Az ovis szülőin vettem észre megdöbbenve, milyen indulatokat vált ki a különóra és a szakkörök kérdése a szülőkben. Az óvónő is meglepődött a reakciókon, amikor azt találta mondani, hogy bár lehet jelentkezni ezerféle különórára az oviban, ő azt javasolja, hogy egyikre se menjenek a gyerekek. A szülők egy emberként zúdultak fel.
Van itt minden az öt-hat éveseknek, mint a búcsúban. Járhatnak angolra, úszni, karatéra, balettre, néptáncra, kézműves szakkörre, a jó ég tudja, még mire. Mindegyik szakkör az ovi után kezdődik, azaz délután négykor, ami azt jelenti, hogy a gyerek este hatra esik haza a szüleivel. Nem szaladgált szabadon, nem játszott a játszótéren, nem szedegetett kavicsokat és gyűjtött gesztenyét, nem egyensúlyozott a járdán azokon az izgalmas vonalakon, amik persze csak neki izgalmasak, mert mi felnőttek tudjuk, hogy már rég ki kellett volna javítani a betont.
Nem csinált semmi olyat, amit ő választott volna, amit szabad játéknak hívunk.
Napközben persze van lehetősége játszani, de mégis, intézményi keretek között az más. Ott nincs a család biztonsága, komoly és felelősségteljes ovisnak kell lennie, betartani minden szabályt, így az ottani játék az ő számára inkább komoly feladat.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash/Caroline Hernandez)
A szakkörökön ugyanígy várja az új szabályrendszer, a projektek, amiket meg kell oldania, agymunka ez a javából, nincs ábrándozás, kalandozás, semmittevés. Bár játékos az angol, a kézműves, a balett, de mégis kötelesség, feladat és terhelés közben. Este hatig az a kicsi gyerek „dolgozik”. Aztán vacsora, fürdés, és már mehet is az ágyba. Nem marad neki semmi, ami csak távolról is emlékeztetne a szabad gyerekkorra.
Miért kell nyomasztani az ovisokat – és ha már itt tartunk, a kisiskolásokat – a rengeteg különórával? Miért nem játszhatnak délután úgy, ahogy kedvük tartja?
Nem kell folyton játszótérre járni, én például kifejezetten nem szeretem a játszótereket, de lehet délután nagyot sétálni a környéken, biciklizni, fűt-fát szagolni, tapogatni, rohangálni, labdázni, vagy ha rossz idő van, a lakásban babázni, autót tologatni. Amihez kedve van. Ez lenne az egész gyerekkor lényege, hogy hadd csinálja azt, amihez csak kedve támad, legalább abban a pár órában, amikor nem épp oviban vagy iskolában van kötelező jelleggel.
Ne vegyük már el az ovisoktól a lehetőséget, hogy egy kicsit élvezzék a szabad játékot, amúgy is egyre korábban kerülnek már iskolába, ahol aztán vége, jön a házi feladat, az egy helyben ülés és a szigorú napirend. Legalább nagycsoport végéig hagyjuk már békén őket a különórákkal, hadd legyenek kicsit még gyerekek!