Míg Nyugaton már régóta bevett gyakorlat, hogy a nők a férjükkel együtt vonulnak a kórházba, addig nálunk még csak most vált elfogadottá az apás szülés. Ehhez kellett a kórházak felkészültsége, az egyszemélyes szülőszobák és az orvosok új szemlélete. A döntés a szülők kezében van: apával vagy nélküle. De aki úgy dönt, hogy nélküle, annak komoly indokokat kell felhoznia a választása mellett.
Tény, hogy az apás szülés egy bizonyos típusú férfi számára maga lehet a rémálom. Már a kórházi lét sem kellemes, elég meglátni a zöld csempéket, a fehér járólapot, hallani a kopogó klumpákat és a suhogó köpenyeket… és garantált a rosszullét. És hol van még a fájdalom, az infúzió, a vér! De nemcsak a látvány hat rosszul a férfiakra, hanem a tény, hogy a szeretett kedvesnek fájdalmai vannak, ő meg nem tud segíteni. Sokan egyenesen megölnék az orvost, hogy miért nem segít már a vajúdó anyának. Mások a „felesleges vagyok” érzéstől őrülnek meg, mert úgy vélik, hogy senki sem kíváncsi rájuk, senki sem látja szívesen őket a szülőszobában.
A férfi: „Tükröztem a fájdalmat”
Z. Csaba nem tagadja, valóságos megkönnyebbülés volt számára, amikor kedvesét áttolták a műtőbe, hogy császármetszéssel szülessen meg a kislánya.
– Az egész vajúdás rémes volt. Iszonyatos kínok vagy húsz órán át, mikor Magdi már félőrült volt a fájdalomtól, akkor a szülésznő még mindig csak széttárta a kezét, és ezt mondogatta: ez még csak a kezdet. Lesz ez még erősebb – mosolygott jelentőségteljesen. Mi akkor már egyáltalán nem mosolyogtunk.
Hihetetlenül kiszolgáltatottak voltunk. Természetesen Magdi szenvedett ettől a legjobban, de nekem is nagyon rossz volt, hogy egyszerűen senki nem képes minket komolyan venni. Az orvost nem akarták behívni, merthogy Magdi nincs még eléggé kitágulva. De könyörgöm, akkor már vagy tizenöt órája szenvedett. Mikor végre elértem az orvost, és számon kértem, hogy miért nem jön, szinte kioktatott. Azért van a szülésznő, hogy ebben a kérdésben ő döntsön. Aztán nagy kegyesen megérkezett, látta, hogy tényleg nem túl biztató a helyzet. Rólam szinte tudomást sem vett, jött-ment, intézkedett, aztán végre eldőlt: császár. Addigra Magdi már olyan állapotban volt, amire visszagondolni sem jó. Kiabált, sírt, és afféléket mondott, hogy biztosan meg fog halni. Na, erre az orvosok még le is torkollták, hogy miket beszél. Pedig én értettem, és bevallom, már én is ettől féltem.
De rólunk szinte tudomást sem vettek, mindenki monotonon végezte a dolgát, műtősfiú be, ki, ajtó csapódik, aztán egyszer csak Magdi a műtőben. Szinte léptem volna utána, de becsukták előttem az ajtót. Kavarogtak bennem az érzések. Meg akartam ölni az orvost. Aztán a szülésznőt. Kiszabadítani Magdit, és eltűnni innen nagyon messze.
A pillanat, amikor a gyerekemet megláttam, persze elfújta minden rossz érzésemet. De azóta is sokat beszélgetünk a szülésről. Mit lehetett volna másként? Tudom, hogy semmi értelme, de azért mégis. Magdi azt mondja, hogy talán jobb lett volna egyedül. Vagy egy barátnővel. Én szinte tükörként magasodtam előtte, és erősítettem minden érzést: fájdalmat, félelmet, szorongást. Segíteni úgysem tudtam, csak együtt aggódtunk. És ki tudja, talán egy szakavatottabb többet használt volna. Aki nem ijed meg az orvosi szakszavaktól, hanem lefordítja emberi nyelvre. Eldöntöttük, hogy a következő gyerekünk születésénél inkább egy dúlát választunk. Én kint maradok, és inkább ott izgulok. Elég nekem az is.
