“Vállalom, babapuszi-függő vagyok”

Molnár Gréta | 2016. Április 19.
Az esti fürdetés csalhatatlan jele, hogy hangos babakacaj kíséretében úszik az egész fürdőszoba. Dóri baba tizenkét kilós tömör cukiságával kiemelkedik a vízből, és bébioroszlán-üvöltést hallatva éppen az orromat készül leharapni, de végül nevetve az ajkamra tapasztja eltátott száját. Közben pedig eszembe sem jut, hogy a mi kis huncutkodásunkat átszínezné bármiféle szexuális töltet. Mégis nagy múltra visszatekintő vitatéma ez a szájrapuszi dolog.

Minden vita és ítélkezés ellenére felvállalom ország-világ előtt: babapuszi-függő vagyok – vélhetően még jó pár millió anyatársammal együtt. És semmi esetre sem szeretném kezeltetni magam. Sőt! Újabb és újabb területeit fedezem fel kórosnak titulált függőségemnek, és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el.

1. Minimumszint: babakéz

A gondos táplálás eredményeképp hurkásra telt ujjacskák végigzongorázása: ez elment vadászni, cupp, ez meglőtte, cupp, ez hazavitte, cupp-cupp-cupp. És gurulós hahotázás a jutalom, ha kicsit meg is rágcsálom.

2. Alapszint: babapofi

A babapofi természetszerűleg úgy fejlődött Darwin rögös útján, hogy az édesanyák – édesapák, nagymamák és nagyapók, keresztanyukák és apukák – folyton úgy érezzék, ha nem csókolgatják ezt az isteni remekművet, bűnt követnek el az emberiséggel szemben.

3. Küszöbszint: babapocak

Mindig jól be van bugyolálva, így finom, meleg puhasága arra ingerel, hogy újra és újra hangosan belefújjak édes kis bababőrébe. Ő úgy tesz, mint aki nem tudja, mire készülök, de a szeme sarkában felcsillanó mosoly elárulja, ugyanúgy imádja, mint én.

4. Középszint: babacomb

Aki gyönyörködött már egészségesen cseperedő csemetéjében, annak nem kell külön magyarázni a “combihusi” kifejezést. És ha bárki ordas felháborodással futna a gyermekvédelemhez ennek puszilgatása miatt, azok olvassanak utána a megfelelő brit kutatásoknak. Ugyanis a kisbabák egészséges testképének kialakulásához elengedhetetlen a különböző testtájak/részek intenzív dögönyözése, szeretgetése.

5. Haladó: babapopó

Ki tudja, miben rejlik vonzereje? Talán a törlőkendők éteri babaillatában, vagy a púder adta finomságban, esetleg abban, ahogy megkoronázza a hurkás combok látványát? Nem tudom a választ. Mégis ellenállhatatlan. Kisgyermekként is imádtam, ahogy nagyanyám incselkedett velem, és folyton nyaggattam: “mama, harapj a valagamba!” Miért hagynám ki édesanyaként?

6. Mesterfok: babatappancs

Végem van. Ezen a ponton szétfolytam. A szív mélyéig hatoló cukiság csimborasszója a dundi kis lábacska. Külön tudományág két bébitalppal eljátszani a boci-boci tarkát. És az a csalhatatlan, utánozhatatlan babalábszag, amit olyan intenzíven inhalálok be esténként, hogy biztosan kibírjam nélküle a másnapi fürdetésig. Ha én lennék a Parfüm főszereplője, vélhetően mindent megtennék azért, hogy ezt az illatot örökre megragadjam. Mondjuk, hogy a baba azért életben maradjon.

Olvass még többet a puszilgatásról:

Exit mobile version