Lola megbánásában az is szerepet játszik, hogy a kisfiú autista, az anyukának pedig bipoláris depressziója van. Tisztában van vele, hogy ez tabu téma, nem mondhatna ilyet, hogy megbánta, hogy gyereket vállalt, de mielőtt elítélnéd, olvasd el az indokait.
„A következők miatt vállaltam igazából gyereket:
- A fiam azért született, mert úgy éreztem, lemaradok a férjem exe mögött, akivel van egy közös gyerekük.
- A fiam azért született, mert azt hittem, így lehet csak teljes a családról alkotott hamis, facebook-szerű képem.
- A fiam azért született, mert bántalmazott gyerekkorom volt, és azt hittem, a szüléssel megszűnik az űr a lelkemben.
- A fiam csupa rossz indokból született.
Az autizmusa elég ironikus, mintha Isten alaposan meg akart volna leckéztetni. Természetesen mindennel együtt nagyon szeretem a fiamat, nem taszítom el magamtól azért, mert nem olyan, mint a többiek. Szeretem, de megbántam, hogy gyereket szültem. Minden olyan örömből és mérföldkőből kimaradok, amit a barátaim átélnek a saját gyerekeikkel.
Képünk illusztráció – Forrás: Unsplash
Mielőtt találkoztam a férjemmel, olyan életet akartam élni, mint Carry Bradshaw a Szex és New York sorozatban. Író akartam lenni, New Yorkban élni egy csodás lakásban, szerelmesnek lenni újra meg újra. A szerelmet megtaláltam, és író lett belőlem, úgyhogy végül is nem alakult annyira rosszul az életem, de az álmaimnak búcsút kellett intenem.
Milyen lenne az életem, ha nem lenne gyerekem?
Jelenleg ülök a kanapén és írok a teljesen sötét szobában, hogy ne ébresszem fel a fiamat. Mert ha felébred az éjszaka közepén, akkor ébren is marad. Ha ő nem lenne, akkor ülnék a hatalmas ágyamban egy nagy lakásban, kinyithatnám az ablakot, hogy dőljön be a friss levegő és írnék egész éjszaka, hogy ne késsem le a határidőket. De az egy másik élet, ami már sosem jön el. Olyan világban kell élnem helyette, amiben nem érzem biztonságban a fiamat, és soha nem lehetek már teljesen önmagam. Szeretem a fiamat, de közben szeretem magamat és a régi álmaimat is, amiket végleg elvesztettem.”