Míg pár évvel ezelőtt szó szerint üldözték azokat, akik egynél több gyereket szerettek volna vállalni – horrorisztikus történetek kerültek napvilágra meggyilkolt, feleslegesnek titulált gyermekekről, kikényszerített abortuszokról –, addig ma Kína vezetősége mindent bevet, hogy emelje a születési rátát. A helyi önkormányzatok már eddig is számos eszközt bevetettek, új ösztönző programokat indítottak: adócsökkentéseket, lakhatási támogatásokat, hosszabb szülési szabadságot, kibővített gyermekgondozási szolgáltatásokat, sőt, egyes tartományokban még készpénzes bónuszokat is ajánlanak, amennyiben a párok bevállalnak három gyereket. Eddig azonban egyik program sem vált be: a családok nem hajlandóak egynél több gyermeket vállalni, már ha egyáltalán gondolkodnak a gyermekvállaláson.
Évről évre kevesebb kínai születik
Kína korábban a leggyorsabban gyarapodó országok közé tartozott, a ’60-as években a népesség átlagosan 2,5 százalékkal nőtt, ezt a tendenciát szerették volna megakadályozni az 1980-as években bevezetett, minden idők egyik legszigorúbb állami beavatkozásával, az egy gyermek politikával.
A szigorú rendelettel több mint 400 millió születést akadályoztak meg, és elindítottak egy tartós gazdasági fellendülést, amely a Világbank szerint több mint 750 millió kínait emelt ki a szegénységből.
Azonban szörnyű árat kellett ezért fizetni: a beavatkozó korlátozások több millió kényszersterilizációt, nemi alapú abortuszt, gyermekgyilkosságot hozott magával. Az eredmény: kiegyensúlyozatlan népesség, amelyben túl sok a férfi, az idős felnőtt és kevés a fiatal, na meg a nő.
Fotó: Getty Images
Az egy gyerek politika legnagyobb áldozatai a lányok voltak, hiszen a szabályozás a szelektív abortusz gyakorlatát is lehetővé tette.
Mivel Kína erősen patriarchális berendezkedésű társadalom, így egy gyermek esetén a fiúkat preferálták, ezért, főleg a tradicionálisabb régiókban nem volt kérdés, hogy csak a fiú magzatot tartják meg.
Jó reggelt!
A demográfusok szerint az is kérdés, hogy egyáltalán szükség volt-e az egygyermekes politikára? Kína termékenységi rátája ugyanis már korábban is meredeken csökkent, az 1970-es években egy nőre majdnem hat szülés jutott, ez 1980-ra, a politika bevezetésének évére kevesebb mint háromra csökkent. Vagyis a kínai termékenységcsökkenés közel 75 százaléka az egygyermekes politika bevezetése előtt következett be.
Pár éve a kínai kormány végre felismerte, hogy minél kevesebb gyerek születik, annál inkább elöregszik a népesség, ezért 2015-ben eltörölték az egy gyerek politikát, de ez a várakozásokkal ellentétben nem akadályozta meg a népességcsökkenést. Sőt, úgy tűnik, hogy a kínai nők egyre kevésbé éreznek kedvet a házassághoz és a gyermekvállaláshoz, az elmúlt öt évben folyamatosan csökken a születések száma. Míg a 2016-os csúcson 17,9 millió újszülöttet regisztráltak Kínában, addig 2021-ben ez 10,6 millióra csökkent, ami 1949 óta a legalacsonyabb szám. Ebben az is közrejátszik, hogy a nemi alapú abortuszok miatt, sokkal több férfi lett Kínában, a statisztika szerint 2020-ban a férfiak száma 34,9 millióval volt több a nőkénél. Ez a durva aránytalanság pedig az egész társadalmat átszövő problémává duzzadt.
Fotó: Zhang Peng/LightRocket via Getty Images
A nemi egyenlőtlenség mellett, az is égető kérdés, hogyan fogja a már most zsugorodó dolgozó réteg eltartani (a következő negyedszázadban várhatóan majdnem megduplázódó) idős népességet?
Becslések szerint az idősek száma várhatóan több mint 200 millióval nő, a népesség mai 13 százalékáról 2050-re közel egyharmadára emelkedik. Ráadásul Kína idősebb felnőttjei tovább élnek, a várható élettartam az 1970-es 55 évről napjainkra 78 évre emelkedett, Ez egyrészt pozitív tendencia, másrészt komoly fejtörést okoz: a családtagok megöregedésével a 150 millió egyedüli gyermekre hatalmas nyomás nehezedik. A csökkenő számú aktív korú munkaerőnek nehézséget fok okozni a nyugdíj- és egészségügyi rendszer fenntartása, amelyet a növekvő idős népesség igényel.
Kínán túlmutató hatások
Kína népessége utoljára Mao Ce-tung 1960-as évek eleji, balszerencsésen végződött iparosítási kampányának katasztrofális éhínsége idején csökkent ilyen drasztikus mértékben, amikor mintegy 30 millió ember halt éhen. Ezúttal a csökkenést nem éhínség, háború vagy katasztrófa okozza, hanem a gyors társadalmi és gazdasági változások, a házasságkötés és a gyermeknevelés növekvő költségei, valamint a fentebb említett korlátozó egy gyermekes politika. És még ha a születési ráta stabilizálódik is, a szakértők szerint Kína népessége 2100-ra 50 százalékkal vagy annál is nagyobb mértékben csökken, amikorra már csak fele akkora lehet, mint India.
A szakértők szerint Kína évszázados uralkodása a világ legnépesebb nemzeteként idén véget ér, és India előzi meg a vezető pozícióban. Ennek következményei pedig messze túlmutatnak a szimbolikus őrségváltáson.
Fotó: Anthony Kwan/Getty Images
A hatalmas ország csökkenő népessége valószínűleg le fogja lassítani, sőt meg fogja állítani a látszólag megállíthatatlannak tűnő világgazdasági fejlődését, miközben a bolygó környezetére kisebb negatív hatással lesz. Wang Feng, az Irvine-i Kaliforniai Egyetem szociológusa szerint az évszázad végére Kína teljesen felismerhetetlen lesz abból a szempontból, amit történelméről és a világban elfoglalt helyéről eddig tudtunk. A szakértők szerint, még ha a politika változik is, a demográfiai hiány “minden bizonnyal nagyon kedvezőtlen társadalmi-gazdasági következményekkel jár”. Ami sokáig elkerülhetetlennek tűnt -, hogy Kína megelőzi az Egyesült Államokat a világ legnagyobb gazdaságaként -, az egyre távolabb kerül a jövőbe. Lehet, hogy soha nem is fog bekövetkezni.