Minden áldott nap az ismeretlennel nézel szembe, ha anya vagy. Nem tudod, mi vár rád, milyen képtelenebbnél képtelenebb helyzetben kell helytállnod és megoldanod mindent, ami megoldhatatlannak tűnik. Ezért olyan fontos az, hogy lazább és ettől rugalmasabb anya legyél, mert csak így lehet tényleg élvezni az anyaságot. Vagy még inkább: ép ésszel megúszni a gyereknevelést. Ha túl szigorúan tartod magad a szabályokhoz az olyan helyzetet teremthet, mint amikor kiszárad a bambusz és nem hajlik, hanem eltörik.
A szigorúságot megfogalmazhatnánk úgy is, hogy ne legyél annyira kontrollmániás.
Nem kell ezt szégyellni, anyaként a legtöbben foggal-körömmel ragaszkodunk ahhoz, hogy az irányításunk alá vonjuk valahogy a családot, mert úgy érezzük, csak így tudunk ellavírozni a mindennapokban. Félünk, hogy ha nem vagyunk elég szigorúak, akkor kitör a káosz, lelki szemeink előtt megjelenik, ahogy a kétéves még a fejünkön ugrál éjjel tizenegykor, a nagy kamasz meg nem tanul semmit, mert annyira laza anyák vagyunk. Úgy érezzük, jogosan akarunk irányítani, amitől szigorúvá és merevvé válunk.
Az a probléma ezzel, hogy így tartjuk ugyan a napirendet, és nagyon hatékonyan végigfutunk feladatról feladatra a napjainkon, csak közben elveszítjük azt az örömet, amit a gyerekeinkkel töltött idő szerezhetne nekünk. Belül sikítozik egy hang a fejünkben, hogy ennek nem így kellene lennie, szeretnénk hátradőlni és a ruhakupacokon ülve gyönyörködni a csemetéinkben szabadon, de a káosztól való félelmünk olyan nagyra nőtt bennünk, hogy elnyomjuk ezt a késztetést, és inkább tovább szigorítunk a szabályokon.
Pedig jobban éreznénk magunkat a bőrünkben mi is és a gyerekeink is, ha kicsit lelazulnánk.
Mi a motivációd?
Amikor érzed, hogy még egy feladatot a nyakadba akarsz venni, nem bírsz nyugton ülni vagy csak takarítani akarnál este 11-kor, akkor vizsgáld meg, mi a motivációd. Ha azért akarsz takarítani, mert ettől vagy boldog, és ez pihentet, akkor tedd, persze. Ha azért, mert ideges vagy és így akarsz üzenetet küldeni a férjednek, hogy ne terpeszkedjen olyan elégedetten a kanapén, akkor inkább ne tedd. Ha azért, mert gyerekkorodban mindig rendetlenség volt otthon és ezért mániákusan takarítasz, inkább menj terápiára, mint hogy ne hagyd magad pihenni. Ezernyi okból érkezhet egy ilyen késztetés, amivel csak tovább fárasztod magad ahelyett, hogy megengednéd magadnak a semmittevést.
Mikor törődtél utoljára az elméddel?
Általában nem úgy ébredünk fel, hogy akkor most meditálunk, jógázunk és törődünk a testünkkel és lelkünkkel holisztikusan, hanem inkább úgy, hogy a lakás valamelyik random pontján felvisít az egyik tetszőleges korú gyermekünk, hogy “anya, kérek kakaót!” Hát kinek van arra energiája, ideje, agya, hogy törődjön a test és lélek egyensúlyával, ha bárhová néz, tennivalót lát? Épp ezért kell sokkal tudatosabban időt szánni arra, hogy legalább harminc perced legyen egy nap mozgásra, mégpedig olyanra, ami kikapcsolja az agyadat.
A jóga például épp megfelelő erre a feladatra, de ha nem szereted, akkor az is elég, ha nyújtógyakorlatokat végzel és mélyeket lélegzel közben. Így a problémák, feladatok kicsit eltávolodnak tőled, ami jót tesz a lazaságodnak és hatással lesz arra is, hogyan reagálsz bizonyos kritikus helyzetekben, mint amikor a szemed fénye épp a földhöz veri magát a bolt közepén egy csokiért. A jobb anyasághoz vezető út mélylégzéssel van kirakva.
Kértél már segítséget?
Nincs olyan anya, akinek ne lenne szüksége segítségre. Vagyis aki mindent egyedül akar megoldani, az előbb vagy utóbb beleroppan. Nem úgy vagyunk kitalálva, hogy magányosan küzdjünk a hóviharban. Ráadásul csak gyűlik a méreg, az elhagyatottság érzés, ha magadban akarsz mindent megoldani, a környezeted pedig nem fogja érteni, miért haragszol rájuk. Nem kell visszafogni magad, nyugodt szívvel mondd ki, ha szeretnél segítséget kapni a gyerekek és a háztartás körül. Meglepődsz majd, hogy az emberek milyen segítőkészek, főleg ha anyukáknak nyújthatnak segítő kezet.
Nem tetted túl magasra a lécet?
Gondold át, milyen elvárások élnek benned saját magaddal szemben. Lehet, hogy azért is vagy olyan feszült, mert túl sok a tétel a feladat listádon és egy ugrással a hegy tetején akarsz lenni. Pedig muszáj, hogy legalább néha úgy érezd a nap végén, hogy aznap mindent teljesítettél, minden célt elértél, amit kitűztél magad elé, mert különben végtelenül elégedetlen leszel az életeddel. Bontsd le apró lépésekre a feladataidat, ha például iskolát kell választanod a gyereknek, amit nyilván nem tudsz megoldani egy nap alatt, akkor csak a részlépéseket írd fel, mint hogy felhívni XY iskola igazgatóját, amit aznap biztos teljesíteni tudsz.
Szeretnéd, hogy olyan ember legyen a gyerekedből, mint amilyen te vagy?
A legfontosabb kérdés mind közül, mert a példádból tanul a gyermeked, azaz úgy kellene élned, ahogy szeretnéd, hogy majd ő éljen. Ha az a célod, hogy a gyerek majd felnőttként ne feledkezzen meg magáról, mozogjon, egészségesen éljen, elégedett legyen magával, akkor neked is így kell élned, ami azt jelenti, hogy itt az ideje egy kis lazaságnak. Nem lehet őket átverni, átlátnak a szitán, a tettetett mosolyokon és pontosan látják, ha anya kizsigereli magát. Ez a legnagyobb feladatunk anyaként, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk, hogy majd a gyerekeink éljenek. Legyél ezért kedves magaddal és kezdd el a lazulást!