Nem volt szoros kapcsolata a pasival, nem költöztek össze, hetente egyszer-kétszer randiztak. Kriszta azért tartotta fenn ezt a kapcsolatot, mert úgy érezte, ennyi kikapcsolódás neki is jár, ha már így alakult az élete, hogy a férjével szétváltak az útjaik. Szórakozni akart, kikapcsolódni, néha egy hétvégére megszökni, amíg a nagyi vigyázott az 5 éves fiára. Teljesen jól működött neki és a gyereknek is így ez a rendszer, anyának jutott ideje magára, míg a gyermek az imádott nagyszülőkkel is találkozhatott heti rendszerességgel.
Úgy tűnt, ez hosszú távon fenntartható, kielégítő életforma lesz mindenki számára.
Fél éve találkozgatott Adriánnal, amikor észrevette, hogy a pasi uralkodni akar felette, minden erejével azon van, hogy valahogy beássa magát Kriszta életébe nyakig, oda akart hozzá költözni, egyre erőszakosabban ki akarta belőle szedni a pénzét.
Egy alkalommal azt követelte tőle például, hogy rendezze az exfelesége felé a gyerektartás-tartozást, mert ő milyen jól keres, a férfi pedig le van gatyásodva. Adriánnal a találkozók egy idő után inkább teherré váltak, mint szórakozássá, csak hát ott volt az a fránya szexkérdés, ráadásul Kriszta önbizalma sem volt épp az egekben, úgy érezte, még mindig jobb így, mint ha nem lenne senki mellette. Szorgalmasan visszaverte a pasi próbálkozásait az összeköltözésre, mert a gyereket nem akarta kitenni egy ilyen helyzetnek, és véletlenül sem szerette volna, hogy a fia kötődni kezdjen egy olyan emberhez, akitől semmi jót nem tanulhat. De ő maga tovább folytatta a randizást, bár minden alkalommal győzködte magát, hogy nem jó ez így, abba kellene hagyni, rossz vége lesz ennek.
Aztán vége is lett, de csak első pillantásra tűnt rossznak, ahogy végződött.
Kriszta védekezett. Igaz, nem fogamzásgátlóval, mert mindig is irtózott tőle, hogy hormonokkal zavarja meg a teste működését, csak gumival. Úgy látszik, elszakadt vagy lyukas volt, ki tudja, mi történt, mindenesetre elmaradt a menstruációja, és Kriszta halálra váltan ült a vécén két héttel később, és meredt a pozitív terhességi tesztre. Az zakatolt benne, hogy ilyen nincs, ez nem lehetséges, miért pont vele történik, ugye nem igaz. Csinált gyors egymásutánban pár tesztet, és csak utána hitte el, amit lát: terhes lett.
Egyedülálló anyaként, pasi nélkül – mert abban biztos volt, hogy Adriánnal nem akar házasodni, együtt élni, gyereket nevelni –, egy jövedelemmel, 20 ezer forintos gyerektartással és egy 5 éves gyerekkel állt ott egy pozitív teszttel. Hetekig gyötrődött. Nem akarta megtartani. Aztán igen. Minden reggel úgy ébredt, hogy az első gondolata a kisbabája volt odabenn, aztán elöntötte a mélységes szomorúság, hogy nem lehet, nem maradhat, megoldhatatlan a helyzet. Mi lesz a munkájával? Miből fognak élni? Hogyan tudná ellátni egyedül? Mi lesz, ha rohanni kell az 5 évessel kórházba, de ott a baba, akit nem lehet kire bízni? Egyáltalán: hogy fogja hozni-vinni mindennap oviba a nagyot, ha a kicsinek épp alvásidő van, enni akar, bekakil, nyűgös? Amikor a kisfia született, egyszerű dolga volt, ott volt a férje, aki dolgozott, eltartotta őket, segített, bevásárolt, sőt még néha mosogatni is hajlandó volt. Egyedül ezt egy újszülöttel képtelenség.
