Egy apa szívszorító rajza a vetélésről

K.G. | 2016. Szeptember 11.
Curtis Wiklund 2011 óta készít illusztrációkat családja életéről. Ezek általában vicces, jópofa rajzok a két kisfiáról és a káoszról, olykor pedig romantikusak saját magáról és a feleségéről. Az utóbbi években nagy rajongótáborra tett szert, és most a legújabb illusztrációjával egy olyan témát érintett, amiről a legtöbben nem szeretnek beszélni.

Pár hete osztotta meg az Instagramon azt a rajzot, amitől könnybe lábadt a rajongók a szeme, mert arról szól, hogyan élték át harmadik gyermekük elvesztését. Így írt erről a kép alatt:

Ezen a napon vesztettük el a babánkat. Furcsa ezt a nagy nyilvánossággal megosztani, mert olyan csendes esemény. Leginkább egyáltalán nem beszél róla az, aki átesik a vetélésen. Én pedig egyszerűen nem tudom, mi mást tehetnék, mint hogy lerajzoljam ezt a napot. Sokkal jobban visszaadja azt, hogy mit éreztem, mint bármilyen írás. Remélem, azzal, hogy megosztom ezt a képet, segítek kicsit azoknak is, akik ugyanígy elvesztették a babájukat, és azóta csendben szenvednek. Legalább annyival talán tudok segíteni, hogy így tudják, nincsenek egyedül.

Curtis és a felesége, Jordin már két kisfiút, a 3 éves Casent és az 1 éves Haydent nevelik, nyár elején derült ki számukra, hogy a harmadik gyermekük is megfogant. Ám a 9. heti ultrahangon az orvos közölte velük, hogy a baba megállt a fejlődésben és már nem észlelhető a szívverése. Miután elhagyták a rendelőt, fél órát csak zokogtak az autóban. A rajz rögtön azután készült, hogy hazaértek, mert Curtis úgy érezte, hogy azonnal ki kell magából adnia mélységes szomorúságát és gyászát, még akkor is, ha tőle azt szokták meg a rajongói, hogy pozitív képeket rajzol.

Curtis, Jordin, Casen és Hayden

Azóta kiderült, hogy jól tette, hogy lerajzolta a vetélés utáni gyász pillanatait, mert ezzel a feleségének és még rengeteg idegennek is segített a saját gyászuk feldolgozásában. Ahogy a felesége elmondta, az egyik legnagyobb ajándék számára az volt, hogy a kép hatására az a mérhetetlen magányérzés, hogy ez a szörnyűség egyedül vele történt meg, elmúlt, mert rájött, milyen sok sorstársa van a világban. A barátai sorra keresték fel, hogy elmeséljék a saját vetéléseiket, amiket addig magukban tartottak. Megdöbbent rajta, mennyien írtak neki idegenek is, amiből rájött, hogy gyógyító hatása van annak, ha megosztjuk egymással a negatív élményeinket is.

Olvass többet a vetélésről:

Exit mobile version