Számomra sosem volt kérdés, hogy a gyerekem homokozzon-e vagy sem, de egyszer fültanúja voltam az óvodában annak, amint az óvópedagógus arról győzködte az egyik édesanyát, hogy engedje be nyugodtan a gyermekét a homokozóba. A kislány ugyanis csak szomorúan ült a homokozó szélén, és vágyakozva figyelte a többieket, akik önfeledten játszottak a homokban.
Amikor ezt elmeséltem néhány barátnőmnek, kiderült, hogy nem egy elszigetelt esetről van szó: a játszótereken mindig fel-felbukkan egy-egy olyan szülő, aki nem engedi homokozni a gyerekét, a döntés mögött pedig többnyire higiéniai okok állnak, melyeknek csak egy része vonatkozik a gyerek egészségére, a másik inkább a lakás épségére. És persze, én is, mint mindenki, akinek a gyereke imád homokozni, nem egyszer álltam kétségbeesetten a poronty felett, akinek egy hosszúra nyúlt játszóterezés után az összes zsebéből, füléből, orrából is ömlött a homok, de ez vajon elegendő indok-e ahhoz, hogy akkor inkább egyáltalán ne homokozzon?
Várépítés, ásás, csepegtetés, szitálás…
A homokban való játék végtelen szórakozási és tanulási lehetőséget kínál, továbbá kiváló terep a strukturálatlan játékra. Miért fontos ez? A tankönyvek szerint egy kisgyermeknek naponta legalább harminc percet felnőtt által vezetett, strukturált játékkal, és legalább egy órát szabad, strukturálatlan játékkal érdemes töltenie, ugyanis utóbbi teszi lehetővé számára, hogy felfedezze a világot, és megismerje annak működését.
A játék a születéssel kezdődik. A csecsemők mosolygós, kukucskálós játékokon, versikéken és dalokon keresztül játszanak. A játék az, ami segíti őket a teljes függőségből az önrendelkezésre való áttérésre. Ahogy cseperednek, a kötetlen játékokon keresztül gyakorolják a választás szabadságát, építik az önbizalmukat, és tapasztalják meg a nyomás nélküli döntéshozást is, mely segít megélni a következmény fogalmát, felfedezni az ok-okozatokat, és fejleszti a kritikus gondolkodási készségeket is.
Fotó: Getty Images
A homokozás az egyik legjobb strukturálatlan játék
Amikor egy gyerek a kislapátot használja, a dömpert vontatja, vagy várárkot épít, elsősorban a finommotoros készségei fejlődnek. Amikor a homok alá temeti magát, akár csak a lábát, akár az egész testét, proprioceptív érzéke, vagyis testének térhez viszonyított érzékelése fejlődik. Amikor pedig rajzol vagy szavakat ír a homokba, nyelvi készségei alakulnak.
A csoportos játék segítségével a gyerekek olyan szociális készségeket is fejleszthetnek, mint a problémamegoldás, a megosztás vagy a kommunikáció.
Ami a valóságban néha kőkemény enyém-tied harcot jelent a helyért és homokozós eszközökért, de persze előfordul a harmonikus közös várépítés is – ez inkább talán idősebb korban jellemző.
A homok megtanítja a gyereket a fizikai törvényszerűségekre, és fokozza az érzékek fejlődését is. „Gyermekünk meg fogja ismerni a homok tulajdonságait: milyen a tapintása, mit lehet vele csinálni, mennyire meleg vagy hideg, és hogy az anyaga miként változik, amikor vizet adunk hozzá” – írja Simone Cave újságíró és dr. Caroline Fertlemen gyerekorvos Az okos baba című könyvben. „A homok érintése és a maszatosság segíti a tipegőt, hogy növekedése során ne okozzanak neki gondot a különböző anyagok, és ne essen kétségbe, ha véletlenül piszkos lesz.”
A homokozó ráadásul egy viszonylag jól behatárolt tér, amelynek az az előnye is megvan, hogy a szülők – gyermekük életkorától függően – kis távolságból felügyelhetik a gyerekeket, megadva nekik az önálló játékélményt. Ez a szülő és gyerek közötti elválás, még ha csak pár méterről van is szó, bizalmat és magabiztosságot építhet. Mindaddig, amíg a gyerekek biztonságban érzik magukat, ez a távolság csökkentheti a szeparációs szorongást és elősegítheti az egészséges szülő-gyermek kötődést.
