Eljött az idő, hogy készítettem az oviba is, ide-oda mézeskalácsokat. Az oda begyúrt tészta nyújtásakor jött az ötlet, hogy a neten már oly sok helyen látott, bögre peremére tehető kis házikókat is gyártsak.
A bonyodalom
Na nem sokat, kettőt összesen, az is pont több volt a kelleténél, mert nekem ez pepecs munka volt. Mert az még hagyján, hogy a puha tésztácskát méretre szabdalom, de ez után épségben, kevés deformitással kellene áthelyeznem a tepsire, és valamiért aznap olyan trampli kezem volt, hogy ez nem ment olyan simán, mint ahogy azt annak előtte a lelki szemeimmel látni véltem.
Hogyan készült?
Kinagyítottam a sablont a szerintem megfelelő méretre, lemásoltam egy sütőpapírra (a monitorra helyezve), majd átmásoltam egy keményebb papírra (pusztán csak saját kényelemből és időhúzás céljából), és körbevágtam. Aztán a kis darabkákat rátettem a tésztára, körbevagdostam, majd a tepsire tettem. A többi tésztát pedig a szokott módon kiszurkáltam.
Miután megsütöttem, a ház összeállításához a két bejárat hátulját oldalt írókával húztam, majd felállítottam a falakat és mikor állt a ház, rátettem a tetőt. Én akkor dekoráltam, amikor már megszáradt az íróka. Lehet cserepeket rajzolni rá, de én most 1-2 szem Smarties cukorkával díszítettem. Ha pedig készen van a dekor, és meg is száradt teljesen, akkor mehet a csészére, hogy ez fogadja reggel a családot. Vagy csomagoljuk be, és tegyük a fa alá.
A mézes tésztához itt találsz receptet, az íróka receptjéért ide kattints, és itt találod meg a házikó készítésének teljes leírását a sablonnal együtt a Nassoló naplopó blogon.
A sima mézeskalácsok ilyenek lettek:
