| Még több blogbejegyzés itt! |
Együnk sem balatoni gyerek. Nincs és nem is volt családi nyaralónk a Balaton partján, mióta gyerekeink vannak, mégis (valószínűleg épp ezért) erről álmodozunk. Mostanában már nézegetjük is a hirdetéseket, hiszen a történelmi mélypont felé közelednek a terület ingatlanárai, így talán (nagyon talán) egyszer nekünk is lehet „víkendházunk”. Egyszer, addig pedig marad a hátsó kert.
Mert azért az sem rossz, és ha a fűmagszámlákat, a fűnyírást, a locsolást nem számoljuk, eléggé költségtakarékos is. Igaz, hogy Budapest egyik legrosszabb levegőjű körútjának vonzáskörzetében található, de legalább nagy fákkal körülvett, talpalatnyi zöld. Tavaly például azon a rettenet meleg héten (emlékeztek?) felvetettem apukámnak, hogy menjünk el strandra a fiúkkal. Közölte, hogy dehogy megyünk, és beállított egy felfújható gumimedencével, meg egy (rózsaszín, mert csak az volt) hintával. A hintát felkötötte a fára, a medencébe vizet engedtünk, és örömmel konstatáltuk, hogy „na, itt a strand”. És tényleg. Onnantól beindult a buliszezon a kertben. Azon a héten nem is mentünk játszótérre, hozzánk hívtuk a gyerekes barátokat fürödni, sarazni (a homokozóból ugyanis villámgyorsasággal sártenger lett, mert persze muszáj volt oda hordani vödörben a vizet a medencéből). Azóta lett csúszdánk (ingyen örököltük), sörpadunk, kerti grillünk (ingyen örököltük), és már két szülinapi ünnepséget is elvitt a hátán a kert.
Tegnap is miközben a férjem füvet nyírt, a fiúk bugyiban rohangáltak és egy-egy darab tejfölös tésztát a szájukba dugtak vacsora címén, majd beugrottak a szomszédok, olyan családi házas feelingem lett, hogy még! „Azért jó ez a kert!” – mondjuk el ilyenkor mindig.
„De milyen jó lenne egy nyaraló!” – tesszük hozzá időnként. Ismerőseink közül sokan, akiknek két-három gyerekük van, igyekeznek beszerezni egy nyaralót mostanság, már ha nincs száz évre visszanyúló családi birtokuk (értsd: akár egyszobás vityilló a szőlőhegyen). Mert a városban sajnos nem túl élvezetes a forró nyár, és ez mostanában vagy forró, vagy esős, átmenet nincs. Jó, el lehet menni a Margitszigetre, vannak felújított, spéci szökőkutas játszóterek, de akkor is ott állsz a porban, naptejes testedre ragad a homok, és kénytelen vagy kulturált ruházatban izzadni, mert nem sétálhatsz át fürdőruhában a Deák téren (még ha az alakod engedné is, az enyém nem).
Meghívásaink szerencsére akadnak nyaralóval rendelkező családi barátokhoz (és ez a legköltségtakarékosabb megoldás), fogunk is élni némelyikkel. Az egyik ismerős família például, mivel ők nem használják ki a balatoni házat, rokonoknak és barátoknak kölcsönadják rezsiárban. Az interneten vezetik a foglalási táblázatot, egyeztetsz, beírod magad, és mehetsz, nyár végén elszámolás. Praktikus és rendes tőlük, főleg hogy a nyaralóval szembeni egyik ellenérv épp ez: „úgysem fogjátok kihasználni, csak nyűg lesz a nyakatokon, az nem pihenés, meló”. Biztos van igazság ebben is, de két eleven kisfiúval amúgy sem a pihenésről szól a nyaralás… Ha meg imádják a kertészkedést, fűnyírást, pakolást, miért ne csinálhatnánk együtt?
A (kert) és B (kölcsönnyaraló) válasz után jöhet még a C: vidéki nagymama. Nálunk ez sincs a pakliban, bár anyósomék szinte vidéken laknak, az egyik távoli kertes kerületben. Biztos, hogy hozzájuk is bevetjük majd magunkat egy hétre, ha még bírják a strapát, ugyanis azt tervezzük, a fiúk nélkülünk is töltenének náluk pár napot, hogy nekünk is legyen kettesben nyaralásunk. Na, és az aztán majd a pihenésről fog szólni, még akkor is, ha (valószínűleg) itthon maradunk…
A szerzők a Mammamia blog írói, a Nők Lapja munkatársai: Szigeti Hajni, Dobray Sarolta, illetve Szekeres P. Mónika.