A nem kis számban jelen levő fórumtrollok, akik mást sem hangoztatnak, mint hogy 3-5 évig otthon kell maradnia egy rendes anyának, simán elhallgatnak, akik szerint pedig felháborító, ha valaki 3 évig otthon mereszti azt a nagy seggét, szintén csöndben maradnak, mert lám, te ugyan otthon mereszted, de nem “dologtalanul”, ijesztő földanyaként a gyermekek után kószálva a zöld erdőben, piros ruhában, kutyákkal és egerekkel fényképezkedve, egy teljes házat úgy mellesleg valahogy marhára dologtalanul fenntartva, hanem a számítógép előtt ülve.
Meg első körben te magad is megelégedetten csettinthetsz, hogy pénzt is keresel, meg a gyerekkel is leszel, nem bízod másokra, vagy ha nagyobb, jól nem adod be az oviba szeptember előtt, nagy ünnepek környékén meg még egy-két hétre otthon tartod, mert úgy lesz jó együtt, és akkor még a munka is elkészül, sitty-sutty elintézed, amíg a kedves kis ovis apróság odabent játszik (hahaha, egyedül játszik, persze), lelkiismeret-furdalásod sem lesz, hogy nem foglalkozol vele, délután például, ha minden kész, simán elugrotok egy játszóházba, bábelőadásra, igazi minőségi idő a gyermekkel, közben a férjednek nem kell eltartania, keresel eleget vagy majdnem eleget, erre elégedetten nyújtózhatunk is egyet, így leszünk kiegyensúlyozott, vagány nők, akiknél a karrier és a család összeegyeztetése egyetlen csettintés, online munka, ez a megoldás.
Kérdezz meg egy anyát, mivel telik a napja!
A valóság viszont, ha már kipróbáltad, egészen másképp néz ki.
Egyetlen dolog marad meg a fentiekből: minden trollnak, aki nem ismeri még ezt a munkamódszert, hangoztathatod, hogy nem vagy szar anya. Mert dolgozol, mert otthon vagy. Ez, mondjuk, egy idő után nem száz százalékig kielégítő, mert könnyen rájössz, hogy a trollok egyrészt tökre méltatlanok arra, hogy figyelembe vegyük a véleményüket, másrészt úgyis találnak trollkodni meg kritizálni valót. Eközben pedig te otthon próbálkozol a lehetetlennel: egyszerre megoldani, hogy minden fontos kérdésre választ kapjon a gyerek (“Anyaaa, te mikor születtél?”, “Anyaaa, a papi mikor született?”, “Anyaaa, most miért nem esik a hó?”, “Anyaaa, a macskák hogy puszizkodnak?”, “Anyaaaa, te amikor kicsi voltál, szerettél hintázni?”, “Anyaaa, a Hold milyen messze van?”), és elméleti válaszokból nem élünk meg, szóval arra is reagálni kell, hogy “Anyaaa, kicsit pisis lett a nadrágom”, “Anyaaa, nem szeretem mégsem az almát”, “Anyaaa, a másik joghurtot kérem”, “Anyaaa, a macska rám mászott”, “Anyaaa, véletlenül, de tényleg véletlenül ledöntöttem a virágot, a cica meg elhúzta a szoba sarkába”.
És még sok hasonló, azonnali megoldást igénylő feladat vár rád, nyilván az ebédfőzésről/-rendelésről/-előteremtésről nem beszélve, illetve éppen munkaidőben telefonálnak vagy írogatnak a többi anyukák a délutáni programmal kapcsolatban, eközben viszont egy anyagot 11-kor például le kell adni, csak sajnos 10-kor még S.O.S macska- és gyerektámadás-elhárítás zajlott a gyerekszobában, negyed 11-kor ráébredtél, hogy ez most már totál gáz, és ha nagyon összeszeded magad, akkor is csak félig-meddig lesz kész az anyag határidőre, hiába számoltál rá két órát a reggelből, ez teljes tévedésnek bizonyult, fél sem lesz rá, valamit hirtelen ki kell találni, így néhány halovány kísérlet után (“Menj, és nézegess meg egy mesekönyvet/ rakj ki egy kirakót/ rajzolj egy szépet”) benyomsz valami rajzfilmet, és S.O.S nekilátsz a feladatnak.
De persze nyolc e-mail is érkezik, kettőt már eleve régen meg kellett volna válaszolni, csak ugye leömlött a kakaó, anyós éppen hívott, a macska meg beleesett a lavórba,
további négy rendkívül sürgős, így háromnegyed 11-kor neki is látsz a negyed óra múlva leadandónak, igazán remek, úgy-ahogy, de fél 12-kor leadod, csak addigra már végtelen mennyiségű Bogyó és Babóca futott le, amitől elképesztő lelkiismeret-furdalásod támad, hiszen éppen nem arra akarod nevelni a gyereket, hogy a rajzfilm pásztorolja, csakhogy ugye a futó projektekre vonatkozó kérdésekre is azonnal illene válaszolni, és éppen ezért hívják ezt online munkának, hogy otthonról is tudsz azonnal reagálni, reagálsz is, visszakérdezel, hogy hogy is értette az illető?, mert hirtelen nem világos, mit szeretne, és ilyenkor aztán eljön az ebédidő, és vagy még ebédet is kell főzni, vagy, ha nagyon jól előkészültél, akkor előkapod a hűtőből, hát, nem is tudom, és megebédelteted őket, mármint őt meg a macskát, és de jó lenne utána aludni, hogy anya végre dolgozhasson.
Az esetek nagy részében azonban szó sincs alvásról, egy középsős szerinte már nem alszik, és hiába minden kétségbeesett kísérlet (miközben arra is gondolsz, hogy most éppen megint melyik e-maillel késel, és melyik anyagot csúsztatod, és titokban Messengeren válaszolgatsz a főnökeidnek, mintha nagyon rajta lennél az ügyön, közben meg a gyerek persze nem alszik), végül föladjátok, jön egy újabb Babóca-kör, a szaranya-érzés, valami tűzoltás a munkában, és már ideje is indulni a játszótérre. Napközben persze konstatáltad, hogy mosni kellene, takarítani, elmosogatni, undorító mocskos a konyhapult, a ruhák már ezer éve vasalatlanul hevernek, ilyenkor sóhajtasz, hogy egy rendes munkahelyen legalább nem látnád, hogy otthon mit kell csinálni, és akkor az esti rutinban azon rágódsz, hogy lefekvés után talán majd lesz idő befejezni mindent, csak persze szörnyű álmos vagy, egy fél órát fektetés után megint rászánsz a tűzoltásra, csak nehéz eldönteni, hogy munka vagy takarítás tekintetében működj egy kicsit, végül mindkettőben valamit csinálsz, majd beállítod reggel ötre a telefont, bízva abban, hogy most felkelsz, és minimum két órát talán-talán rászánhatsz a munkahelyi feladataidra, de az igazság az, hogy a végén munkaerőként is és anyaként is bénának érzed magad.
Hát, az otthoni munka ezért nem az a havajdizsi, amilyennek sokan képzelik. Szerintem nem szükséges irigykedni.
