Lassan negyvenegy éve vagyok a pályán, és elmondhatom, hogy még mindig nagyon szeretem a hivatásomat, gyermekkorom óta erre készültem – árulta el dr. Roykó Mária szülész-nőgyógyász főorvos, aki tavaly Richter Aranyanyu Díjat kapott. Kollégái jelölték, nemcsak szakmai tudása, hanem embersége miatt is érdemesnek találták az elismerésre. Sajnos nem tudta akkor személyesen átvenni az Aranyanyu-szobrocskát, mert az élet furcsa játéka folytán épp saját, mindenórás kismama lánya mellett állt készenlétben.
Mi történt azután, hogy megkapta a díjat?
Engem nagy szeretet vesz körül, csaknem negyvenegy éve dolgozom ugyanott, a tatabányai Szent Borbála Kórházban. Itt kezdtem a pályámat, szinte mindenki ismer, sokan gratuláltak. Megkerestek korábbi pácienseim, elmondták velem kapcsolatos élményeiket, emlékeiket. Csak jó dolgokról tudok beszámolni, szerencsére nem tapasztaltam irigységet. Mivel évtizedek óta segítek a kismamáknak, engem már nem egy díj, hanem a hozzáállásom, a munkám alapján ítélnek meg. Ezzel együtt nagyon jólesett, hogy kitüntettek tavaly.
Ön szerint miért fontos egy ilyen díj?
Az ember végzi a munkáját hittel, szeretettel, közben kap pozitív visszajelzéseket, de egy elismerés mégiscsak más, hozzátesz valamit az önbecsüléshez. Jó látni, hogy mások is észreveszik, hogy lelkiismeretesen, becsülettel teszek eleget a hivatásomnak. Ezzel együtt nem gondolom, hogy a díjakért dolgozunk, de olyan pluszt tudnak adni, ami nagyon jó érzéssel tölt el. A gratulációk, kedves levelek vagy telefonhívások valóban fel tudnak tölteni.
A díjat személyesen nem tudta átvenni, mert lánya éppen a díjkiosztó idején adott életet első gyermekének. Hogy érzi magát nagymamaszerepben?
Fantasztikus érzés, amikor az embernek unokája születik. Dani már 10 hónapos, magától fel tud állni, jönnek a fogacskái, szépen fejlődik. Ő most a legnagyobb boldogság a családban, a lányom is jól van. Imádok velük lenni, rengeteg élményt tud adni egy apróság.
A munkájában történt változás?
Nem, ugyanúgy félállásban vagyok a kórházban, szeretem a kollégáimat és a betegeimet, a főnököm is nagyon aranyos velem, tiszteletben tartja a koromat. (Nevet.) Nem mondom, hogy már a visszavonulást fontolgatom, de előbb-utóbb ennek is eljön az ideje, át kell adni a helyet a fiataloknak.
Tudja már, hogy mikor?
Nem vagyok az a dátumokat kitűző típus. Majd érezni fogom, ha itt az ideje. Az biztos, hogy ez már nincs olyan messze, de amíg van erőm, és tudok segíteni, addig folytatom.
És utána?
Nagyon aktív ember vagyok, nem tudom elképzelni, hogy ne csináljak semmit. De ez nem is merül fel, mert mindig vannak ötleteim, sosem unatkozom. Biztosan még több időt szánok majd a családra, a kis unokámra, és a magánrendelést sem hagyom abba. Amíg tudom, teszem a dolgom.
Tudj meg mindent a Richter Aranyanyu Díjról!