Laditan pontosan tudja, hogy szerencsés, mert mindig van étel az asztalon, van tető a feje fölött, és szerető családban él. Ahogy az anyukák többsége is tisztában van vele, hogy milyen nagy ajándék, hogy vannak gyerekei. De közben mindez nem jelenti azt, hogy az anyaság könnyű lenne. Ezt a kettősséget fogalmazta meg Laditan tökéletesen.
“Nincs semmi baj, csak nehéz.”
„Kibírhatatlan – gondolom magamban, ahogy hallgatom a gyerekeim veszekedését. Még alig hajnalodik, de már fent vannak, és a kiabálásuk zaklatásnak hat az ébredező érzékeimre. Nincs semmi baj, csak nehéz.
A legkisebb gyermekem beletemeti azt a cuki kis pufók arcát a szakadt plüssmedvéjébe, mérgesen rázza a fejét a reggelire. Tudom, hogy éhes. Sóhajtok, és a koszos edényekkel teli mosogató felé fordulok – tegnap éjjel el kellett volna mosogatnom, de nem volt már energiám. Nincs semmi baj, csak nehéz.
A két nagyobb gyermekem feltúrja a szennyest zoknikra vadászva. Annak ellenére, hogy naponta meg kellene csinálni, nem bírtam összekapni magamat és a háztartást. Talán majd ma? Nem hinném. Sietve összerakom a gyerekek ebédjét, egészségesebbet, mint amit én ettem gyerekkoromban, de mégsem elég egészséges a mai elvárásokhoz képest. Nincs semmi baj, csak nehéz.
Felveszem a kabátomat a pizsamámra, és ellenőrzöm, hogy a gyerekeim fel vannak öltözve rendesen, hogy úgy nézzenek ki, mint akik egy igazi otthonból, törődő anyától érkeznek. Elég jó a végeredmény. Ha nem indulunk el azonnal, el fogunk késni. Az egyik nem találja a cipőjét. A legkisebb nem tudja elszakítani magát a mesétől. Ráadásul most kezdett el reggelizni. Hát persze, mikor máskor. Beteszem a reggelijét egy uzsonnászacskóba. A legnagyobb aggódik a dolgozat miatt, bárcsak többet segítettem volna neki a felkészülésben. A középső csak szimplán szorong, amiért középső. Feljegyzem magamnak, hogy több figyelmet érdemel (a pozitív fajtából). A kulcsaim már nem léteznek ebben a dimenzióban. Nincs semmi baj, csak nehéz.
Végül mind eljutunk oda, ahova el kell jutnunk, és én magamhoz ragadok egy meleg, édes italt, mint valami imádságot. A nap elindult, és csak pár ősz hajszálba került nekem. Nincs semmi baj, csak nehéz.”