Egészen addig az időpontig, amikor megtudtam, hogy ikreink lesznek, két gyermeket terveztem: egy fiút és egy lányt. De mivel ez elsőre összejött, így azt gondoltam, egy második szülést még bevállalhatok. Másrészről valamilyen rejtélyes okból valahogy nagyon is akartam kistestvért az ikreknek.
Amikor aztán újra terhes lettem, eleinte azon izgultam, hogy másodszorra szimpla gyermekünk legyen. Szerencsére így lett, az orvosom az első ultrahanglelethez külön odaíratta, hogy EGY, ennyi és ennyi cm…
Férjem úgy volt vele, hogy jó lesz egy gyerek is, kettő is vagy akár több is. Az ikrek születése után is, néhány havonta rendszeresen megkérdezte, hogy szeretnék-e még babát. Eleinte azt mondtam: nem, vagy: nem tudom, aztán: mostanában nem, vagy: még nem, vagy: majd egyszer. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, egyre közeledett az a bizonyos “majd egyszer”. Végül az ikrek kétéves kora környékén megfogant a kistestvér.
A gyerekek jól fogadták a hírt. Tipp: a már meglévő kiskorú gyermekeinknek csak akkor beszéljünk a kistestvérről, ha készen állunk arra, hogy bárki megtudja a nagy hírt. Ők még nem tudnak titkot tartani.
A történet folytatásához katt ide!