Mindkét kismama azonnal jelezte, kétségei vannak afelől, hogy a saját gyermekét kapta vissza. Sophie például csodálkozott, hogy a hófehér bőrrel született Manon bőre sötétebb lett, és sűrű haja is nőtt, de a kórház mindezt a fényterápia következményének tudta be.
Tíz évvel később Manon apja apasági tesztet kért, mert úgy gondolta, hogy a kreol bőrű lány egyáltalán nem hasonlít a szüleire. A kislányt a faluban a “postás lányának” csúfolták. Nem sokkal azután, hogy kiderült, Manon nem az ő lánya, Sophie-ról is megállapították, hogy nem ő a lány biológiai anyja. A család feljelentést tett és nyomozni kezdett a másik család megtalálása érdekekében. Megtudták, hogy Manon születésekor egy fiúnál és két lánynál jelent meg sárgaság a cannes-i szülészeten, de a klinikán csak két fényterápiás inkubátor volt, ezért a két lányt ugyanabba az inkubátorba helyezték.
A két család először akkor találkozott egymással, amikor a lányok tízévesek voltak, de egyik szülő sem kérte a gyermekek kicserélését, miután az elválás gondolata mindkét esetben megerősítette a lányok kapcsolatát azzal az anyával, aki nevelte őket. Ráadásul néhány találkozás után teljesen megszakadt a kapcsolat az egyébként egymástól alig harminc kilométerre, de teljesen különböző szociális és kulturális körülmények között élő családok között.
Most kétmillió eurós kártérítést ítélt meg a bíróság a cannes-i szülészeten a húsz évvel ezelőtt elcserélt két lány családjainak. 400-400 ezer euró illeti meg az elcserélt lányokat, 300 ezer euró jár fejenként három szülőnek és 60-60 ezer euró három testvérnek.