Kanadai kutatók közreműködésével a kengurumódszer hatásait vizsgálták hosszú távú kutatásuk során a Bogotái Egyetem szakértői. A kívántnál kisebb súlyú koraszülötteket anyjuk közvetlenül a bőrén hordozta, melengette és szoptatta.
A vizsgált program azonban jóval több dolgot foglalt magába ezeknél a módszereknél: az egész családot bevonták a kutatásba, és megtanították nekik, hogyan bánjanak az apróságokkal.
A kontrollcsoportot olyan koraszülött babák alkották, akik életük első hónapjait hagyományos módon elsősorban inkubátorban töltötték. A résztvevőket 18-20 évvel később háromnapos intenzív vizsgálatnak vetették alá. Összesen 264, 1993 és 1996 között kevesebb mint 1800 grammal született koraszülött vett részt a programban.
A kengurumódszer pozitívumai egyértelműen megmutatkoztak, ezek a koraszülöttek általában kevésbé agresszívek, impulzívak vagy hiperaktívak, mint azok, akik az első heteiket inkubátorban töltötték – írják a szakértők a Pediatrics című szaklapban.
Az eredmények szerint a “kengurus” babák halálozási aránya jóval alacsonyabb, mint a kontrollcsoporté. Agyuk, főként a tanulásért felelős területeken, erőteljesebben fejlődött. Húsz évvel később még a nagyon törékeny babáknál is húsz százalékkal nagyobb volt az intelligenciahányados. A testkontaktusos gyerekek jobban teljesítettek az iskolában és kevesebbet hiányoztak. Fiatal munkavállalóként átlagosan többet kerestek.
A szakértők ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy az eredményeket a vizsgált gyerekek alacsony száma miatt óvatosan kell kezelni.
A kutatók szerint a pozitív eredmények azzal is magyarázhatóak, hogy a kengurucsoportban a szülők az oktatásnak köszönhetően jobban ismerték a babák igényeit, és folyamatosan alkalmazták ezeket az ismereteket. Ennek főként az alacsonyabb képzettséggel rendelkező, szegényebb családoknál volt észrevehető hatása. “A mindennapi otthoni aktivitásnak van hosszú távon a legnagyobb hatása a gyerekre” – emelték ki a szakértők.
A programnak összességében a családokra is pozitív hatása volt: jobban összetartottak, és az alaphangulat is jóval szeretetteljesebb volt. Azok a párok pedig, ahol az apa is gyakran hordozta a koraszülött gyerekét, jóval kisebb arányban váltak el.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente mintegy 15 millió gyerek jön világra koraszülöttként, vagyis a 38. terhességi hét előtt. “Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a hatékony, tudományos alapokon nyugvó módszer minden körülmények között alkalmazható – azok számára is, akik nagyon korlátozottan, és azok számára is, akik korlátlanul férnek hozzá az orvosi eszközökhöz” – emelte ki Charpak.
Mivel a koraszülöttek ellátásához szükséges technika már a világ sok régiójában elérhető és emiatt kevesebb a súlyos egészségügyi következmény, eljött az ideje, hogy a kisebb hatásokra is felfigyeljenek a kutatók. Az olyan kisebb hatások, mint a kismértékű kognitív hiányosságok, rosszabb finommotorika, hallás- vagy látáskárosodás és koncentrációs zavarok, felfedezetlenül maradhatnak, de mélyen befolyásolhatják a családok életét – vélik a szakértők.
Nathalie Charpak, a bogotái Fundación Canguro munkatársa és kutatótársai tanulmánya a kanadai kormány Grand Challenged Canada nevű program támogatásával valósult meg.