Bűbájos kiscicát csinált a veszedelmes kóbor macskából a négy hónapos kislány

Sapphire egy sziámi macska, évekig az intarió-i Kingston környékén, az utcán küzdött a túlélésért, mígnem egy állatbarát befogta, és Carla Reilly Moore állatmenhelyére vitte, amelyet férjével közösen vezetnek.

A macska egyáltalán nem keltett jó benyomást: barátságtalanul morgott, be volt gyulladva a szeme, és az állatorvosi vizsgálatok kiderítették azt is, hogy a medencéje is el volt törve.

„Megrúghatták, vagy elüthette egy autó. Fájdalomcsillapítás nélkül szenvedett az utcán két hétig” – mondta a Dodónak Moore, akinek a macska érkezése előtt született meg kislánya, Mary. Így a család gyorsan két taggal is bővült, mert az állatmentők magukhoz vették Sapphire-t is.

Miután a sziámi macskát először hazavitték az állatorvostól, 24 órát töltött az ágy alatt, majd hirtelen előbukkant, és egyből felpattant az ágyra, ahol a házaspár feküdt. „Egyenesen a férjemhez ment, akit a következő napokban teljesen levett a lábáról. Utána velem barátkozott össze, végül észrevette Maryt, és ez mindent megváltoztatott” – meséli az anyuka a furcsa kapcsolat kezdetét.

Először csak leült mellé, tartva a távolságot, de aztán egyre közelebb merészkedett a babához. „Úgy tűnt, mintha Sapphire meg akarná védeni Maryt. Például amikor a kutya bejött a szobába, a macska felugrott, és Mary mellé ült.” Aztán a kislány és a macska kapcsolata egyre elmélyült.

„Sosem láttunk még ilyet. A kötelék napról napra erősebb volt köztük. Minden alkalommal, amikor Sapphire Mary közelében járt, meg kellett érintenie a babát. Aztán ez sem volt már elég nekik. A cica hátulról öleli Maryt, míg buksija a kis lány vállán és nyakán pihen” – jellemzi lánya és a macska közti kapcsolatot Moore.

Amikor Sapphire nem találja Maryt, akkor hívja őt, és a keresésre indul.

A kislány már négy hónapos, a különleges kapcsolat közte és Sapphire közt egy hónapja tart. „Mary már most képes arra, hogy óvatosan nyúljon Sapphire-hoz. Mikor kérdezzük tőle, hogy »Hol a cica?«, nagyon aranyosan mutat a barátjára. Olyan, mintha ezek a srácok mindig is ismerték volna egymást.”

Annak ellenére, hogy Moore és családja napi kapcsolatban álltak a megmentett állatokkal, soha nem számított arra, hogy ilyen gyorsan ilyen mély kötelék alakulhat ki két élőlény között.

„Ez egy igaz szerelmi történet, ami túllép az időn, fajokon, és szembeszáll a logikával is” – mondta Moore. „Vannak, akik azt mondják, a cica választott minket, tetszettünk neki, mert tudtunk rajta segíteni. Mi pedig azt mondjuk, hogy nekünk volt szükségünk rá, de nem tudtuk ezt addig, amíg be nem fogadtuk.”