A kisfiúk legjobb haverja

Az ötéves Gábor csak úgy tud elaludni, ha közben marokra foghatja. Alex kétéves kora óta játszik vele a kádban. Ákos és Barnabás pedig bármikor képes előrántani egy pisilőverseny kedvéért a sajátját.

Igen, mi, fiús anyák jól tudjuk. A srácok teljesen odavannak a fütyijükért. Jó érzés számukra, ha hozzáérnek, hát markolásszák is állhatatosan, és odanyomják mindenhez, amihez lehet.

Örülhetnénk, mégsem egyszerű

Néha persze ez zavarba ejtő – de a pszichológusok szerint teljesen normális dolog. Nemhogy aggódni nem kell miatta, de inkább örülni kellene neki.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű – lehet, hogy mi jót nevetünk, amikor a kétéves kirántja a kukiját a gatyájából, és miniszatírként rohangál, de nem biztos, hogy a szomszédasszony, a postás vagy épp az utcai járókelők is hasonlóképp együtt örülnek velünk.

Eljön hát hamar az az idő, amikor meg kell értetni a kis gézengúzzal, hogy vannak olyan testrészeink, amelyeket nem mutogatunk. Persze nem kell ennek nagy feneket keríteni, elég, ha elmondjuk nekik, hogy ez magánügy, csak rájuk tartozik, senki másra.

Fontos, hogy ne dramatizáljuk a dolgokat azzal, hogy pfujolni kezdünk, és azt bizonygatjuk, hogy a fütyijük piszkos, pisis testrész. A mi hozzáállásunkon múlik ugyanis, hogy a jó kapcsolat férfi és fegyvere között egész életében jó és lelkiismeretfurdalás-mentes legyen. 

Kulcs a boldog szexuális élethez?

Bár mi, nők hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a kapcsolat el nem ronthatóan erős, ha nem figyelünk, pár rossz szóval is sokat tudunk rombolni rajta. Márpedig életbevágóan fontos, hogy a fiunk ne legyen zavarban attól, ha meg kell fognia a péniszét. Nem csak azért, hogy majdan, sok-sok év múlva boldog szexuális életet élhessen, még fontosabb, hogy az a férfi, aki szereti a saját fegyverét, valószínűleg tisztábban tartja, kevésbé érzi cikinek, hogy orvoshoz menjen vele, ha valami elváltozást lát rajta. Ez pedig a hosszú élet kulcsa.

Persze az anyáknak nagyon nehéz megérteni és bátorítani ezt a kapcsolatot, mert annyira más, mint amit az ember a saját testével megszokott. Ráadásul a nők többségének fogalma sincsen róla, mi a normális és mi nem egy apró kis pénisz esetében. Aggódó szülők gyakran rohannak orvoshoz, panaszolva, hogy csecsemő fiuk péniszével valami nincs rendjén – ám az esetek meglepően nagy részében a teljesen normális erekciót értik félre, mert nem tudják, hogy ez akár már bébikorban bekövetkezhet. Az is normális, ha a gyerek ennek során fájdalomról panaszkodik, a számára furcsa, idegen érzés miatt.

Beavatkozni vagy békén hagyni?

Ám nem minden fütyiprobléma ilyen ártatlan. Valójában nagyon is sok gondot tud okozni ez a kis testrész. A legáltalánosabb gond a fitymaszűkület, amivel kapcsolatban mintha mindenki mást mondana. Nem véletlen, mert tíz évvel ezelőtt egy ilyen problémát azonnali műtéttel kezeltek, ám mára már türelmesebbé vált az orvostudomány. Ha van egy akkorka lyuk, amin a vizelet távozik, van idő. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy négyéves korra az esetek 90 százalékában ez teljesen magától megoldódik, 99 százalékukban pedig 17 éves korra eltűnnek a panaszok. Némi szteroidos kenőcs segíthet a gondon, de erre sincsen mindig szükség.

A legtöbb körülmetélést kérő szülő vallási vagy higiéniai okokból kéri a műtétet. Az a tévhit, hogy a fityma nélküli pénisz tisztább és egészségesebb, azért terjedt el, mert sokan azt gondolják, hogy az előbőr egyfajta koszcsapda, és az alatta képződő fehér maszat, az úgynevezett szmegma lemosandó piszok. Pedig valójában ez a fehér, ragacsos anyag pont azért van, hogy később segítse a közösülés alatt benedvesíteni a péniszt. A szmegmát valóban rendszeresen le kell mosni, mert gyulladást okozhat, de az tévedés, hogy egy olyan gyermekpénisz esetében, ahol nem lehet rendesen visszahúzni a bőrt, ez összegyűlne, mert ebből az anyagból gyerekkorban csak nagyon kevés termelődik. Éppen ezért soha nem szabad tisztogatási céllal erőszakosan hátrahúzni, ha magától nem megy, mert berepedhet, és fájdalmas hegesedést okozhat. Elegendő elmondani és megmutatni a fiúknak, hogy ez a bőr végül majd vissza fog húzódni, és akkor mossák ki, ami alatta van. Addig meg húzzák, ameddig simán megy. Az önálló tisztálkodást azonban érdemes minél hamarabb megtanítani, mert fájdalmasan hamar eljön az idő, amikor a gyerek kiküld majd minket a fürdőszobából, legkésőbb 9-10 éves kora körül, amikor a teste változni kezd. Addigra pedig biztosnak kell lennünk abban, hogy tudja, hogyan kell bánni a legjobb barátjával, hiszen végül is ő vele marad örökké. Fontos, hogy jóban legyenek.