Pár hónapja őrült viharokat kavart az interneten a tündérmese, amiben két herceg talál egymásra. Igen. Két férfi herceg. Persze mindenki támadta az írót, hogy képzeli, hogy ilyesmit meseformában közzétesz. Mire tanítja az ifjúságot, milyen példát mutat ezzel?
Ám az amerikai író több interjúban is elmondta: neki bizony gyerekkorában sokat segített volna, ha létezik egy olyan könyv, amivel azonosulni tud. Merthogy azt ő már egészen kicsi korában is tudta, érezte, hogy nem kér a hercegnőből. Mivel azonban minden mese erre a fonalra fűződött fel, egyikkel sem tudott azonosulni.
De nem csak a hozzá hasonló kisfiúk számára készítette a könyvet. Úgy gondolja, segítséget nyújthat egy ilyen könyv akkor is, ha egyszerűen csak van egy olyan nagybácsi vagy ismerős a közelben, aki a férfiakhoz vonzódik. Különösen abban az esetben, ha a szülők amúgy nem tudják, hogyan is magyarázzák el a dolgot a gyereknek, noha szeretnék. Egy ilyen könyv segíthet megtörni a zavart, a tabut.
Nem kötelező olvasmány
Nyilván akinek nincs szüksége rá, az nem fogja megvenni. Hangsúlyoznám: a könyvet nem ingyen osztogatják, tehát nem kell félni attól, hogy oda is eljut, ahol nem kérnek belőle. Nem célja, hogy “megrontsa” a gyerekeket, vagy hogy “reklámozza” a homoszexualitást. De taníthat elfogadásra, toleranciára – különösen olyan családokban, ahol ez már amúgy is téma valami miatt.
De ne gondoljuk, hogy ez az egyetlen kínos téma, amiről nehéz beszélni, és még nem is nevezném ezt a legnehezebbnek. Egy család életében bizony sok-sok embert próbáló időszak jöhet, amiről akár tetszik, akár nem, bizony beszélni kell, akár már a pár évesekkel is. Ilyen a halál, a betegség, a fogyatékosság (akár saját, akár mondjuk a testvéré), ha valakit zaklatnak, vagy éppen ha összevész a legjobb barátjával. Ha pedig az ember személyesen is érintett, akkor bizony nehéz megtalálni az odaillő szavakat.
A mese ilyenkor bizony sokat segíthet, mert emészthetővé, elfogadhatóvá tesz valamit, amit egyébként nehéz felfogni, elfogadni – mégis muszáj.
10 könyv, ami segít kezelni a nehéz helyzeteket
Az életben nem ment meg a herceg, nem alszol 10 évig, csak mert megszúrt a rokka, cserébe viszont a szülők elválnak, esetleg betegek lesznek. Ezeket az élethelyzeteket segítenek feldolgozni a valós mesék. Vajon Peti szemüvege letaszítja a trónról Hófehérkét és a törpéket?
Minden mese jó!
Mert a mese segít. Minden mese, mert alapvetően mindben ugyanaz van: elmúlás, feltámadás, harc, gonosz erők, és persze a jó győzelme. A gyerekek többsége ösztönösen kiválaszt ilyenkor egy olyan mesét, ami neki segít, és azt kéri újra és újra. Ám néha szükség lehet egy kicsit speciálisabb könyvekre is.
Magyarországon még gyerekcipőben jár ez a műfaj. Bartos Erika Bátorságpróba című könyve, ami rákbetegeknek szól, például zseniális kezdeményezés, és nagyon jó, hogy az érintett gyerekek ingyen megkaphatják. De szerintem például hiba, hogy könyvesboltban nem lehet sem ezt kapni, sem a szintén általa írt, szívműtéten átesett gyerekeknek szóló könyvet. Hiszen egy ilyen betegség nemcsak az adott családot érinti, de ismerősöket, rokonokat és azok gyerekeit is, akiket nyilván valamilyen szinten foglalkoztatni fog az eset, választ várnak, segítséget, és mese általi feloldozást.
Több kellene!
Persze nem mondom, hogy nincsenek ilyen könyvek – több kiadó is próbálkozott már vele, de ahhoz képest, hogy Angliában a könyvtárban két teljes polc van a gyerekkönyvtár felnőtt részlegében ezekből a könyvekből (külön polcon, magasan, tehát a gyanútlan gyerekkéz nem botlik bele akaratlanul), és bizony kemény témákat is érintenek, úgy érzem, az itthoni könyvek nehezen elérhetőek, és gyakran még mindig csak a felszínt kapargatják.
Persze örülök, hogy kapható már nálunk is Az ovi-ügy, A tesókérdés vagy a Halálkönyv – de miért nincs mese a rasszizmusról, zaklatásról, vagy éppen a diszlexiáról? Nem csak felnőtteknek és szülőknek szóló komoly ismeretterjesztő könyvek – de gyerekeknek szólóak is, amik nem csak az érintett gyereknek segíthetnének, de az osztálytársaknak, barátoknak is.
Persze lehet most meghökkenni, és azt mondani: ugyan már, minek ilyesmivel tömni egy kisgyerek fejét, és micsoda perverz alak az, aki ilyesmit mesél a gyerekének. De én azt mondom, aki úgy érzi, hogy neki ezekre nincsen szüksége, az örüljön. Mert bizony nem könnyű azoknak a szülőknek, akik ezek után a könyvek után nyúlnak a polcon. Éppen ezért: nekik ennél sokkal-sokkal több kellene!