Az alapszituáció az volt, hogy az egyikük panaszkodott a férjére, hogy az nem figyel rá, nem foglalkozik vele, minden este az edzőteremben van ahelyett, hogy vele és a kicsi gyerekükkel lenne. Kivettem a szavaiból, hogy ő otthon van gyesen, így fokozottan igényelné a férje társaságát, márpedig ennek a férjnek az edzőterem mellett a haverok is sokkal fontosabbak, mint ő és a gyerek, tegnap is már otthon kellett volna lennie félórája, mikor végre felvette a telefont és közölte, hogy csak hajnalban ér haza, mert munka után beugrott a haverokkal egy sörre.
Ez a férj nem tartja be, amit ígér, nem lehet bízni benne, hogy amit mond, az úgy is lesz, és ő nem tudja, hogy meddig bírja már ezt, nagyon gondolkodik rajta, hogy mégsem együtt folytatja vele az életet.
De hát ott van az a gyerek, nem lehet csak így egy közösen megálmodott családot szétrobbantani
Szemlátomást maga alatt volt, szipogott, könnycsepp gördült, és nem tudta, hogy csak ő nagyítja fel a problémákat, vagy tényleg gond, hogy sosem tudja, hol jár épp a férje, és mikor ér haza hozzájuk. Ha pedig hazaér, akkor ott is marad, gyereket fürdet, feleséget szeret. Csak azt tudta, hogy neki ez nem jó így, de szereti.
Szereti, mert olyan szép magas és jó ránézni, és amikor megöleli, akkor abban el lehet veszni, az maga a megtestesült biztonságérzés. Csak ne lenne az az állandóan visszakúszó makacs gondolat a fejében, hogy ez csak egy pillanat, holnap megint ki tudja, mikor jön, megint nem ér rá, megint nem fogja a kezét, megint nem játszik a gyerekkel. Megint nem szereti majd a feleségét. Erre a vívódásra kérdezte meg a barátnője, hogy hát ha nem iszik rendszeresen és nem is veri, akkor mit bír ezen problémázni. Jó, kicsit link, de melyik pasi nem az, egyikben sem lehet bízni, örüljön neki, hogy lapátolja haza a pénzt, és ne akarjon rátelepedni.
Mert az ő elvárásai túl nagyok, és börtönbe akarja zárni a férfit
Tényleg ennyi kell a boldogsághoz? Ne igyon, ne verjen meg, de amúgy csináljon, amit akar, ha elég pénzt hoz haza, akkor ennél több már nem is kell a boldog családi élethez. És boldog párkapcsolathoz. Amit a vívódó nő felvázolt, az maga a megtestesült társas magány. Már nem tudnak beszélgetni, nem csinálnak együtt semmit, nem bízhat meg a saját társában, minden nap azzal a bizonytalansággal él, hogy fogalma sincs, mi lesz aznap este, hazajön apa vagy sem, lesz férje vagy sem. Ez lenne az ideális? Ha ezen túl bármit szeretnénk életünk párjától, akkor már bezárjuk, megfojtjuk az elvárásainkkal?
Az asszony – ahogy hallgattam – csak azt szeretné, hogy a férje viselkedjen férjként és családapaként, hogy otthon legyen fürdetésre, együtt töltsék az estét, és vacsorázzanak meg családilag. A férj számára ez nyilván sokkal unalmasabb program, mint a haverokkal edzőteremben vagy kocsmában lenni. Unalmas meghallgatni anyát, hogy mi történt vele aznap, unalmas hallgatni a gyerek gügyögését a kádban, és az esti mese is unalmas már századszorra.
Unalmas fektetés után leülni és megnézni együtt élete nőjével egy jó filmet, majd nyugovóra térni. Mindebbe bele lehet fulladni.
Ahogy abba is bele lehet fulladni, hogy az az ember, akit magad mellé választottál, akinek gyereket szültél, abszolút megbízhatatlan. Egy nő sem úgy képzeli el az életét, hogy ugrásra készen álljon, hogy mikor verik át, mikor köt ki a férje valahol egész máshol, csak nem mellette és a gyereke mellett. Nem ez a jövő van a szemünk előtt, hanem vidám családi vacsorák, gyereket csikizős apukák, fürdetéskor bohóckodó férjek, akikhez oda lehet bújni este, ha már alszanak a gyerekek. Nem unalmas, nem fárasztó és nem fullasztó az együttlét, ahogy ez a barátnő az asszonynak lefestette, hanem örömteli a mi fejünkben. Nem elég, hogy nem ver meg minden nap, és nem elég, ha hazaadja a pénzt, nem erre van szükség. Szeretetre és figyelemre lenne szükség, amiben örülünk, hogy végre hazaérünk az otthonunkba.
Ennek az asszonynak is arra van szüksége, hogy ne úgy menjen hozzá haza a férje, hogy húzza a száját és nem akar ott lenni, menekül otthonról. Úgy menjen haza, hogy az asszonya tárt karokkal, mosollyal tudja megölelni. Túl romantikus elképzelés? Ilyen nincs a világban? Elégedjünk meg azzal, hogy nincsenek lila foltjaink és nem részeg az emberünk? Lehet, hogy álomvilágban élek, de én még hiszek benne, hogy ezen túl is van valami, amitől jó lesz egy párkapcsolat, és van olyan, hogy két ember jól érzi magát együtt és a gyerekeikkel.