Antonia Welsch a hároméves kisfiával sétált, amikor szembetalálkozott egy felháborodott idegen nővel, aki úgy érezte, mindenképpen csípős megjegyzést kell tennie a gyerek hosszú hajára.
„Valamelyik nap sétáltunk a környéken, és egyszer csak mellénk szegődött egy hölgy. Egy ideig csak bámulta a hároméves fiamat, majd azt kérdezte:
Ez egy fiú, vagy micsoda?
Ránéztem a fiam hosszú, aranyszőke fürtjeire, majd vissza a nőre. Nem mondtam ki, ami először eszembe jutott, mert nem szerettem volna, ha a gyerek is hallja.
A nő nem tudhatta, hogy a fiam hosszú hajának jelentése van: ugyanolyan, mint az apámé. Olyan hajkoronával született, hogy a csodájára jártak a nővérek az osztályon.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Leállhattam volna persze magyarázkodni, hogy miért olyan fontos a gyerekem hosszú haja, de végül nem tettem. Amikor kétéves volt a fiam, elmentünk vele fodrászhoz, és már akkor láttam, hogy nagyon lefelé görbül a szája, amikor beült a székbe, a hajvágás után pedig rettenetes sírásba kezdett, és azt kiabálta, hogy
Ez nem én vagyok, anya!
Kétévesen képes volt megfogalmazni, hogy a haja a személyisége része, olyan számára, mintha a karja vagy a lába lenne. Akkor és ott eldöntöttem, hogy soha többé nem erőltetem a hajvágást, csak akkor megyünk legközelebb fodrászhoz, ha ő akarja.”
Welsch olykor még megkérdezi azért a fiát, hogy mit szólna egy kis igazításhoz, ám ilyenkor a gyerek megrázza a fürtjeit, és közli, hogy úgy szereti a haját, ahogy van. Az anya pedig elfogadja a gyerek döntését, és hagyja, hogy hosszú haja legyen – még akkor is, ha ez a környékbeli hölgyeket zavarhatja.
„Lehet, hogy túl sokat láttam bele a nő kérdésébe, és igazából csak csevegni, ismerkedni akart? Valószínűleg bele sem gondolt, hogy ebbe a rövid kis kérdésbe mennyi előítéletet és szűklátókörűséget sikerült belepréselnie. Minden embernek már pici korától kezdve bele kellene férnie egy dobozba? Kifejthettem volna mindezt ennek a hölgynek is, de inkább csak annyit válaszoltam mosolyogva:
Igen, ő egy fiú vagy micsoda.
Majd fogtam az én arany loknis gyerekemet, és séta közben boldogan néztem, ahogy belekap a hajába a szél.”