Különórák a járvány alatt

Bár a jelenléti oktatás a héten már visszaállt és az online oktatás véget ért, a járvány nemcsak a közoktatásra, hanem a szakkörökre, különórákra, felkészítőkre is hatással volt. Több kurzust jellegüknél fogva egyáltalán nem tudtak átköltöztetni az online térbe, a zoomon tartott foglalkozások pedig egészen más élményt nyújtottak a gyerekeknek.

A korrepetálás az egyik legrégebbi oktatási forma. Egyre több kutatás mutatja azt, hogy ha helyesen végzik, akkor az egyik leghatékonyabb eszköz a diákok teljesítményének növelésére is. Ezért egyelőre nem tudni, hogy elmaradásuk milyen hosszú távú hatással lesz a gyerekek fejlődésére, miközben az is igaz, hogy az iskola utáni programok erős stresszfaktorrá is válhatnak, sőt, túl is terhelhetik a gyerekeket. Az amerikai Tanárok Országos Szervezetének elnöke például azt vallja, a legalább két órás iskola utáni különóra már „gyermekbántalmazásnak számít”, és bár a kijelentés erősen túlzó, az tény, hogy a túl sok különóra, edzés sokszor nem gazdagítják, inkább megnehezítik a gyerekek életét. Pszichológusok úgy tartják, óvodás korban például legfeljebb egy különórát érdemes beiktatni egy héten, ilyenkor ugyanis még a strukturálatlan játékidő a legfontosabb, kisiskolás korban pedig a heti két-három alkalmas tanórán kívüli foglalkozás lenne egészséges.

Ahány gyerek, annyi tapasztalat

Virágék hét gyereket nevelnek, ebből öten járnak különböző különórákra. Virág szerint minden gyerekük másképp reagált a helyzetre.

„Nagylányunk, Rita (18) pont a Covid alatt kezdett el online rajztanárhoz járni, nagyon sokat fejlődött, és jól érezte magát az órákon, új, szoros kapcsolata alakult ki a tanárnővel. Réka (14) éppen most kezdett volna sportolni (ritmikus sportgimnasztika), az teljesen elmaradt, és tartok tőle, hogy nem is fogja újra megpróbálni. Őt nagyon rosszul érintette az egész elzárkózó életmód, mert nagyon közösségi lény egyébként, és nehezen találtunk hozzá utakat, akár tanulmányi, akár lelki téren. Végül egy cicát kapott az ősszel, és ez sokat segített neki. Tamás (11) dob- és szolfézsórákon vett részt – ez mind átkerült az online térbe. Szépen fejlődött itthon is, nem tűnt úgy, hogy különösebben megviselte volna ez a helyzet. Továbbra is lelkesen vett részt az órákon, még többet is gyakorolt, mint korábban. Vele sikerült rendszeresen kimozdulni is, így a mozgáshiány sem jelentkezett. Mélyült, erősödött a kapcsolatunk – mondja Virág, aki kiemeli, örült, hogy a különórák így sokkal kevesebb időt vettek el. –Zoli (6) néptáncolni járt, ennek a hiányát soha nem emlegette. Ha otthon táncoltunk, akkor ügyesen mutatta, hogy mi mindent tud, de egyébként nem hiányzott neki, kimozogta magát máshogy. Áron (4) balettozni járt, ami szintén átkerült az online térbe. Az első félévben játékos feladatok voltak, azt örömmel csinálta minden héten. A második félévben már tanulósabb, gyakorlós, igazi balettfeladatok voltak, ezt kb. 15 percig bírta követni a 45-ből. Itt nagyon nehéz volt számomra elengedni ezt a dolgot. Szerettem volna, hogy csinálja rendesen, de nem sikerült, és ezen nehéz volt túllendülnöm, igazából főleg anyagi okokból. Számít a családi kasszában a balett ára, és zavart, hogy hiába fizetjük, de lemondani sem lehetett, mert egy évre el kellett köteleződni az elején, jobban mondva kérték, hogy tartsuk magunkat ehhez, hogy fennmaradhasson az egyesület. Végül az lett, hogy hagyom az egészet, kirándulunk, táncikálunk itthon, nem kapcsolom be egyáltalán a balettot. Majd talán jövőre.”

A különórákon kívül Virág három gyereke egy katolikus közösségbe is eljárt hetente, online formában, és egészen máshogy alakult ugyanaz a helyzet: míg két lánya nem viselte jól az online találkozásokat, kilógónak érezte magát, addig egyik fia végig örömmel vett részt a találkozókon, mindegy volt neki, hogy azok online vagy offline zajlanak. „Érdekes, hogy ugyanaz a helyzet mennyire mást vált ki a különböző személyiségű gyerekekből” – meséli Virág.

Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)

„Anya egy diktátor szemétláda”

Az általunk megkérdezett édesanyák többsége maga próbálta otthon pótolni a lemaradást. Zsófi és férje például a felvételi előkészítőket otthon tartották meg, több-kevesebb sikerrel: „Alapvetően, mi a gyerekeket egy liberális, gyerekbarát iskolába írattuk, de azt reméltük, ebből nem lemaradás lesz, hanem csak jó hangulat. Nem igazán jött be, de ez nálunk nem volt gond, fizikusok vagyunk szenvedélyes szeretettel az irodalom iránt. Mit ne tudnánk itthon pótolni? Az egyik gyereket felhoztuk matekból és magyarból a felvételire, a másikat fizikából és kémiából hoztuk fel, mégis a kívánt felvételi szintet nem érte el a kislány, aki egy idő után nagyon intenzíven azt érezte, hogy anya egy diktátor szemétláda, és a kisfiú sem gondolta, hogy anya tanácsai a két nyelvvel és a fizikával kapcsolatban működni fognak. A vége így az lett a tökéletes kezdet ellenére, hogy mégsem megy jól, az hogy én tanítom őket. Hiába vagyok kutató, de nem vagyok jó pedagógus a gyerekeim számára.”

Félnek a lemaradástól

Anitának három gyereke van, a hatéves három éve balettozik, november óta online táncol heti két órában, aminek vannak ugyan hátulütői, de a kislánynak sokat jelent, hogy legalább ilyen keretek között meg vannak tartva az órák. Négyéves gyerekét azonban jobban megviselte, hogy nem járhatnak úszni. „Mindketten rendszeresen szóba is hozzák, hogy milyen jó lenne végre úszni menni. Talán júniustól folytathatják – bizakodik Anita. –  Az egyévesem, aki tavaly márciusban született, tehát az eddigi életét abszolút a Covid határozta meg, szintén kimaradt a különórákból. Van egy szuper úszásoktatónk, aki szerencsére kezdetben vállalja a házhoz járást, és kádban úsztatja a kisbabákat általában hathetes kortól. Így tavaly három hónaposan szerencsére el tudtuk itthon kezdeni vele a babaúszást, azóta is kádban úszás van nálunk, ami arra mindenképpen jó, hogy ne épüljön le az, amit sikerült nála eddig kiépíteni.

Sarolta is tart attól, hogy gyerekei „ennek még megisszák a levét”. „Nálunk a fuvolaórákat érintette a járvány. Lenke csak februárban tudta elkezdeni a hangszertanulást szeptember helyett. Pár offline órája volt, aztán jött az online. Skype-on heti két alkalom, időben rövidítve, mert nagyon nem volt értelme így, igazából a hangszer tartását stb. kellett volna elsajátítani elsősorban, de ez nagyjából lehetetlen volt. Lenke nagyon csalódott volt, hogy nem rakhatta össze az egész hangszert, csak a végét használták, a tanárnőtől mindig az volt a »refrén«, hogy majd a rendes órán lehet, ezért várta/ várja az első offline fuvola-órát. A szolfézs kicsit bonyolultabban alakult. Az iskolák bezárása alatt a tanárnő küldött játékos feladatokat adott, de igazából nem voltak kötelezőek, mi két otthon tanuló gyerek + munka mellett erre egyáltalán nem fordítottunk időt. Aztán április 19-étől újra kezdődött az iskola, de az osztály nagy része nem járt be, az első hetekben Lenkéék öten voltak. Szőrmentén lettek megtartva a különórák, mert mindegy, mennyire lelkesek a pedagógusok, sok minden nem működik online, harmadikos gyerekeknél meg különösen nem. Kompenzálni a dolgokat külön tanárral lehetett volna talán, aki vállalja a személyes találkozást, de erre nem jutott energia.

Engem is rosszul érintett az egész, látom, hogy mennyit elvesz a gyerekektől az, hogy finoman szólva is csak korlátozottan férhettek hozzá az oktatáshoz és a kortárs kapcsolatokhoz, remélem, nem lesz igazam, de hosszú távon ennek még sokan meg fogják inni a levét.”

