Az anyák között dúl a folyamatos csendes háború, hol az interneten esnek egymásnak, hol pedig az életben sértődnek vérig, vagy szólogatnak be a másiknak. Tulajdonképpen bármi és minden lehet vita és ítélkezés alapja az anyukák közösségében: nem szoptatsz, túl sokáig szoptatsz, nem jó cipő van a gyereken, van rajta sapka, együtt alszol vele, és különben is csak egy gyereked van, vagy épp három, ami meg már esztelen szaporodás kategória. Semmi sem jó, és minden baj.
Sally Sheperd klinikai szakpszichológus alaposan kiakadt ezen a háborúzáson, amikor megszületett a gyermeke, és rájött, nem is olyan egyszerű barátkozni az anyukákkal, mert folyamatosan ítélkezéssel találta magát szemben. Mostanra már háromszor meggondolja, megszólaljon-e egyáltalán, nagyon megválogatja a szavait, amire viszont nem lehet egy bizalmi kapcsolatot, barátságot építeni.
„A szoptatós anyák nem lehetnek büszkék arra, hogy szoptatnak, mert akkor megbántják a tápszeres anyákat; a tápszeres anyák meg sem említhetik a tápszert, mert akkor megkapják, hogy márpedig csak a szoptatás a jó táplálási forma, és beteggé teszik a gyereküket.
Bármilyen szülői téma vitát generálhat: fegyelmezés, etetés, alvás, szobatisztaság, mindegy, miről van szó, konfliktus van belőle.
Képünk illusztráció – Forrás: Profimedia
Én dolgozó anya vagyok, tápszeres a gyerekem, bölcsibe jár, velem alszik, és egyke. Néha azon tűnődöm, hogy az anyaságom egyik területét sem oszthatom meg másokkal felhőtlenül, mert félek, hogy elítélnek, vagy megbántok másokat. Amint anyák leszünk, azonnal beleesünk a túlérzékenység és ítélkezés csapdájába? Létezik ez a probléma egyáltalán, vagy csak a közösségi oldalak hamis világa vetül ki az igazi életünkre, és félelmeket generál feleslegesen?”
Az anyuka szeretne barátkozni, de már csak szorong a sok kritikától, és nem igazán mer nyitni más anyukák felé, úgy érzi, elfáradt a harcokban. Belefáradt abba, hogy ha egy anyukával beszélget, akkor három lépéssel előre kell gondolkodnia, hogy elkerülje a kényes, konfliktust szülő témákat. Belefáradt, hogy már kérdezni is kockázatos, mert nem tudja, hogy a vele szemben állónak az lehet, hogy épp sértő lesz, és megbántódik rajta.
„Fárasztó, hogy nők között nem lehet elengedni magam, mert jelen van az állandó félelem. Az anyaságnak tényleg olyannak kell lennie, mintha egy harcmezőn csatáznánk?
Minden anyának arra lenne szüksége, hogy támogassuk és segítsük egymást.
Szerintem lehetnénk annyira felnőttek, hogy elfogadjuk, ha valaki másképp neveli a gyerekét, és megjegyzések, sértő kritikák nélkül barátkozhatnánk egymással.”