt a környezetünk még minden szennyeződéstől mentes volt, az emberek számtalan nemzedéke az erdők, mezők gyógynövényeit gyűjtötte, és ezekből készített magának, kisebb közösségének gyógykészítményeket. Manapság az esőerdők és más természetes élőhelyek pusztulása miatt minden egyes nap gyógyító növényfajok százai tűnnek el örökre és velük együtt az a nemzedék is, amely még ismeri a gyógyításban való alkalmazásukat. Számos állatfaj kerül ugyancsak végveszélybe az ember környezetkárosító tevékenysége miatt. Ha csak annyit tennénk, hogy organikus ételeket fogyasztunk, együttesen több tonna növényvédőszer használata lenne felesleges, ami manapság környezetünket és ezen keresztül bennünket is mérgez. Az ipari tevékenység hatására a környezetünkben felgyülemlő nehézfémek, például a higany vagy az ólom a szervezetünkbe is bekerülnek, és számos jól ismert betegség kialakulásában szerepet játszanak.

Amíg az egymás közötti szociális viszonyainkban az úgynevezett hierarchikus modell az uralkodó, melyben az emberek alá-fölé rendeltsége, a társadalmi szerepek dominanciája, az állandó versengés, a hatalom utáni hajsza, és az annak való behódolás a jellemző, míg az emberek megtagadják az érzéseiket és különbözőségüket, egyediségüket, addig nehezen elképzelhető az az alázat, együttérzés és empátia környezetünk és a természet felé, ami megteremthet egy valódi fordulatot ebben a kérdésben.

A másik nehézséget a bizonytalanság adja: vajon számít-e az, amit egyedül teszünk, vagy csak csepp a tengerben? Környezetvédelmi, éghajlatvédelmi tanácsadónk, Csernus Dóra Ildikó megerősíti bennünk: minden egyes ember legapróbb tette is fontos, hiszen, ha már elég sokan gondolkodunk ugyanúgy, képesek vagyunk változást hozni.

Az ember valaha még a természet részeként tekintett magára, erre azonban talán már csak szüleink, nagyszüleink emlékeznek. Együtt élt az őt körülvevő természeti világgal, ismerte, használta, de tisztelte és újrateremtette azt, amit elvett belőle. Környezettudatosan élni biztosan nem lehet anélkül, hogy ne fordulnánk vissza egy kicsit, és néznénk meg, mit is veszítünk, ha nem vigyázunk rá.

A mai modern ember már nem szed gombát, és viszi ki a piacra ellenőriztetni, nem pakolja tele a hátizsákját vadgesztenyével vagy nézi a domboldalról a naplementét, sőt, sok gyermek erdőt is csak a videójátékokban lát. Nemcsak ismereteik lettek hiányosak a körülöttük létező élővilágról, de szinte már lelkükben sincs meg az igény a természetben átélhető szabadságra és felhőtlenségre. Egy család szokásainak megváltoztatásához kiváló gyakorlati útmutató adható, azonban elengedhetetlen az is, hogy a természet újra mindennapjaink része legyen.

A környezettudatosság egyik legfontosabb eleme, hogy egyedül ugyan kevesek vagyunk, ám, ha elérjük az ún. „kritikus tömeget”, amely nemet mond a környezetkárosító folyamatokra, akkor már a döntéshozók is meg fogják hallani a hangunkat.

„A klímaváltozás tekintetében például jó eséllyel el tudjuk kerülni a legdurvább következményeket, ha most cselekszünk –  hangsúlyozza Csernus Dóra Ildikó.– Vannak ugyan visszafordíthatatlan folyamatok, de nem mindegy, hogy ezeknek milyen lesz az intenzitása – egy jó példa erre az óceánok vízszintje, mely a globális felmelegedés hatására lassan, de biztosan növekszik: nem mindegy, hogy a vízszint 20 centiméterrel vagy két méterrel nő a következő évtizedekben vagy évszázadokban. A környezetvédelem nem egy kényelmes dolog. Ha az lenne, akkor mindenki csinálná. Ha már valaki érzi azt, hogy ami jelenleg van, az nem az igazi, az már egy nagyon fontos lépés.

