Elliot Katz csak a válása után ébredt rá, hogy gyökeresen változtatnia kell, ha azt szeretné, hogy igazán jó apja legyen a két kislányának. Amíg egy háztartásban éltek, addig is mindent megtett a lányok körül, amire a felesége megkérte, de teljesen hiányzott belőle a kezdeményezőkészség. A válás után úgy döntött, hogy azt a rengeteg energiát, amit addig a házassága megmentésébe ölt, inkább az apaságába fekteti.
„Amikor véget ért a házasságom, rájöttem, hogy azzal, hogy csak annyit csináltam, amennyit a feleségem kért tőlem, a felelősséget is teljesen ráhárítottam. A válás rákényszerített, hogy olyan helyzeteket oldjak meg, és vállaljam a döntéseimért a felelősséget, amiket régen a feleségemre hagytam.”
Richard Warshak klinikai szakpszichológus már több mint egy évtizede végez kutatásokat az elvált családok témájában, és sok olyan apát ismer, mint Katz. Amikor egy elvált szülő tudatosan újra akarja építeni önmagát, akkor gyakran az lesz az eredmény, hogy jobb szülővé válik, és közelebb kerül a gyerekeihez. Nem azért, mert házasként elhanyagolták volna a gyerekeiket, hanem mert a párkapcsolati nehézségek sokszor elvonják a fókuszt a gyereknevelésről.
Képünk illusztráció (Forrás: iMDb)
„Könnyebb szülőnek lenni együtt, házasságban, ha a két fél képes jól együttműködni a gyereknevelésben. De sok apától hallottam már, hogy megkönnyebbültek a válás után, hogy nem kérdőjelezi meg az anya minden döntésüket, ettől aztán határozottabbá váltak, és több kapcsolódási pontot kezdtek keresni a gyerekeikkel.”
Warshak kutatásai során arra jutott, hogy az elvált apák azért válnak jobb apává, mert olyan feladatokat is meg kell oldaniuk, amiket addig az anyára tudtak bízni. Onnan kezdve, hogy mit adjanak enni a gyereknek, egészen odáig, hogy milyen programot szervezzenek neki, amikor együtt vannak, minden egy személyben az apákra hárul ilyenkor.
Sok családban a szerepek szerint anya a gondoskodó, apa pedig a szórakoztató szülő, ezért történik pozitív változás válás után, amikor apa is kénytelen belerázódni a gondoskodó szerepbe, és anyának is fel kell vennie a szórakoztató apa szerepét. Ahogy Warshak fogalmazott:
Biztos vagyok benne, hogy az apák ugyanúgy képesek minden feladatot ellátni a gyerek körül születésétől kezdve, mint az anyák. Hagyni kell az apáknak, hogy döntéseket hozzanak, és gondoskodjanak a gyerekeikről anélkül, hogy kritizálná érte a környezetük őket.
A szakértő természetesen nem azt akarja sugallni, hogy mindenki váljon el, mert akkor jobb apa és anya válik belőle, hanem arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy házasságon belül érdemes lenne újraosztani a szerepeket, és az apákat sokkal inkább bevonni a gondozási, tervezési folyamatokba, több bizalmat szavazni nekik, hogy életben tudják tartani a saját gyerekeiket, Mindenki jól járna vele: a gyerek közelebb kerülne az apjához, anya pedig kevesebb terhet cipelne a vállán.