A nő: „Együtt féltünk”
Nem is értem, hogyan lehettünk ennyire felkészületlenek – mondja Magdi, Csaba felesége. Valahogy fel sem merült, hogy ne apás szülés legyen, hiszen környezetünkben mindenki csak erről mesélt. A csodálatos élményről, a legelső fotókról, az örök összetartozásról. Arról, hogy komplikációk is lehetnek, hogy Csabi tulajdonképpen irtózik a kórháztól, és van egy erős orvosfóbiája… ezek a dolgok szóba sem kerültek.
Pedig én már a szülés előtti éjszakán, amikor elment a magzatvíz, sejtettem: valami nem lesz így jó. Először is nagyon megijedtem. Nem volt tiszta a magzatvíz, ami nem sok jót jelent, és mikor mutattam ezt Csabinak, ő szinte beleájult a fürdőkádba. Hihetetlenül megijedt. Rohantunk a kórházba, ahol szinte körbenevettek: ez még semmi, tessék csak várni. Ez a várakozás nem tett jót egyikünknek sem. Erősítettük egymásban a félelmet, aggódást, fájdalmat, nem csoda, hogy tizenakárhány óra után fel akartam adni.
Az is zavart, hogy Csabi ilyen helyzetben lát. Kiszolgáltatottan, erőtlenül és gyáván. Miatta még viselkedni is próbáltam, de hát nem ment. Képtelen voltam természetesen kezelni a helyzetet. A vajúdás közben már tudtam, hogy nem volt jó döntés ez az apás szülés. De ki meri akkor már ezt megmásítani? Féltem, hogy Csabi majd megsértődik. Hogy még jobban elhagyom majd magam.
Dúlás szüléssel talán jobban irányítani tudom majd a dolgokat. Egy hozzáértő, megbízható emberrel bátrabb leszek, és végre nekünk is lesz egy olyan fényképünk, ahol a mosolygó család összeborul az újszülött felett.
| Nyugaton az apás szülésnek komoly ellentábora alakult ki az orvosok között. E csoport élén a víz alatti szülés „feltalálója” és népszerűsítője, dr. Michel Odent áll, aki még azt is kijelentette: az egyre szaporodó császármetszések oka is a szülésnél csetlő-botló apák jelenlétében keresendő. Szerinte mindenképpen káros az apák jelenléte, hiszen miattuk sokat aggodalmaskodnak a nők is. Több fájdalomcsillapítót kell nekik adni, többször kell bevetni segédeszközöket, mint régebben, amikor az apák a folyosón várták az eredményt.
Japánban a legtöbb nő követi a hagyományokat, vagyis a szülés közeledtekor visszavonul a szülői házba. Ott az anyja és más nőrokonok veszik kezelésbe, akik már szültek, és tisztában vannak a nehézségekkel. Nem is kell fájdalomcsillapító, a japán szülőnők mindössze egy százaléka veszi igénybe a szülés alkalmával. |
Döntés előtt
Mielőtt egy pár dűlőre jut ebben a kérdésben, elsősorban a saját és párja személyiségét kell ismernie. Legyen bármennyire divatos az apás szülés, ez nem befolyásolhatja választásunkat. Ezer oka lehet annak, hogy melyik mellett tesszük le a voksunkat, és nem tartozunk senkinek magyarázattal. Ami az egyiknek szívbe markoló, a másiknak gyötrelmes. Ami az egyiknek segítség, a másiknak felesleges idegeskedés.
Az újszülött mindenhogy gyönyörű. Magzatmázasan, véresen, kimosakodva, pólyában. A lényeg, hogy végre magunkhoz ölelhessük.
Szülés.lap.hu »
Kismama.lap.hu »
Baba.lap.hu »