Így fejlődik társas lénnyé

Sződy Judit | 2010. Október 31.
A kisbaba a születésétől kezdve kész arra, hogy kapcsolatot teremtsen másokkal. Sokat segíthetsz abban, hogy megtanulja: együtt lenni jó.

Felkészültem!

Meglepő, hogy mennyi minden szolgál arra az újszülött baba szervezetében, hogy elinduljon a társas lét útján. Szemével éppen 25-30 centire tud fókuszálni, vagyis ha a karodba veszed, egyedül a te arcodat látja tisztán, a környezet nem zavarja abban, hogy mélyen a szemedbe nézzen. És nagyon is szeret nézegetni téged: az agya különösen érzékeny az arc formájú mintázatokra. A hangodat is felismeri, sőt az illatodat is. Ha a szoros közelségedben lehet, békésebb, mint a kiságyban, hiszen ismerős, ami körülveszi. Ám ebben a korban még más felnőttek is könnyen meg tudják nyugtatni, a legfontosabb, hogy biztonságban érezze magát. Ha a kisbabád betegség vagy koraszülés miatt tőled távol kénytelen tölteni első heteit, próbáld úgy intézni, hogy minél többet legyetek együtt. Biztatásképpen gondolj arra, hogy ezek a zökkenők nem okoznak jóvátehetetlen zavart a kötődésben. Sok lehetőséged lesz még, hogy elmélyítsétek kapcsolatotokat.

Hogy segítsd?

Örülök neked!

Hathetes kora körül itt az első mosoly, ami tényleg neked szól. Ettől kezdve rohamosan fejleszti a repertoárját, amivel maga mellé tudja szögezni a mosogatás vagy más, fontosnak tűnő dolog felé kacsingató felnőtteket. Ha a három hónapos korhoz közeledik, nevet, ha odaérsz, és szólsz hozzá, kezével, lábával, minden porcikájával örül. Ám ekkor még nem csak te vagy nála a sztár: ha idegen veszi föl, vagy beszél hozzá, ő is elbűvölő mosolyokat kap viszonzásul. Ha úgy látod, mintha a babád nyugodtabb lenne, és jobban aludna, miután kiheverte az újszülöttkor megpróbáltatásait, nem tévedsz. A négy hónaposak valóban békésebbek. Mert még nem elég okosak. Mindjárt megmagyarázom!

Hogy segítsd?

Anya csak egy van

Valamikor hat és kilenc hónapos kora között meglepő fordulatot vesznek a dolgok. Ha idegent lát, lehet, hogy a válladba fúrja magát, „szégyenlősen” elbújik. Ha oda akarod adni valakinek, aki nem a szíve csücske, elképesztő üvöltésben törhet ki, mindaddig, amíg vissza nem veszed, hozzád nem simulhat. Ha eddig jól aludt, most jó eséllyel újra többször ébred éjjel. Nem azért, mert nem volt elég a vacsora! Azért, mert biztonságban szeretné tudni magát. Rájött, hogy anya csak egy van. Na jó, esetleg apa. Meg, mondjuk, a nagyi. De ennyi! Vajon miért ez a nagy ragaszkodás? Kisbabád önállóan képessé vált egy csomó dologra. Kezével ügyesen fog, tesz-vesz, kúszni-mászni kezd. Végre elérhető, amit fel akar fedezni. És mit akar felfedezni? Mindent. A nagy szabadság, a sok lehetőség megijeszti. Az „anyával akarok lenni” és a „csavarogni akarok” kívánsága összeütközésbe kerül. És még valami: itt a nagy felismerés: ha anya eltávolodik tőle, nincs biztosíték arra, hogy vissza is jön. Jobb tehát anyát őrizni és ellenőrizni még éjjel is. Vagyis a kisbabád túl okos lett. Kiűzetés ez a paradicsomból.

Hogy segítsd?

Nyüzsögjünk!

Ahogy közeledik a szülinapja, egyre jobban élvezi a mozgalmas programokat. A gyerektársaság már nagyon érdekes számára, nem mintha együtt szeretne játszani a többiekkel, de utánozni kiválóan lehet őket, és egy csomó érdekes dolgot csinálnak. Felnőttek társaságában sem lehet már figyelmen kívül hagyni: aktívan belefolyik a társalgásba, legalábbis jelzi, hogy neki is lenne a dologhoz egy-két szava. Meglehetősen harciasan fejezi ki az akaratát, már „veszekszik” is, ha nem figyelnek rá, vagy nem az történik, amit akar. Pedig ahogy ügyesedik, a felnőttnek egyre többször kell nemet mondania, nehogy a baba bajba sodorja magát.

Hogy segítsd?

Anya szoknyája – 2. rész

Másfél évesen könnyen azt veheted észre, hogy amint kitetted a lábad a szobából, újra a nyomodban van, nem szeret idegenekkel lenni, és éjjel megint zaklatott. Ezt hívják a pszichológusok újraközeledésnek, de mindegy is, hogy minek nevezzük, a lényeg, hogy roppant fárasztó. Főleg, hogy tudod, milyen jól eljátszott egyedül is néhány hete. Ám öröm az ürömben, hogy egyre aranyosabban ki tudja fejezni érzelmeit. Megjelenik az empátia, vagyis a beleérző képesség. Ha bánatos vagy, ölelget, ha elvágtad az ujjad, megpuszilja, ha leesik a babája, aggódva simogatja. És sajnos már azt is nagyon jól tuja, mi az ő becses tulajdona. A homokozóban könnyen kupán vágja lapáttal azt, aki elveszi a sütiformáját.

Hogy segítsd?

Leszel a barátom?

Eljött az ovis korszak, azért éppen most, mert a legtöbb gyerek már érett arra, hogy együttműködjön idegenekkel, akiket megszeretett (óvó néni), és együtt játsszon más gyerekekkel. Négyévesen már van néhány legjobb barátja. Van, akinél ez komoly kapcsolatot jelent, másnál napról napra változhat. És persze akadnak „ellenségei is”, az a hülye Zsófi, aki mindig a legtöbb sütit kapja, vagy a nagymellényű fiúk. A vezéregyéniségek. Ez itt már a nagybetűs élet kicsiben.

Hogy segítsd?

Baj van?

Ha a gyerkőc nem néz a szemedbe, ha nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy a dolgok változatlanul történjenek, vagy ugyanott legyenek, ha csak szélsőségesen képes kifejezni érzelmeit, ha nem tűri, hogy hozzányúljanak, megöleljék, érdemes fejlesztőpedagógushoz fordulnotok egy konzultáció erejéig.

Mérföldkövek a társas kapcsolatokban
Az egyik babánál látványosan, a másiknál alig észrevehetően jelennek meg az alábbi változások.
Újszülött: meg tudja különböztetni édesanyja illatát és szülei hangját másokétól.
6 hetes: visszamosolyog.
3–4 hónapos: kitörő örömmel fogad mindenkit.
6–9 hónapos: tart az idegenektől.
9 hónapos: szeret más gyerekek társaságában lenni.
1,5 éves: újra a mama szoknyáján lóg.
3 éves: barátságokat köt, érzi, hogy csoporthoz tartozik, az együtt játszás kezdete.
5 éves: rangsor alakul ki a gyerekcsoportban.

 

Cikkünk a Kismama októberi számában jelent meg.

A magazin tartalmából:

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide

 

Exit mobile version