Semmilyen elméleti képzés nem szükséges ahhoz, hogy az ember megtanuljon környezettudatosabban élni: a józan paraszti ész is eljuttat addig, hogy meglássuk, melyek a felesleges dolgok az életünkben. Minden kis lépés egyre bátrabbá tesz.”

 

Csernus Dóra (Fotó: Tóth Balázs Zoltán)

Igenis beleszólhatunk életünk alakulásába

Az egyszer használatos műanyagok gyártását és forgalmazását 2021. július 1-jével betiltották az EU területén. Jól érzékelteti a problémát az, hogy Magyarországon eddig évente összesen 3 Gellért-hegynyi hulladék keletkezett, melynek nagy része egyszer használatos műanyag hulladék volt. Pár évvel ezelőtt mindössze egy kisebbség próbálta felhívni a figyelmet a problémára, majd egyre több ember, egyre több szervezet látta be, hogy változtatásra van szükség, így alakult ki szép lassan az a kritikus tömeg, amely már képes volt hatást gyakorolni a döntéshozókra. Ennek köszönhetően született meg az új szabályozás.

A globális felmelegedés hátterében az üvegházgázok (ÜHG-k) egyre nagyobb mennyiségű kibocsátása áll. 2050-re az EU klímasemlegessé szeretne válni. Ez azt jelenti, hogy addigra csak annyi üvegházgáz-kibocsátása lesz, amennyit el is tud nyeletni, például erdőkkel. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, elengedhetetlen az emberek támogatása.

Bőven van mit tenni

Dóra szerint a környezeti változások olyanok, akár egy, betegség: először tagadjuk, hogy baj lenne, aztán megijedünk, majd csak ezután próbálunk meg megoldást találni. A környezetvédelmi problémák kezelésében is van egy bizonyos félelemfázis, ám a szakértő szerint ez egy természetes állapot, a kérdés valójában az, hogy túl tudunk-e lépni rajta, és a tagadás helyett a felismerés és egy aktívabb viselkedés felé fordulni.

„Magyarországon az épületek nagy része nagyon rosszul szigetelt és korszerűtlen fűtési rendszerekkel van felszerelve, egyszóval nem energiahatékony. Így energiafelhasználásunknak – és az ahhoz kapcsolódó üvegházhatású gáz-kibocsátásunknak is – nagyjából 40 százaléka az épületeinkhez kapcsolódik. Ez azért jó hír, mert hétköznapi emberként dönthetek úgy, hogy nyílászárót cserélek, leszigetelem a házamat, hatékonyabb kazánra cserélem a mostanit, vagy megújuló energiát telepítek. Elképesztő energiát lehet spórolni azzal, ha hatékonyabbá tesszük az otthonainkat. Ha ilyen átalakításokra nincsen épp fedezetünk, apróságokat is tehetünk, ami igenis számít! Az egész társadalom gondolkodását változtathatja meg, ha egyre többen felismerik a legfontosabbat: ne pazaroljunk!

Fotó: EcoFamily

Légkondi mindenütt

2021-ben is dőlt meg nyári áramfogyasztási rekord Magyarországon, az adatok pedig azt mutatják, hogy a nyári csúcsok egyre közelítenek a téli csúcsokhoz, annak ellenére, hogy télen például sokkal többet világítunk. A légkondicionáló kérdése egy sarkalatos pont, Dóra egy ördögi körforgáshoz tudja leginkább hasonlítani.

„A globális felmelegedés miatt egyre gyakrabban tapasztalhatunk hőhullámokat, így gyakrabban és egyre hosszabb időre kapcsoljuk be a légkondicionálót. Ez elektromos árammal működik, amelynek előállítása az esetek túlnyomó részében üvegházhatású gázkibocsátással jár, ami újra hozzájárul a globális felmelegedéshez, ami miatt még inkább a légkondicionálót hívjuk segítségül, és így tovább.”