Naponta írta fejben a pro és kontra listákat, de aztán nem volt szíve elmenni és abortuszra jelentkezni.
Nézte a játszótéren délutánonként a kisfiát, és elszorult a szíve, hogy a kis magzata is ugyanígy rohangálna pár év múlva boldogan, és jönne sírva, hogy lehorzsolta a térdét. Felébredt benne a kíváncsiság, hogy milyen lenne az arca, a mosolya, a hangja, hogyan kacagna, mikor jönne az első foga, vajon szeretné-e a testvérét? Amikor eszébe jutott, hogy egy kis életről van szó, aki valamiben tehetséges lenne, szépen rajzolna vagy énekelne, és ki tudja, milyen csodálatos dolgokat vihetne véghez az életében, akkor minden más probléma apróságnak tűnt mellette.
Végül úgy döntött, megtartja a babát, amit élete legjobb döntésének érez ma már, három évvel később. Minden problémára akadt megoldás, a kislánya pedig örömet hoz a mindennapokba. Krisztának szerencséje van, mert olyan szülei vannak, akik mindenben támogatják, így ebben a nehéz életszakaszban is mellette álltak anyagilag és segítségben. Anyukája főzött rá, vitte a háztartást, odaköltözött hozzájuk szülés után három hónapra. Kriszta szerint nélkülük nem ment volna, szerintem igen, mert sokkal több mindent meg tud oldani egyedül is, mint amit kinéz magából. Lassan kezd ő is rájönni, hogy erősebb, mint hinné. Adriánnal szakított, amikor kiderült a terhessége, a férfi sem akart apuka lenni, szerencsére nem küzdött a gyerekért sem, lemondott az apaságról. Kriszta nevére írták a babát egy kevés jogi hercehurca után.
Hogy mit tanult a nem tervezett terhességéből?
Például azt, hogy nem kell mindenáron férfi ahhoz, hogy jól érezze magát. Hogy nem mindig úgy zajlik az élet, ahogy ő azt kitalálja, és hogy ez így van jól. Nincs jó és rossz út, csak különböző leckék, amiket a tapasztalatokból szerezhet. Hogy félelemből nem szabad dönteni, mert mindig a legrosszabb forgatókönyvet vetítik elénk, a valóság azonban sosem olyan fekete és fehér, ahogy elképzeljük. Azt is megtanulta, hogy még akkor sem szabad kétségbeesni, amikor minden nagyon sötétnek tűnik, és nem látszik az alagút vége. Mindig van megoldás. Csak néha nem látjuk meg azt sem, ami az orrunk előtt van, mert annyira elöntenek a kétségek. Krisztának sem jutottak eszébe a szülei, hogy hozzájuk forduljon segítségért, amikor a nehézségeket sorolta a fejében, amik várnak rá egy baba mellett. Amikor viszont döntött, akkor egyértelművé vált, kihez menjen, mit csináljon, ki számára a támasz, ha bajban van.
Ettől még persze nehéz, nyilván nehéz, ahogy mindenki másnak is az egy baba és egy kicsi gyerek mellett. Kriszta sem ugrál rózsaszín felhőkön boldog mosollyal az arcán a nap minden percében. De ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne az élete, vagy úgy érezné, hogy elrontott valamit. A küzdelem számára azt jelenti, hogy van miért küzdenie, amiért hálát ad az égnek. Amikor látja a kislánya mosolyát, és megpuszilja a lehorzsolt térdét, akkor azt érzi, hogy megérte, minden perc megéri. Még azok a percek is, amikor legszívesebben csak a fejére húzná a paplant, és azt kívánja, hagyja békén mindenki egy teljes napig. A legnagyobb lecke pedig számára a nem tervezett terhességéből az, hogy végre tud úgy élni, hogy magasról tesz rá, mit gondolnak róla mások.