Sírva jött ki a rendelőből a hatlányos apuka – mennyire számít a baba neme?

Szalma Erika | 2012. Április 16.
"Mindegy, csak egészséges legyen" – vagy mégsem? Hihetetlennek tűnik, hogy egyes országokban haza sem viszik a csecsemőt, ha nem a várva várt fiú, de vajon a magyar pároknak mennyire számít a baba neme?

Nemrég számoltunk be arról a megdöbbentő esetről, ami egy indiai kórházban történt: egyszerre jött világra egy kisfiú és egy kislány, csakhogy a lánygyermeket egyik család sem akarta hazavinni. Mindkét anyuka és azok családja is azt állította, hogy a gyerekeket elcserélték a kórházban, és övék a kisfiú. Sajnos, nem India az egyetlen ország, ahol még mindig csak a fiúkat tartják „értékes” utódnak, mert a lánygyerek felnevelése és kiházasítása komoly anyagi terhet jelent a családoknak.

Gyanús volt, hogy csak a nemét kérdezték

Vajon a példa szélsőséges és távoli, vagy nálunk is sorsdöntő lehet, milyen nemű az érkező baba? Ennek akartunk utánajárni, és hamar kiderült: hazánkban is előfordul, hogy a leendő szülők nemek szerint szelektáltak. „Néhány éve sok család kifejezetten azért járt hozzánk, hogy megtudják, fiút vagy lányt vár-e a kismama, többen közülük azt sem nagyon titkolták, hogy ha a magzat nőnemű, nem biztos, hogy meg kívánják tartani a babát – meséli egy sok éve működő, budapesti 4D ultrahang rendelő szülész-nőgyógyász genetikus orvosa, dr. Gombos Sándor. – Amikor egy idő után rájöttünk, hogy mire megy ki a játék, egyszerűen nem közöltük a családokkal a magzat nemét, azt mondtuk, hogy sajnos nem lehet megállapítani, így aztán ezek az emberek fokozatosan elpártoltak tőlünk.”

A szakember szerint egyébként ma már a fejlett technológiának köszönhetően száz százalék pontossággal meg tudják állapítani a baba nemét, és erre a 12. heti vizsgálat a legalkalmasabb. „A leendő szülők legtöbbször természetesen azért jönnek, hogy meggyőződjenek arról, hogy a gyermekük egészségesen fejlődik-e. Az már csak másodlagos kérdés, hogy mi van a magzat lábai között – avat be az orvos. – Azért előfordult már olyan is, hogy az apuka sírva jött ki a vizsgálat után a rendelőből, és amikor megkérdeztem, hogy mi a gond, azt mondta, hogy már hat lánya van, és most kiderült, hogy a hetedik is lány lesz. Még fanyarul azt is hozzátette, hogy már csak tamponra keres. De a sok tízezer szülő közül, akik megfordultak nálunk, tényleg csak egy-két csalódott arcra emlékszem. A többség számára sokkal fontosabb a magzat egészsége, mint a neme, és ez így van rendjén.”

Néhány éve a törvényhozás szintjén tárgyaltak arról, hogy a harmadik gyerek nemét mesterséges úton meg lehessen határozni, a javaslatot azonban elvetették, és nem valószínű, hogy egyhamar újra napirendre kerül. „Szülészként és genetikusként is ellenzek mindenféle természetellenes beavatkozást – vallja dr. Gombos Sándor. – Nem vezet semmi jóra, ha például hormoninjekciókkal próbálnak beleszólni a normális fejlődésbe. A tudomány mai állása szerint nem jelent különösebb gondot, hogy kiválogassák a megfelelő kromoszómájú hímivarsejteket, de hazánkban jelenleg a beavatkozás nem megengedett.”

„Három fiú után is fiút szeretnénk”


Bár valószínűleg ők vannak kevesebben, egyes házaspárok kifejezetten elégedettek azzal, hogy gyermekeik azonos neműek.
Anikó, aki három kisfiú édesanyja, elmondta, hogy a férje mostanában egyre gyakrabban pedzegeti, vállaljanak még egy kistestvért. Ami meglepő: egyikük sem vágyik arra, hogy negyedikre lányuk legyen. „Mindketten rettentő csalódottak lennénk, ha nem fiunk születne negyedszerre is, már csak azért is, mert minden babaholmink, játékunk fiús, másrészt engem nem igazán foglalkoztat az sem, hogy milyen lenne egy lánygyermek. Azon sokkal többet gondolkozom, hogy később vajon milyen viszonyban leszek a menyeimmel, hiszen nekem csak menyem lesz, és ez kicsit aggaszt, viszont optimista vagyok, mert az anyósommal szinte jobb a kapcsolatom, mint édesanyámmal” – mondta el a leányvári anyuka, aki hozzátette, hogy a jó viszony az anyósával már az eljegyzésükkor elkezdődött, amikor a férje szülei örömmel nyugtázták, hogy fiuk jövendőbelijének személyében még egy lányuk lesz.

