Csak átgondoltan! Már az elején leszögezzük: az erőltetés sose jó. Ne a divat vezessen, hanem a valóságos érzéseitek. Ha a párod nem akar részt venni, mindenkinek jobb, ha kint marad. Persze azt is gondoljátok végig (megengedve a változtatás lehetőségét), hogy te szeretnéd-e, hogy ott legyen. Ha a közös döntés eredménye, hogy nem lesz bent, elkísérhet egy dúla, a barátnőd, édesanyád, valaki olyan, akitől mersz kérni, aki valódi támaszod lehet.
Ismerkedjetek a helyzettel, a helyszínnel, a résztvevőkkel! Nézzétek meg együtt a szülőszobát, kísérjen el az orvoshoz, a szülésznőhöz. Jobb, ha előre megtalálja a hangot a szakemberekkel, és ismeri a megfelelő folyosókat, ajtókat, ha sietni kell.
Ismerkedjen a babával, a terhességgel! Nézzétek meg együtt ultrahangon, vagy kövessétek a fejlődését könyv segítségével, foglalkozzatok együtt a picivel. Így nem hirtelen kell apává válnia, hanem ő is tevékeny részese és alakítója a szüléshez vezető folyamatnak.
Beszélgessetek! Beszéljétek meg többször is a szülési tervet. Jobban érzi magát, és segíteni is tud, ha pontosan tudja, mit szeretnél. Készüljetek arra is, hogy esetleg változhatnak a tervek.
Tájékozódjatok! Hagyj neki időt a felkészülésre, és biztosíts elég információt a döntéshez. Kérdezzétek meg gyermekes barátaitokat, mi hogyan történt, mit élt át az apuka közben. Ha van dúlád, akkor meséljen nektek ő is a várható eseményekről.
„A szülést nagyon intim dolognak tartom, lehetetlen ilyenkor nem egymás mellett lenni. Úgy képzelem, hogy a konkrét fájdalom mellett, esetleg azon túl a szülés legnehezebb része a fájdalomtól való félelem és a bizonytalanság, hogy nem tudjuk, mi fog történni, és mikor lesz vége. Ezt egyedül nagyon nehéz elviselni, ehhez kell egy társ” (Lali, Zita [2,5] és Lina [4 hónapos] apukája).
Szerepcsere. Készítsd fel, hogy mire számíthat: természetes, hogy szülés közben te végzed a munkát, ő pedig segít, támogat. Ez talán furcsa lehet, mert eltérhet az eddig megszokott szerepeitektől, de éppen ezért gazdagítja is a kapcsolatot. A szülés nem az udvariaskodás időszaka.
„Nem vagyok rá büszke, de a szülés alatt fájdalmamban csúnyákat mondtam, és üvöltöztem a férjemmel, hogy hozzám ne merjen érni, hiszen ő tehet az egészről. Ő nem válaszolt, de ott maradt mellettem. Nagyon sokat segített azzal, hogy nem kellett tekintettel lennem rá, és szabadon kiadhattam pillanatnyi érzéseimet” (Alexandra, Panka [4] és Andris [1] édesanyja).
Osszátok meg! Neki is legyen dolga, így akkor is részesévé válik a szülésnek, ha úgy döntötök, hogy nem lesz bent a szülőszobán, illetve ha valamiért (például sürgős császármetszés) nem lehet bent.
- Találja ki, ki vigyáz addig a nagyobb gyerekre.
- Tervezze meg, hogyan értek el a kórházba a legrövidebb úton.
- Ellenőrizze, hol lehet parkolni, hol van parkolóóra.
- Nézze meg, melyik bejáraton lehet éjjel bejutni.
- Dolgozzon ki vészforgatókönyvet arra az esetre, ha ő valamiért éppen nem elérhető.
- Tudja, hogy hol van a készenléti táska, illetve hol vannak pótruhák, törülközők a kismamának és a picinek, ha később be kell vinni valamit.
- Legyen az ő feladata, hogy kéznél legyen a vajúdás idejére választott CD vagy a feltöltött fényképezőgép, a telefon az SMS-ek írására.
- Kösse be az autóba gyermekülést, amelyben hazaviszitek a picit.
Semmi nem kötelező! Készüljetek fel arra, hogy olyan helyzetben láthat téged, ahogyan eddig nem. Talán tart attól is, milyen hatással lesz a kapcsolatotokra ez az esemény. Biztosítsd, hogy nem vársz tőle semmi rendkívülit, és hogy bármikor kimehet, ha úgy érzi, túl sok neki, ami történik.
„Nagy élmény volt bent lenni a szülésnél, azóta a nők igazi hősök a szememben. De túloznék, ha azt mondanám, hogy jó volt. Szorongattam Heni kezét, masszíroztam a derekát, csináltuk a légzésgyakorlatokat, de szerintem inkább csak arra volt szüksége, hogy ott legyek mellette. Én úgy éreztem, hogy nem csinálok semmit, de ő azt mondja, hogy neki ez elég volt, nem is nagyon engedett el maga mellől” (Gábor, Botond [9 hónapos] apukája).
Tervezzetek rugalmasságot! Nem muszáj előre dönteni a köldökzsinór elvágásáról. Valószínű, hogy elsőre idegenkedtek a gondolattól, de a pillanat varázsa magával ragad, és az újdonsült apa nem a sebészeti mutatványt, hanem a gyerek világra segítésének eszközét látja majd benne.
„A köldökzsinór elvágása, ami szerintem az apuka feladata, afféle lezárása a terhességnek és a szülésnek, hogy érezze, attól a pillanattól kezdve az a baba már az övé is, nem az anyuka testének a része” (Attila, Brigi [6] és Barnus [4] apukája).
Örüljetek! És hát ne feledkezzetek meg a szülés céljáról, az újszülöttről se… Ha apa bent van, hallhatja a gyerek első lélegzetvételét, láthatja első arckifejezését. Lehet, hogy ő ölelheti magához először a kicsit, esetleg elkísérheti a fürdetésre, vizsgálatokra. Ezekről a percekről sokáig mesélhet majd…
„Fantasztikus érzés volt, amikor kijött a baba, nekem óriásinak tűnt, hangosan üvöltött, vörös volt, duzzadt és maszatos. De ahogy az anyja hasára tették, megnyugodott. Aztán mentem vele a fürdetésre, ahol megint sírni kezdett. Bebugyolálták, és a karomba tették. Csodálatos volt, hogy nálam is megnyugodott!” (Lali, Zita [2,5] és Linda [4 hónapos] apukája).
|
Tanácsok tapasztalt apáktól (tapasztalt anyák jóváhagyásával)
|
