Gyermekkorodban biztosan te is kaptál jutalmakat. Vajon melyik közülük az, ami a leginkább hatással volt rád? Valószínű, hogy nem az óriási értékű, nagy felhajtással járó, hanem egy apróság – egy kedves szó anyától, egy szelet csoki, amit apa a kabátja zsebéből varázsolt elő, vagy egy közös kirándulás vasárnap délután. Amikor a saját gyermekednél előkerül majd a jutalmazás-büntetés nehéz kérdése, akkor erre gondolj!
Kis szelet csoki – nagy jutalom
Egy szelet csoki többet ér
A rendszeresen adott nagy jutalmak egy idő után már természetessé válnak, és elvesztik az értéküket. Annak a gyermeknek, akit folyton drága és látványos dolgokkal jutalmaznak, és akkor is fanfárokkal kísért, hozsannázó elismerést kap, ha egy teljesen természetes, hétköznapi dolgot tesz meg – ami egyébként a kötelessége lenne –, hamar a fejébe száll a dicsőség. Az ilyen gyermek önértékelése és jelleme torz lesz, és később, amikor a külvilág már sokkal szigorúbb mércével értékeli majd őt, nagy csalódások érik. Mindez a szülő hibája, és a gyermek fizet meg érte.
Egy okos szülő ezért csak alapos indokkal, a megfelelő időben és nem túl gyakran osztogat jutalmat, és odafigyel rá, hogy ne a jutalomként adott tárgyon legyen a hangsúly, hanem azon a gesztuson, hogy elismeri a gyermekét, és nagyra értékeli, amit tett. Ezt az elismerést egészen apró dolgokkal is ki lehet fejezni – egy szelet csokoládé például tökéletesen alkalmas rá a legtöbb esetben!
Még egy mese lefekvés előtt
A legtöbb szülő jól tudja, hogy milyen nehéz a gyerekeket bizonyos szokásokra rávenni: a rendrakás, a fogmosás, az asztali etikett betartása, egyszóval a jó viselkedés energiaigényes dolog a gyerekeknek is, éppen ezért kerülik is, ha csak lehet. Fenyegetéssel, büntetéssel persze rákényszeríthetők minderre, de azzal csak azt érjük el, hogy rossz szájízzel tegyék meg a dolgukat, és amint lehetőségük van rá, ki is fognak ez alól bújni. Van viszont más módszer is, amivel megszerettethetjük velük azt, hogy „jók legyenek”, és belső igénnyé tegyük náluk az illemtudó viselkedést: az olyan jutalmak, amikhez nem kapcsolódik semmiféle kézzel fogható tárgy.
A legjobb ilyen jutalom talán az extra esti mese lefekvés előtt. Mesét mindenképpen ajánlott olvasni egy gyermeknek egy bizonyos korig – ennek pozitív hatása felmérhetetlenül nagy –, tehát a meseolvasás önmagában nem jutalom, hanem szülői kötelesség, ami jár a gyermeknek. Ám ha a szokásos mesén felül még egyet elmondunk a gyerek ágya szélén ülve, azzal hatalmas, a gyermek szemében semmi máshoz nem fogható jutalmat adunk. Tegyük is világossá neki: ezt a második mesét kifejezetten azért kapja, mert valami jót tett: a szokásosnál szebben rakta rendbe a szobáját, időben és nyafogás nélkül készült el reggel, szépen bánt a testvérével – vagy bármi más miatt, amit elismerésre méltónak találunk, és amit szeretnénk, ha végre szokássá válna nála.
Anya mesét olvas
A figyelem nem jutalom
Végül egy gyakori tévedést is szeretnénk tisztába tenni: sok szülő a figyelmét osztogatja jutalomként, vagy megvonja azt büntetés gyanánt. Ez nagyon hibás felfogás. A figyelem és a törődés ugyanis nem extra jutalom, hanem a gyermek természetes jussa, ami jár neki, és amit szülőként minden körülmények között meg kell adnunk. Nem szabad a figyelmünket büntetésből megvonni, és az sem jó, ha csak a rosszalkodása esetén fordítjuk rá a figyelmünket. Míg az előbbi érzelmi bizonytalanságot és az ezzel járó magatartási zavarokat váltja ki, addig az utóbbi azt rögzíti a gyermekben, hogy csak akkor foglalkoznak vele, ha rossz fát tesz a tűzre, és egy idő után a szülői figyelem megszerzéséért már szándékosan komisz. Az pedig elbizakodottá, önimádóvá és arrogánssá teszi a gyereket, ha minden apróságért áhítattal teli figyelemmel jutalmazzuk, és állandó reflektorfénybe állítjuk, mint egy különleges képességű sztárt – pedig csak a zokniját párosította össze a csemete.
Adjunk a gyermekünknek állandó, kiegyensúlyozott figyelmet, függetlenül minden körülménytől – ezzel tesszük a legjobbat vele, és így nevelhetjük egészséges lelkű, kiegyensúlyozott felnőtté. Na meg persze azzal, ha jó és hiteles példát mutatunk neki.
