Egyedülálló apa vagyok, imádnak a nők

Jason Platt családterapeuta és történetesen mellette még egyedülálló apa is, aki azt tapasztalta, mióta magára maradt az újszülött fiával, hogy ez valamiért nagyon vonzó a nők szemében.

„Introvertált típus vagyok, ami nehezen egyeztethető össze az egyedülálló apasággal, mert annyian érdeklődnek irántunk, hogy már nem lehet előlük elmenekülni. Nemrég magammal vittem a pár hónapos fiamat vacsorázni, semmi furcsaságot nem csináltunk, én ettem, a fiam megirigyelte az ételt, ezért kértem egy kis forró vizet a cumisüvegébe és megetettem őt is. Nem igazán nagy dolog. Meg tudom etetni egy kézzel, míg a másikkal én is eszem.

Ennyi történt, amikor az első nő odajött, és megkérdezte, hogy lefotózhat-e minket, mert annyira lenyűgözte, hogy meg tudom etetni a cumisüvegből a fiamat. A kép elkészülte után pedig még tanácsot is adott, hogy legközelebb hogyan kellene tartani a cumisüveget. Egy perccel később megérkezett a második nő, aki csodálatát fejezte ki, hogy milyen szépen gondoskodom a fiamról, majd hozzátette, hogy adjak rá zoknit, mert meg fog fázni.

Mivel terapeuta vagyok, rögtön próbáltam megfejteni ezt a tömeges jelenséget, és azt, hogy milyen hatással volt rám ez az egész. Egyrészt örültem, hogy milyen kedves volt velem mindenki, de amikor egy nő barátomnak elmeséltem a vacsoránk történetét, közölte, hogy ez undorító, és hogy bezzeg a nőket senki sem dicsérgeti ugyanezért. Igaza volt, ezért is igyekeztem a nők motivációja mögé látni: vajon miért éreztek késztetést arra, hogy egy egyedülálló apához és babájához odamenjenek? Négy különböző sztorit építettem fel magamban, hogy mit láthattak bennem ezek a jó szándékú nők.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

Az elhagyott, megmentőjére váró apa

Az életem gazdag volt fordulatokban, ezért alakult úgy, hogy majdnem 30 évvel később lettem apa, mint terveztem. Az apaság minden pillanatát igyekszem megélni, nem akarom, hogy bárki megmentsen a kakis pelenkáktól, a kialvatlanságtól, a sírástól vagy bármitől, ami ezzel jár. Talán azt látták meg a vacsorázós helyzetben a nők, hogy nem könnyű szülőnek lenni, és azt feltételezték, hogy azt szeretném, ha megmentenének?

Az inkompetens, béna férfi

Azóta is tűnődöm, vajon bókoltak vagy sértegettek? A sok dicséret azt sugallta, hogy kevésbé tartanak alkalmasnak férfiként arra, hogy egy babát életben tartsak. Talán azt gondolták magukban, egy férfi agya nem működhet úgy, hogy tudja, hogyan kell felöltöztetni, tisztába tenni, megetetni egy babát anélkül, hogy lenne mellette egy másik szülő. Vagy azt gondolták, szükségem van a segítségükre, amíg a gyerek anyja vissza nem tér?

Lehetőség a flörtre

Hosszan néztem magam a tükörben, és határozottan állíthatom, hogy nem lettem szebb az elmúlt hónapokban, mióta megszületett a fiam. Sőt plöttyedtebbé váltam, valószínűleg a sok jégkrémtől, amit magamba tömtem esténként, amíg altattam őt. De attól még lehetséges, hogy a baba egy jó apropó volt csak arra, hogy szóba elegyedjenek velem a nők?

Nincs mögötte semmi

Lehet, hogy nincs is annak a hátterében semmi, hogy miért akartak megmenteni engem azok a nők. Az egyértelmű, hogy még mindig tartja magát a sztereotípia, és nagyon furcsa a többség szemében, ha egy apa gondoskodik a gyerekéről. Akár pozitív, akár negatív indíttatásból jött oda hozzánk az a hat nő, érdemes elgondolkodni a miérteken. Én azt választottam, hogy kedvességből jöttek oda és adtak tanácsokat. Elvégre nem a motiváció számít, hanem az, hogy minden szülőnek szüksége lenne támogatásra a többi szülőtől, mindegy, hogy férfi vagy nő.”