A mondat, amit ne mondj a lányodnak: “Csak azért piszkál, mert tetszel neki”

Anyám borogass! | 2015. Október 21.
Jól emlékszem, nekem is ezt mondták a szüleim, amikor az a kisfiú meghúzta a hajamat régesrégen. Valószínű anyukámnak és az ő anyukájának is ezt mondogatták a felmenői, amikor megaláztatás érte őket az oviban. Pedig ha szeretünk valakit, ahhoz kedvesek vagyunk, nem pedig megszégyenítjük.

A felnőttek mindentudó mosollyal az ajkukon mondják ezt a mondatot a lányaiknak, talán még nevetnek is közben, hogy de aranyosak, plátói, ovis szerelem ez, amikor még a fiúk szekálással adják jelét tetszésüknek. Nem is tudatosul bennük, hogy ezzel a mondattal mit üzennek a lányoknak: a szülők elnézik a bántalmazó viselkedést, ha egy fiú piszkálja a lányukat, sőt még aranyosnak is tartják, ha megaláztatás éri.

A gyerekben ez hatalmas csalódást okozhat, hiszen a szülőkben bízik a legjobban és abban, hogy mindentől meg tudják védeni.

Legyinteni erre és csak mosolyogni egyet rajta, hogy az rendben van, ha fájdalmat okoz egy fiú a lányunknak, ilyen szemszögből nézve már nem annyira vicces dolog. Lerombolhatja a bizalmát a szülők iránt, és oda vezethet, hogy az életben többé nem akarja majd elmondani, mi történik vele és a fiúkkal.

Merrit Smith október elején posztolta a kislányáról azt a fotót, amivel felhívja a figyelmet erre a visszásságra. A lányát úgy megütötte egy kisfiú az óvodában, hogy felszakadt és bedagadt az arca, amire a kórházban annyit mondott mosolyogva a felvételnél üldögélő férfi, hogy “Biztos tetszel neki.” Smith úgy döntött, hogy ország-világ elé tárja a történetüket a lánya fotójával együtt:

Biztos tetszel neki.

Kedves férfi, aki a felvételi asztalnál ült a gyerekkórházban, biztos vagyok benne, hogy nem gondolt bele, milyen üzenetet közvetített ezzel a mondatával. Az üzenetében az áll, hogy a flörtölés, szerelem bántással kezdődik, úgy állítja be, mintha ez elfogadható viselkedés lenne. Az én négyéves kislányom pontosan megfogalmazta, hogy Nem így mutatjuk ki, ha szeretünk valakit. Ez nem volt túl jó döntés.”

Abban a pillanatban, sérülten, azon aggódva, hogy valószínűleg össze kell varrni az arcát, pont ön volt az, aki segített nekünk, és a szavaival nyugtatni szerette volna a lányomat, ám helyette az mondta neki, hogy ha valaki szereti, akkor bánthatja. Nem. Nem engedem, hogy ezt az üzenetet a lányom elfogadja. Nem lehet hangosabb ez annál, hogy Nem így mutatjuk ki, ha szeretjük egymást.” Amögött az asztal mögött ülve ön nagy hatással van az emberekre, még ha ez nem is tudatosult eddig önben. Azt gondolta, megvidámítja számunkra azt a pillanatot, de ennél rosszabbat nem mondhatott volna. Itt az ideje, hogy vállaljuk a felelősséget azért, hogy mire neveljük a társadalmunk gyermekeit. Ne mondja az én négyéves lányomnak senki, amikor épp össze kell varrni az arcát, mert egy fiú úgy megütötte, hogy Biztos tetszel neki.” NEM.”

Merrit Smithnek teljesen igaza van. Az az ijesztő, hogy erre a mondatra csak úgy rááll a szánk, már én is mondtam ilyet a kislányaimnak, ha meghúzták a hajukat a fiúk az oviban. Bele sem gondoltam eddig, hogy mennyit árthatok ezzel az üzenettel nekik, úgyhogy mától megfogadtam, hogy soha többé nem hagyja el a számat ez a mondat.

Íme négy ok, hogy miért ne mondjuk ezt a lányainknak:

1. Nem taníthatjuk a lányoknak azt, hogy a szeretet egyenlő a bántalmazással

A szeretet a kedvességgel és tisztelettel egyenlő, soha nem jelenti azt, hogy úgy nyúlok hozzá a másikhoz, hogy az neki fájjon. Amikor azt mondjuk a lányainknak, ha bántja őket egy gyerek, hogy csak azért bántotta, mert tetszik neki, akkor összekötjük a szerelmet és a fájdalmat. Ezzel pedig normális kategóriába tesszük a bántalmazást. Rendkívül fontos, hogy tisztázzuk a gyerekeinkkel, hogy a szeretet és szerelem nem így működik, és köze sincs a fájdalom okozásához.

2. A gyerekek barátságát felesleges romantizálni

A gyerekek még tudnak úgy barátok lenni, hogy nincsenek tekintettel arra, milyen nemű a másik. Ahogy a fenti példában bemutatott négyéves kislány, úgy a kis ovisok többsége még nem válogat nemi alapon a barátai között. Nincs szükség arra, hogy mi felnőttek ebben az életkorban az ilyen társas kapcsolatokba szerelmet vigyünk, csak azért, mert más nemű volt a bántalmazó. Ne tegyük nevetség tárgyává a barátságaikat, kapcsolataikat a romantizálással. Persze vannak ovis szerelmek, csakhogy ezek még olyan ártatlanok, hogy nem vehetjük őket egy kalap alá a valós párkapcsolatokkal.

3. A gyerek nem hibás, ha ő az áldozat

Amikor a gyermekünk magára vonja valamivel egy agresszor figyelmét, akkor az semmiképpen sem az ő hibája, nem ő viselkedik rosszul, hanem a másik gyerek egyszerűen agresszív, amit a mi gyerekünkön töltött ki. Ha azt mondjuk a gyerekünknek, hogy csak azért bántják, mert bele vannak zúgva, akkor ezzel mi magunk is áldozathibáztatóvá válunk. Legalábbis benne így fordítódik le. Pedig szülőként az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ott legyünk a gyerekeinknek, és mindig támogassuk őket.

4. Az áldozatnak és a bántalmazónak is rossz, ha elnézzük a bántalmazást

A bántalmazás, az bántalmazás, a rossz viselkedés, az rossz viselkedés, teljesen mindegy, miért csinálja valaki. Egy gyermeknek – legyen lány vagy fiú –, aki bántja a másikat fizikailag vagy lelkileg, szüksége van arra, hogy a felnőttek irányt mutassanak, hogy nem folytathatja ezt a viselkedést. A gyerekeknek határok kellenek, amit empátián keresztül kell megtanítanunk nekik. Ne az áldozatáról kérdezzük a bántalmazó gyereket, hanem arról, hogy a legjobb barátja mit szólna, ha valaki így bántaná. A gyerekek a baráti kapcsolataikon keresztül könnyebben beleéreznek mások helyzetébe, ráébrednek, hogy mit okoznak a tetteikkel.

Szülőként van esélyünk arra, hogy változtassunk ezen a régi, berögzült, rossz hagyományon, és kiiktassuk a lányaink életéből ezt a mondatot. Itt az ideje változtatni, hogy egy egészségesebb lelkű nemzedék nőhessen fel.

Exit mobile version