Mike Valliere egyedülálló apa, aki őszintén leírta, hogy mennyi fájdalmat és kegyetlenséget élt át a saját gyerekkorában, és hogy a kislánya születése segített neki túllépni a traumákon.
„A lányom mentette meg az életemet, vagy mondhatnám úgy is, hogy új életet adott nekem. Ma a csodálatos, ötéves Hailey körül forog minden, de előtte nyomorúságos életem volt. Gyerekkoromban a nagyapám rendszeresen megvert, a szomszédunk pedig szexuálisan bántalmazott. Nem voltam sehol biztonságban, nem volt apakép előttem. Nem beszéltem, nem mosolyogtam. Aztán megszületett Hailey 2014-ben, és én abban a pillanatban tudtam, hogy az életem fő feladata, hogy neki boldog gyerekkora legyen.
Az apám elhagyott, amikor hároméves voltam. A nagyszüleim ezért összeköltöztek velünk, és amikor anyám nem volt otthon, a nagyapám minden apróság miatt megvert engem és a húgomat. Néha a nagymamám megmentett minket, és sikerült magára vonnia nagyapám haragját, ilyenkor őt verte helyettünk.
Nem csoda, hogy mentálisan labilis gyerek lettem.
Amikor nagyjából hatéves voltam, a szemben lakó szomszédunk szexuálisan zaklatott. Szeretett a környékbeli gyerekekkel játszani, úgyhogy valószínűleg nem én voltam az egyetlen áldozata. Évekig elnyomtam magamban ezt az emléket, csendes gyerek lett belőlem.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
Aztán kamaszkoromban minden előjött, és dühkitöréseim lettek tőle. Az egyik ilyen robbanás pont az iskolában történt, ahol annyira elvesztettem a fonalat, hogy kihívták a mentőket, majd később a kezelés során depresszióval diagnosztizáltak. Még ekkor sem nyitottam ki a számat, nem mondtam el a zaklatást, annyira szégyelltem magam.
A húszas és harmincas éveim nagy részében depresszióval küzdöttem, bipoláris zavar, szorongás, poszttraumás stressz szindróma is szerepelt már a diagnózisomban. Semmi sem segített. Már csak azt akartam, hogy vége legyen a fájdalomnak és az életemnek.
Ez változott meg gyökeresen, amikor apa lettem.
Nem tudtam tőle elengedni a múltat, de minden figyelmemet a jelenre fókuszáltam, hogy a lányomnak jobb gyerekkort biztosítsak, mint az enyém volt. Tudtam, hogy segítség nélkül nem fog menni, ezért kezdtem komolyabban venni a mentális problémáimat a lányom kedvéért.
Nem sokkal Hailey születése után az anyja elhagyott minket, egyedülálló apa lettem egy idegen városban. A helyi könyvtárba jártam a babámmal, itt hallottam először arról a családi központról, ami végül a legnagyobb segítséget nyújtotta nekünk. Egy ingyenes, 16 hetes, apáknak szóló tanfolyamon vehettem részt, ahol a gyereknevelésről hallgathattam előadásokat. Itt tanultam meg, mi kell ahhoz, hogy jó szülő, jó apa legyek, hogyan kezeljem a különböző helyzeteket agresszió nélkül, és megkaptam azt az önbizalmat, amit gyerekkoromban nem adott meg nekem a saját családom. Azóta biztos vagyok benne, hogy biztonságban fel tudom nevelni a gyerekemet, és hálás vagyok ennek a központnak, hogy megismerhettem itt egy olyan támogató közösséget, ami jelenleg a legfőbb támaszt jelenti az életünkben.
Hailey élete már teljesen más lesz, mint az enyém. Ott leszek mindig mellette, és mindent megteszek azért, hogy kiegyensúlyozott gyerekkora legyen.”