Amikor megszületett a lányom, elhatároztam, hogy nem fogom agyonnyomni játékokkal, igyekszem figyelni a mennyiségre. Persze ez tipikusan az a helyzet, amikor kicsit mindegy, mit döntök én, valami kicsi ez meg az mindig landol végül a lakásban. Azért szerencsére eddig sikerült az ésszerűség határain belül tartanunk a játékok számát, de talán épp ezért zavar annyira, ha valami, ami zöld lámpát kapott, finoman szólva is silány. Nézzük a feketelistámat:
Játék xilofon
Nem vagyok kiugró tehetség, de az anyukám hangsúlyt helyezett arra, hogy legalább egy rendes zenei alapképzést kapjak. Nem tévedett, imádtam a kórust, és egész jól szintre is hozott a sok éneklés, énekelni pedig jó. Így aztán boldogan fogadtam el az ajándék xilofont, gondoltam, indításnak isteni lesz. Megbántam. Az első “Boci-boci”-próbálkozásnál konstatáltam, hogy kegyetlenül hamis, és egy hang kétszer is szerepel a skálán. Később több barátunk is beszámolt erről a jelenségről, tehát nem szériahibáról van szó. Ha jól tudom, nem is kifejezetten olcsó mulatság, szóval duplán disznóság. Rutinosabb szülőtársunk javasolta, hogy zeneboltban kell venni gyereknek való kezdőkészletet, van benne gyönyörű hangú xilofon, triangulum és talán egy kicsi dob is. Kicsit később a furulyánkat már én sem bíztam a véletlenre, szakboltban vettem egy álomszép kéket, teljesen baráti áron.
Pötyi – foggal-körömmel
Evezzünk más vizekre, itt van például a Pötyi. Szerintem mindenki ismeri, ilyen kis tüskés gombákat kell beszurkálni egy lyukacsos alaplapba. Biztos perverz, de én imádtam, most is nyugtat tulajdonképpen. A lányom ragyogó szemmel közölte, hogy ilyen van az oviban, és ő azt mennyire szereti. Kapott is egyet, amiből azóta is foggal-körömmel próbáljuk minden egyes alkalommal kitépni a beszúrt darabokat, miután már nem fáj annyira az ujjunk attól, hogy megpróbáltuk belenyomkodni a tüskékkel nem kompatibilis lyukakba a kis izéket. Ez már kevésbé relaxáló tevékenység.
Maradandó zsírkréta
Az elmúlt pár hónap top favoritja nálam. Az egyik kedvelt áruházláncban vásároltam, nem márka, de szépen színez. A karácsonyi hajtásban a gyerek úgy gondolta, az egész lakás egy szép nagy rajzlap, és irdatlan matyóhímzéssel díszítette ki a szőnyeget, amit aztán nagyságrendileg 8-10-féle szer sem szedett ki. A szőnyeget ki kellett dobnom, és amikor reklamálni próbáltam, akkor az áruházlánc ügyfélkezelésből sem vizsgázott jelesre, mert azt a szuper tippet kaptam, hogy máskor tegyek valamit a rajzlap alá (ráadásul olyan lassan reagálnak, mintha legalábbis galambpostával leveleznénk). Na, ha valamitől, akkor ettől lettem igazán ideges, ugyanis köszönöm, ez a tipp már meglenne, de szerintem az nem normális, hogy egy zsírkréta csak ecetes ollóval jöjjön ki (volt már korábban is zsírkrétabalesetünk, de olyan még nem fordult elő, hogy ne lehetett volna kiszedni a ruhából, falról stb.) És lehet, hogy erre az esetre nincs jogszabály, de valahogy azt tartanám logikusnak, hogy akkor ráírnak a termékre egy figyelmeztetést: vigyázz, ezt az életben nem szeded ki! És akkor eldönthetem, hogy
a.) megveszem-e egyáltalán?
b. ) ha nem vagyok ott, a gyerek nem veheti a kezébe (könyörgöm, azért ez nem egy olló, talán elképzelhető, hogy egy gyerek egyedül is játszhat vele),
c.) a gyerek kizárólag műtősköpenyben, forrasztószemüvegben, szoros emberfogásban mellettem ülve játszhat vele.
Foglalkoztató füzetek
Tavaly márciusban volt egy rosszabb körünk, sokat látogattuk a gyerekorvosi rendelőt. A sokadik látogatás után úgy éreztem, kijár egy kis lélekvidító, így aztán a rendelő könyvesboltjában próbáltunk választani egy matricás füzetet. Állatos, erdős, szuper lesz, gondoltam, sok matrica van benne, olcsó sem volt.
Otthon aztán szentségeltem, mert a madaraknak nem volt csőrük, a nyuszi fél füle a papíron maradt. Nagyon dühítően rossz minőségű volt. Ezt a lélekmarcangoló problémát is megvitattuk páran anyukák, és kiderült, hogy a probléma általános: az itthon kapható hasonló foglalkoztatók általában rossz minőségűek. (Még halkan és undokul hozzáfűzném, hogy ráadásul nem is szépek…)
Lyuk nélküli gyöngyök
Mostanság érkeztünk a gyöngykorszakba, de még csak abba a részébe, amikor ő ámulva nézi, ahogy anya fűz. Ez is jó buli, szerencsére ezt a műfajt is szeretem, tehát békében lennék a szerepemmel, hacsak… Nem az lenne, hogy a gyöngyöknek nincs rendes lyukuk, amin átdughatnám a damilt. És hát amikor egy kicsit húzósabb nap után, fürdetés előtt még beígérek egy gyöngypillangót, akkor bizony nem leszek kimondottan nyugodt, amikor a nyolcadik pink bogyócskát sem tudom áttunkolni a lyukon. A gyerek csalódott, én ideges, pedig ezt az egyik legnagyobb szakboltban vettem.
Reménytelen orvosi táska
Ez is bekerült egyszer régen a háztartásba, de sokáig nem élvezhettük. A táska szétesett, a kis műanyag alkatrészek egy hét alatt atomjaikra hullottak. Néha megpróbálom összeeszkábálni, de alapvetően nem más, mint egy maréknyi műanyag.
Eddig itt tart a listám, de ahogy látom, lehet majd még bővíteni. Meséljetek, nálatok mi verte ki a biztosítékot?