Vége a bonyolult logisztikának

Sokan azonban arról vallottak, szülőként kényelmesebb volt, hogy a különórák logisztikájával nem kellett foglalkozni. Olga például azt mondja, az ő gyerekeinek inkább megkönnyebbülés volt, hogy végre nem kellett ide-oda rohangálniuk.

„A magyar gyerek soha nincs ott, ahol van” – a gyerek érdeke vagy a szülő igénye a sok különóra?

„Eleresztettünk mindent, az otthon tanulás bőven elég volt mindenkinek. Mondjuk eleinte próbáltam szolfézst tanítani, kereszteket, bé-ket, hangnemeket, mikor is kiderült, hogy négy év alatt semmit sem értett meg a gyerek az egészből. Na akkor jöttem rá, hogy semmi értelme, leállunk.”

Réka négy gyermeket nevel, az online óráknak szerinte is az a nagy pozitívuma, hogy sok szülő logisztikai problémája megoldódott ezzel. „Bár itthon meg kellett oldani, hogy az egyik gyerek részt vehessen az online foglalkozásokon, míg a másik alszik, de hogy nem kellett vinni-hozni őket, nem voltak annyira fáradtak délután, ez egy nagy pozitívum volt.” Úgy tapasztalta, az olyan fejlesztő foglalkozások, mint például a logopédia, szintén eredményesek tudnak lenni online, a nagy érvágást náluk is inkább a sport, konkrétan az úszás hiánya jelentette, amit lovaglással próbáltak pótolni, de ez nem volt ugyanaz az élmény, ráadásul míg az egyik fiának nem tett jót az elmaradás, romlott a technikája, a másik megtáltosodott, mert már annyira várta, hogy úszhasson. „Összességében nagyon örültünk, hogy van online lehetőség már szinte mindenre” – teszi hozzá Réka.

Karantanya

Vannak, akiket pedig kifejezetten inspirált a kialakult helyzet. A karantanya csoport a koronavírus első hullámában indult egyfajta közös ötletbörzeként, a szülők megoszthatták egymással, mivel foglalják le a gyerekeiket, hogyan fejlesztik őket otthoni körülmények között, milyen családi programokat csinálnak otthon. A kezdeményezéshez aztán számos előadó és szakember csatlakozott, akik gyermekműsorokat, tornát, ismeretterjesztő kisfilmeket készítettek a karantanya tagjainak. A platformon nemcsak gyerekeknek szóló foglalkozások kapnak helyet, de a szülők is feltöltődhetnek például a délutáni Pilatesen. „Egyre kevesebb dologra van időnk, van két-három gyerkőc, mindenki saját foglalkozásra jár, a logisztikázás idő és pénz, vagyis egyre inkább afelé megy a világ, hogy online is elérhetőek legyenek a különórák. A legtöbb kisebb faluban ráadásul szűkösebbek a lehetőségek, nekik is könnyebbséget nyújt, ha van például online balett foglalkozás, mert nem kell ingázni, és sokkal költséghatékonyabb egy ilyen megoldás. A személyes élményt nem lehet pótolni, de úgy látjuk, hogy a járvány után is lesz erre igény” – mondja Varga-Boros Annamária háromgyerekes édesanya, aki két társával alkotja a karantanya csapatát. – A karanténélmény vírus nélkül is benne van a legtöbb anya életében, ha azt nézzük, hogy évekig otthon vannak a gyerekkel, és teljesen kirekesztődnek az addigi társaságukból, mert teljesen más ritmusban élnek, mint a barátaik. Mi erre asszociáltunk, hogy ha nem is lesz már karantén, ez a helyzet akkor is megmarad sok anya életében, így is lesz kereslet a karantanyára.”

karantanya.hu

A klubbá alakult karantanya ma már offline dolgokat is támogat, például intézmények részére írtak ki aszfaltrajz-pályázatot, illetve bizonyos foglalkozásaikat előfizetői rendszerben tették elérhetővé – a szülők 1890 forintos havidíjért férhetnek hozzá korlátlanul a szép számú szolgáltatáshoz. „A legnépszerűbb most a balett és az iskola-előkészítő, de lehet sütni-főzni is Czirják Erika meseíróval. Sokan kérdezik, miben vagyunk másabbak, mint a Youtube, mi erre azt feleljük, hogy csak olyan szűrt tartalmakat engedünk ki, amelyek a minőségi időtöltést teszik lehetővé, és ismerjük azokat a szakembereket, akik a foglalkozásokat tartják” – magyarázza a karantanya egyik ötletgazdája.