A kétgyermekes apuka, László már az első gyermeke születésénél fiúra vágyott, de csak másodikra teljesült a vágya. „Szomorú lettem volna, ha nem születik fiam, mert sok fiús hobbim van, és mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd a gyerekkel együtt fogunk szurkolni a közvetítéseken, együtt focizunk és vitatkozunk azon, hogy melyik Forma–1-es csapat a legjobb. A férfiak szerintem azért is vágynak jobban fiúra, hogy kiélhessék második gyerekkorukat, és a gyerekükben kicsit megvalósíthassák önmagukat és régóta dédelgetett, gyerekkori álmaikat” – magyarázta az édesapa, aki természetesen elsőszülött lányával is mindig szívesen foglalkozik, de úgy érzi, akkor lett teljes az élete, amikor az ultrahangos vizsgálat során kiderült, hogy másodikra fia születik.

Az anyai megérzés működik?

Bár a szakemberek szerint nincs olyan módszer, amellyel természetes úton befolyásolhatnánk a születendő baba nemét, sokan megesküsznek arra, hogy a fiukat vagy éppen a lányukat a kínai naptárnak vagy a Hold állásának köszönhetik. „A mai napig elterjedt hiedelem, hogy a kismama pocakjának formájából megállapítható a benne lakó magzat neme, szinte mindenki hallotta már, hogy ha a has csúcsosabb, akkor fiú, ha laposabb, lány érkezése várható – mondja Kuruczné J. Linda védőnő. – Sokan hisznek különféle módszerekben, pózokban, időzítésben, amelyek persze vagy bejönnek, vagy nem. Amit viszont az évek során megfigyeltem, hogy az anyai megérzés általában csalhatatlan: sok várandós anyuka biztosan érzi a babája nemét, és ezek a jóslatok általában be is igazolódnak.”
 
„Én már egészen fiatalon lányra vágytam, és évekkel a szülés előtt tudtam azt is, hogy a lányomat Anitának keresztelem majd – kezdi történetét Móni, egy kilencéves kislány édesanyja. – A terhesség elejétől kezdve éreztem, és biztos voltam benne, hogy lányom lesz, fiúban egyáltalán nem gondolkodtam, még névvel sem készültem. Az orvosom csak a hatodik hónap tájékán jelentette ki, hogy lányom lesz, addig nem akart hitegetni, de akkor már biztos volt benne. Érdekes, hogy a szülés előtt néhány héttel én bizonytalanodtam el, nem tudom, miért, pedig végül valóban lányom lett. Amikor megszületett, vártam, hogy kérdezzék a nevét, de amikor szóltam, a nővérek mondták, hogy az orvosom már beírta. Annyit emlegettem korábban, hogy ő is tudta, az én kislányom csak Anita lehet.”

Az örökbefogadóknak mindegy

Mint ahogy a vér szerinti szülők számára alapvetően születendő gyermekük egészsége a legfontosabb, úgy az újszülött babákat örökbefogadók túlnyomó többsége számára sincs annak jelentősége, hogy milyen nemű kisbabát nevelhetnek majd. „Aki kiköti, az viszont inkább lányt szeretne, kevesebben vannak a fiúra vágyó családok – mondta el kérdésünkre Mórucz Lajosné, a Gólyahír Egyesület elnöke. – Az ilyen jelentkezőkből azonban kevés van, a többség számára nem szempont a kicsi neme, és egyéb, extra igényeket sem támasztanak, csak annyit, hogy a baba egészséges legyen.”

A szakember azt is elmondta, hogy a tizenkét éve működő egyesület, amelynek munkatársai a kétségbeesett, krízishelyzetben lévő várandós anyákon és gyermekeiken igyekeznek segíteni, fennállása óta 585 csecsemőnek talált befogadó családot. A szervezet tízéves jubileumának évében éppen megegyezett az örökbe adott fiúk és lányok száma.

Exit mobile version