Mit tehetsz ellene?

A boldogság nem csak a fogyasztásról szól

A szakember szerint talán a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a túlfogyasztás egyfajta státuszszimbólummá vált. Általánosan jellemző lett, hogy nem javíttatunk meg semmit, inkább újat veszünk, az kényelmesebb, sőt, „menőbb”. Az is jól mutatja a problémát, hogy az országok a GDP-t hajszolják, pedig ez a mérőszám igencsak megvezet bennünket.

„Tudom, hogy nehéz feladat, hiszen egy olyan világban élünk, ahol a reklámokból ömlik a nyomás: »fogyassz!«. 

Pedig a boldogság sokkal többrétűbb, mint pusztán a vásárlás és birtoklás.

Nagyobb autónk van, mint kellene, drágább ruhánk van, mint logikus, messziről jövő ételeket eszünk. Az egyes országok jólétét GDP-ben mérjük, miközben ez csak egy kis szeletét mutatja annak, hogy mennyire él jól egy ország. Ha például a klímaváltozás hatására egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt egy brutális természeti katasztrófa sújt egy országot, utána általában egy helyreállítási program következik, számtalan beruházással. Ebben az időszakban az ország GDP-je akár növekedhet is, annak ellenére, hogy nagy a baj.”

Tudtad?

Létezik az ún. Boldog Bolygó Index (The Happy Planet Index), mely egy ország állapotát sokkal összetettebben méri: nézi a jóllétet (mely a jólétnél jelentősen összetettebb), az egyenlőtlenségeket, az ökológiai lábnyom nagyságát és a születéskor várható élettartamot, így sokkal átfogóbb képet mutat arról, mennyire van jól egy ország.

Nagyon fontos üzenet: nincs már időnk

Dóra felhívja a figyelmet: sajnos nem maradt időnk megvárni, hogy felnőjön egy környezettudatosabb generáció. Fontos, hogy tanítsuk a gyerekeket, hogyan gondolkozzanak másképp, de ennél sokkal sürgetőbb a helyzet: nem várhatjuk meg azt, hogy a most még gyermek generáció majd egyszer döntéshozó helyzetbe kerüljön, akár családi, akár országos szinten.

„Több olyan projekten dolgoztam, ahol kisgyerekeknek kellett összeállítani klímatudatossággal kapcsolatos anyagokat. A megrendelő mindig azt kérte: ne okozzak nekik klímadepressziót. Egyet tudok érteni, de az sem megoldás, ha azt mondjuk nekik: van ugyan itt egy probléma, de ha többet biciklizel, akkor minden rendben lesz. Valahol a kettő között kell megtalálni az egyensúlyt. Ezért fontos nemcsak a problémát vázolni, hanem rögtön megoldási javaslatokkal is előállni.

Az embereknek meg kell értenie: a közösség, a létszám ereje alapvető.

Fontos, hogy mindenki kis lépésekben eljusson egy olyan életmódhoz, ahol már együtt számít mindaz, amit tesz.”

Fotó: EcoFamily

Ne hagyd, hogy a kényelmet lenyomják a torkodon

fotó: Profimedia

A környezetvédelmi tanácsadó záró gondolata

„Bármilyen környezetkímélő intézkedést javasolnak nekünk, fogunk találni valamit, ami alapján azt lehet mondani: az a megoldás nem is olyan jó. Elképesztő kreatívak vagyunk abban, hogy halogassuk a cselekvést, miközben tudjuk, hogy ahogy most élünk, az fenntarthatatlan. A kifogások helyett el kell kezdeni a változtatást, aki tudja, csinálja nagyban, aki nem, az kicsiben, és fokozatosan, egyre nagyobb lépésekkel haladjon a zöldebb hétköznapok felé. 

Nincs olyan, hogy engem nem érdekel, nem vagyok érintett: mindannyian érintettek vagyunk, egy hajóban evezünk.”

Ajánlott olvasnivaló:

Exit mobile version