Többen a Covidnak „köszönhették”, hogy járhatnak különórára

Tizenhat országban több tízezer gyerek tanult a Logiscool rendszerében, amikor kitört a járvány. Bár a magyar programozó iskola hét éve tanítja a gyerekeket élményalapú módszerrel programozni, mégis ahogy minden oktatási szereplő, a Logiscool is olyan világba csöppent, ahol nem volt még tapasztalata. Ahhoz, hogy mind az összes országban meg tudják tartani a diákjaikat a járvány alatt is, új fejlesztésekre volt szükség. Első lépésként elérték, hogy a tanulás online is élmény legyen. Majd tovább bővítették a portfóliójukat, létrehozták a workshopokat, amelyek néhány hetes minikurzusok is lehetővé tették, hogy a diákok beleláthassanak egy – vagy akár több – őket érdeklő területbe is, majd ha szeretnének, a kurzusokon vagy táborokban még jobban elmélyülhetnek az adott témában. Végül az online oktatás annyira sikeresnek bizonyult, hogy három újabb országban nyitottak Logiscool iskolákat is, vagyis a pandémia ellenére is folyamatosan nő az igény a digitális írástudás professzionális, élményalapú oktatására.

„A Logiscoolban iskola utáni foglalkozásokat tartunk, az országban negyven helyszínen várjuk a gyerekeket. Mi nagyon hiszünk a személyes találkozásban, de a járvány kezdetén nekünk is reagálni kellett, több mint tizenhatezer diák várta, mi lesz a következő heti kurzuson – mondja Breuer Anita, a Logiscool egyik alapítója. – A programozás nincs távol a számítógép-használattól, ezért a gyerekek nagyon ügyesen tudták venni az akadályokat. Sok mindent fejlesztettünk ahhoz, hogy megkönnyítsük nekik az átállást: készítettünk netikett videókat, amelyekben elmeséltük nekik, hogyan kell viselkedni az online térben, mire érdemes figyelni, és legalább ezer oktatóvideót vettünk fel, platformot fejlesztettünk, ahol elérhetőek lettek az órák, így tíz nap alatt készen álltunk, hogy átálljunk az online oktatásra” – mondja Anita, aki abban reménykedik, hogy nyáron már lehetséges lesz napközis táborokat tartani, ahol fél napig szakmai dolgokkal, például videóvágással, mobilfotózással és videózással, Minecraft játékkal és programozással, Mars-küldetéssel, kreatív workshopokkal foglalkoznak a gyerekek, a nap második felében pedig szabadidő- és sporttevékenységekben vehetnek részt.

Fotó: Logiscool

A járvány abban is változásokat hozott a Logiscoolnál, hogy továbbfejlesztették a már meglévő online platformjukat, a hamarosan újradizájnolt és még több tartalommal bővülő, nemzetközi MyLogiscoolt, amely egy izgalmas, de a gyerekek számára tökéletesen biztonságos online világ. Sok diák köszönhette ennek, hogy – ahogy ők fogalmaznak – „nem csavarodtak be” a járvány alatt. „Szívünk csücske ez a közösségi portál, ahol a gyerekek – a felnőtteknek kézsült közösségi oldalakkal szemben – leginkább a tudásukkal szerezhetnek követőket, barátokat, ismerősöket – magyarázza Anita. – A felületen a szülők jóváhagyásával megoszthatják saját projektjeiket, tudnak egymásnak sütiket osztani, elismerve egymás munkáját, játszhatnak kvízeket, challenge-eket teljesíthetnek. Ez az a platform, ahol akkor is elérik egymást, amikor nincs Logiscool, és közösen tudnak tanulni, fejlődni és szórakozni.”

Anita kiemeli, mivel a járványhelyzet életre hívta az online oktatás kifejlesztését, azok a gyerekek is járhatnak Logiscoolba, akik egyébként nem tudnának. Ez a lehetőség pedig a járvány után is megmarad. „Hatalmas lehetőség nyílt számunkra, hogy olyanokat is elérjünk, akik nem tudnak hozzánk járni, mert a városokban, településeken, ahol élnek, nincsenek Logiscoolok. Bár hibrid oktatást nem tervezünk, online órák, táborok továbbra is lesznek” – mondja az élményalapú programozóiskola egyik alapítója.

Kapcsolódó

• “A digitális oktatásnak leginkább negatív hatása van a serdülőkre” – diákokat és szakértőt kérdeztünk
• Kimondom: szerintem egyáltalán nem sikertörténet a digitális oktatás
• Szülők, jár nektek a virág pedagógus napra!