Hároméves elmúlt a gyerekem, és még szoptatom!

nlc | 2011. Március 08.
Miközben a világ néhány pontján az a természetes, hogy akár iskoláskorig is szoptatnak az édesanyák, nálunk már sokan az egyéves koron túli szoptatást is ferde szemmel nézik. Van-e arany középút? Kell-e, hogy legyen?

  Divat a négy gyerek?

Miközben nap mint nap olvashatunk a szoptatás kiváló egészségügyi hatásairól, valamint arról, hogy minél tovább érdemes szoptatni kisbabánkat, a közvélemény egészen más állásponton van. Magyarországon sokan már azon is megbotránkoznak, hogy ha egy két-három éves gyerek bújik édesanyja ölébe egy kis anyatejért, míg mások számára mi sem természetesebb ennél, sőt akár még jóval ezen az életkoron túl is szoptatják gyereküket.

„Sokan furcsállják, hogy még szoptatom a kisfiam”

Az ovis Marci anyukája, Judit környezete sem túl toleráns azzal kapcsolatban, hogy a fiatal anyuka még mindig szoptat. „Marci fiam három és fél éves, és este elalvásnál, illetve olykor reggelente még szopizik. A szeretgetés, ölelgetés mindig nehézkesen ment a mi kapcsolatunkban. Soha nem volt kifejezetten bújós, ritkán ült az ölembe, az átlagnál nehezebben fogadta és mutatta ki a szeretetet. Szeretek szoptatni, mert egyedül ez az, ami közben cirógathatjuk egymást, ami egy intimebb anya-gyerek kapcsolatot enged a felszínre köztünk” – meséli Judit. Kisfiát kezdetben kizárólag anyatejjel táplálta, de Marci később, a hozzátáplálás alatt is sokszor igényelte az anyamellet, nem volt jó evő, Judit így szívesen toldotta meg anyatejjel az étkezéseket továbbra is. Ráadásul Marci gyakori betegségei miatt is arra az álláspontra jutott, hogy érdemes minél tovább szoptatnia őt, hiszen ez jobban felvértezi immunrendszerét a kórokozók ellen.

Juditnak még egy érve van a hosszan tartó szoptatás mellett: édesanyja mellrákban halt meg, és mivel különféle kutatások támasztják alá, hogy szoptatás alatt az édesanya egyfajta védettséget élvez a betegséggel szemben, igyekszik ezt a lehetőséget is kihasználni a kór ellen. „Nem értem, hogy miért baj az, ha valaki sokáig szoptatja a gyerekét. A családunk néhány tagja már azt is furcsállotta, hogy Marci egyéves korában még kap anyatejet. Igaz, azóta nem feszegetik a témát, inkább mély hallgatásba burkolóznak. Sokaktól azt a kritikát kapom, hogy nem vagyok eléggé magabiztos, mert nem tudom leszoktatni a gyerekemet erről. Amikor megkérdezem, hogy miért is kellene ezt tennem, azt felelik, hogy azért, mert fiú, és így később nem lesz eléggé férfias, anyámasszony katonáját nevelek belőle. A másik közkedvelt válasz pedig az, hogy így túlságosan mély kötődés alakul ki majd köztünk. Én úgy gondolom, hogy ilyen nem létezik egy anya-gyerek kapcsolatban, és próbálok a saját érzelmeim szerint cselekedni, illetve úgy, ahogy a családunknak a legjobb.”

Jelentősek a kulturális eltérések

„A szoptatás kultúránként eltérő. Az északi kultúrákban például egészen a következő testvér érkeztéig szoptatják gyereküket az édesanyák, és ez bizony öt-hat évet is jelenthet” – mondja Sződy Judit pszichológus, szoptatási tanácsadó, a Kismama magazin szerkesztője. Az egész világra vonatkoztatott átlagos szoptatási idő egyébként három év. A WHO ajánlása szerint kétéves korig, vagy akár ennél is tovább érdemes szoptatni a gyerekeket, hiszen az immunrendszerük eddigre erősödik meg annyira, hogy megállja a helyét „egyedül a nagyvilágban”.

„Ha egy kisbaba nem kap cumit vagy cumisüveget pótlék gyanánt, akkor általában nem hagyja abba magától a szopizást. Létezik egy úgynevezett szopási sztrájk, aminek hátterében mindig áll valamilyen gond, például egy seb a szájban vagy egy kisebb fertőzés. Ezen, ha az édesanya is úgy akarja, át lehet segíteni a gyereket. Általában másfél és hároméves koruk között már maguktól abbahagyják a szopizást, de hangsúlyozom: a szoptatás addig jó, amíg mindkét fél számára örömet okoz” – emeli ki a szakember.

Ha az anyának nehezebb lemondania róla…

Akadhat olyan eset is, amikor az édesanya számára nehézzé válhat a szoptatásról való leszoktatás. „Fontos megnézni az esetet, hiszen ennek számos, nem tudatos lelki oka lehet.  Például előfordulhat, hogy egy császármetszéssel történt szülés miatt érzi úgy az anya, hogy »legalább ezt meg tudom adni a gyerekemnek, ha már nem szülhettem meg természetes úton«. Esetleg úgy is vélheti, hogy a kezdeti időkben nem tudta rendesen ellátni a kisbabáját, és ezzel szeretné pótolni a »veszteséget«. Sok esetben a szoptató anyuka jobban fent tudja tartani érzelmi kapcsolatát a gyerekével, mint az apával, akitől ebben az időszakban inkább eltávolodik. A szoptatás nyújtotta intimitás pedig jó lehetőség arra, hogy több időt töltsön a gyerekével, esetleg pihenjen, ha úgy érzi, egy-egy feladat már túlságosan megterhelő a számára” – magyarázza Sződy Judit. A szakember fontosnak tartja elmondani azt is, hogy mindezt nem a szoptatás okozza, hanem a lelki problémák vagy a családban kialakult feszültségek hatására használja az anya, de nem tudatosan. Önmagában a hosszan tartó szoptatás nem kóros.

 

Exit mobile version