Évekig építkeztünk, alig vártuk, hogy beköltözhessünk.. És eljött az a tél amikor a karácsonyra, már az új házban készültünk. Álmodoztunk, tervezgettük hogy tegyük minél szebbé az ünnepet. Kitaláltuk a gyerekekkel, hogy sütünk mézeskalácsot…
Először csak a szokványos formákra gondoltunk, feldíszítve ezzel-azzal…. aztán eszembe jutott a mesebeli mézeskalács-házikó, és már nem volt megállás… Persze, hogy elmesélték a barátoknak… persze, hogy mindegyik jönni szeretett volna. Megállapodtunk, mindhárman hívhatnak egyet-egyet.
Kerestünk receptet, csináltunk szabásmintát, bekészítettem pár zacskó cukrot is a díszítéshez. Most is mosolygok, ahogy eszembe jut az a zsizsegés… Nagy kaland volt, az biztos, meg jó nagy rumli. Gondolhatjátok, ahol ennyi gyerek alkot…
Aztán valahogy szokássá vált, jó pár éven keresztül építkeztünk mézes tésztából is…
A mi gyerekeink már felnőttek, de biztosan van köztetek olyan, aki bevállalja ezt az extra ajándékot a gyerekeinek.
