Morgan Massey az interneten olvasta egy szexuális tanácsadó cikkét arról, hogy úgy tudjuk megtanítani a gyerekeket a beleegyezés fogalmára, ha már egészen pici korukban engedélyt kérünk a pelenkázásra is. Sokan kigúnyolták a szerzőt, de Massey látott logikát az érvelésben.
„A szerző elmagyarázta egyértelműen a cikkben, hogy bár a babák nem képesek verbális beleegyezést adni a pelenkázáshoz, az intim területeik megérintéséhez, mégis hozzászoknak, hogy a szülők tiszteletben tartják a határaikat. Természetesen nincs semmiféle szexualitás egy pelenkacserében, de a szakértő szerint mégis nagyon hasznos a későbbi szexuális beleegyezés fogalmának kialakításában ez a kis gyakorlat. Ha engedélyt kérünk, azzal arra tanítjuk a gyereket, hogy jelen vagyunk, figyelünk rá, ő is része a folyamatnak és számít, amit gondol.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash/The Honest Company)
A hangsúly az engedélykérésben azon van, hogy tisztelettel fordulunk a baba felé. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nagyon kevés helyzetben van döntési lehetőségük, a szülők mondják meg, mit kell tenniük, hogyan kell viselkedniük, ez pedig nem ad túl nagy teret a tiszteletnek.
Ahelyett, hogy csak annyit látnánk a baba gondozásából, hogy már megint ötmillió pelenkát ki kell cserélni egy nap, az engedélykéréssel egy párbeszéd alakulhat ki a baba és anya között. Sokkal jobb élmény mindkettőnknek, mint ha robotként ide-oda pakolgatnám csak a babámat.
Aztán később, mikor totyogó korba ér a gyerek, még fontosabbá válik az engedélykérés, nemcsak a pelenkázás előtt, hanem bármilyen fizikai kontaktust megelőzően. Ezzel vezethetjük be nála »az én testem az én váram« fogalmat, amire nagy szüksége lesz felnőtt korában. A pelenkázás előtti engedélykérés csak egy kis része annak, hogy a gyereket arra tanítsuk, hogy tisztelje a saját testét, a saját határait, és hogy tudjon nemet mondani, amikor kényelmetlen szituációba kerül. Ha ezen múlik, én boldogan kérek tőle engedélyt minden egyes pelenka előtt.”