Homokozás, mint pszichoterápia?
A homokozás jótékony hatásaira pszichoanalitikusok felfigyeltek. „A homoknak valami megmagyarázhatatlan nyugtató hatása van” – írja a Cave-Fertleman szerzőpáros is. „Már maga az az érzéki élmény, hogy sétálunk a homokos parton és érezzük ujjaink között a homokot, nyugtató lehet. Úgy tűnik, a gyerekek hasonlóan élményszerűnek és csillapítónak találják a homokkal való foglalatosságot.”
Az Egyesült Államokban kifejlesztett Sandplay Therapy, azaz homokjáték terápia egy olyan terápiás módszer, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy segítséget nyújtson a mentális problémákkal küzdő gyermekeknek. Ez egy nonverbális játékterápia, amely teret teremt a tudattalan megnyilvánulásának, és ma már felnőtteken is alkalmazzák. A terápia gyökerei az 1920-as évekbe nyúlnak vissza. A módszert Margaret Lowenfeld brit gyerekorvos fejlesztette ki, és a lényege az volt, hogy a gyerekek homok és miniatűr figurák segítségével reprezentálhatták belső világukat. A technika egy biztonságos és nonverbális terepet biztosított számukra, amelyben szabadon kifejezhették gondolataikat, tapasztalataikat és érzelmeiket.
Egy svájci jungi analitikus terapeuta, Dora Kalff továbbfejlesztette a módszert: a jungi pszichológia, a szimbolizmus és a kollektív tudattalan koncepcióját vegyítette a terápiás folyamatban. Hitt abban, hogy a homokban való alkotás során a kliens túllép tudatállapota határain, teret teremtve a tudattalan számára, ily módon elősegítve a psziché gyógyulását és fejlődését.
Ha a gyerek nem küzd mentális problémákkal, a homokterápia módszere akár egy szuper játékként is alkalmazható: csak homokra és miniatűr figurákra van szükség ahhoz, hogy a gyerek létrehozza miniatűr kis világát a homokozóban.
„A homokozós terápia lényeges eleme, hogy képesek legyünk a gyermekünkkel jászani anélkül, hogy hatalmat gyakorolnánk felette; ez valójában nem is olyan egyszerű, mert könnyen elfoghat a kísértés, hogy utasítgassuk és ötleteket adjunk neki, azonban fontos, hogy e helyett inkább arra reagáljunk és válaszoljunk, amit gyermekünk akar csinálni” – írja Cave és dr. Fertleman; és ez igaz más játéktevékenységekre is.
Fotó: Getty Images
Óvintézkedések homokozás előtt, után, alatt
Mint minden szabadtéri tevékenységgel, a homokozással kapcsolatban is érdemes megtenni bizonyos óvintézkedéseket. Valahol persze jogos az aggodalom a homokozás egészségessége miatt, de a fejlődésre gyakorolt előnyei még mindig bőven meghaladják a kockázatokat. Az alábbi óvintézkedéseket azért érdemes megtenni:
- Ha saját homokozó van a kertben, mindig le kell fedni, amikor használaton kívül van, mert bizonyos állatok, főleg a macskák, szeretik vécének használni.
- A nedves homokot érdemes elkerülni, mert élősködők táptalaja lehet.
- A homok rendszeres gereblyézése segít azt tisztán, frissen és szárazon tartani.
- Homokozás után mindig mosson kezet a gyerek.
- A homok visszaveri a napfényt, ezért a gyereknek érdemes napvédő krémet viselnie, amikor a homokozóban játszik.
Sóhomokozók
Ha valaki továbbra is ódzkodik a kültéri homokozóktól, akkor jó alternatívát jelenthet például egy sószoba, ahol a homokhoz nagyon hasonlóan viselkedő sóval játszhat a gyerek. Ezt azoknak is jó szívvel ajánlom, akik télen is szívesen hódolnának szenvedélyüknek, de az időjárási körülmények ezt nem teszik lehetővé. A sóhomokozók az egészségünkre, kifejezetten a légútainkra is nagyon jó hatással vannak, a tömény sóban pedig semmiféle parazita nem él meg.
