Szereted a barátaidat és értékeled is az erőfeszítéseiket, sőt kifejezetten örülsz neki, hogy törődnek veled, de néha azt kívánod, bárcsak gondolkodnának, mielőtt kimondják azt, ami a fejükben van. Van pár ötletünk, hogy milyen támogató szavakra lenne szüksége az egyedülálló anyukáknak.
“Remekül csinálod”
Remek alternatíva arra a mondatra, hogy “Fogalmam sincs, hogyan csinálod.” A probléma ezzel a mondattal az, hogy ettől azt érzik az egyedülálló anyukák, hogy az ő életük valami megoldhatatlan feladat, ami hihetetlen, hogy még nem dőlt össze, mint egy kártyavár. Nem kell őket emlékeztetni rá, hogy mennyire nehéz dolguk van, ettől nem érzik jobban magukat. Attól viszont már igen, ha valami olyasmit mondunk nekik, hogy “Tudom, hogy nincs könnyű dolgod, büszke vagyok rád, hogy ilyen jól csinálod. Bámulatosan erős vagy.”
“A gyerekeid szerencsések, hogy te vagy az anyukájuk.”
Rengetegszer hallgatja meg egy egyedülálló anyuka, hogy “Nem aggódsz, amiért apa nélkül nőnek fel a gyerekeid?” Persze, hogy aggódnak, ki ne aggódna? Tisztában vannak vele, hogy nem túl rózsás az apa nélkül nevelkedő gyerekek helyzete, és határozottan fájdalmas nekik, hogy a gyerekeik láthatják a kárát a válásnak. Ha azt szeretnénk, hogy még nagyobb önbizalommal tekintsenek a jövőbe, akkor inkább biztosítsuk arról őket, hogy csodálatos anyák, akik remekül bánnak a gyerekeikkel.
“Szükséged van valamire?”
A fenti mondatot ahelyett használjuk, hogy “Legalább kapsz gyerektartást.” Mert azzal mindenki tisztában kell legyen, hogy a gyerektartással nem váltható ki a gyereknevelés és egy család összetartása, bármekkora összegről is legyen szó. A legjobb, ha barátként felajánljuk a segítségünket, akár csak annyira, hogy hazafelé beugrunk egy tejjel a hónunk alatt vagy ha meglátogatjuk, segítünk kiteregetni. Szükségük van a barátok kézzel fogható, gyakorlatias támogatására.
“Van kedved átjönni?”
Sok esetben azok a barátok, akik házasságban élnek, a válás után eltávolodnak az egyedülálló anyukától. Nem rossz szándékból, inkább csak nem akarják, hogy kényelmetlenül érezze magát a társaságukban. Pedig nagy szüksége van felnőtt társaságra, úgyhogy nyugodt szívvel áthívhatjuk magunkhoz egy baráti vacsorára, és nem kell félni attól, hogy majd nem lehet vele beszélgetni akár párkapcsolati problémákról is. Attól még, hogy elvált, nem lett más ember, ő ugyanaz, aki a barátunk volt eddig is.