“W, mint Weöres, Q, mint quad” – miből tanul olvasni a kisdiák?

Szalma Erika | 2012. Augusztus 30.
"Nem érdekelt, hogy milyen a könyv, csináltam a feladatokat, aztán kész" – mondta egy másodikos kisfiú, aki szépen és lelkesen olvas. Hogy ez az olvasókönyvnek, a tanítónak, esetleg a családnak köszönhető? A sikerhez mindháromra szükség van.

Rólad is készült fénykép, ahogy a padban ülve, mutatóujjaddal az olvasókönyvre bökve szélesen mosolyogsz? De ma mi a helyzet? Lehet, hogy az olvasókönyv már kiment a divatból? Utánajártunk, miből betűzget 2012-ben a legtöbb elsős, és kiderült, hogy nem egyszerű sem azoknak, akik a mai elsősöknek olvasókönyvet készítenek, sem a tanítóknak, akik azokból tanítanak.


Már nekünk is ők írtak olvasókönyvet

Igazi retroérzés lett úrrá rajtunk, ahogy kézbe vettük a régi olvasókönyvet: Óbudai MGTSZ, írógép, a jellegzetes szóképek. Az Olvasni tanulok – Ábécéskönyvből generációk tanulták a betűket egészen a 90-es évekig. (Emlékeztek A görcsember című kis versikére? Még ma is fújjuk…) Aztán megcsodáltuk a szerzők, a Romankovics házaspár jelenleg forgalomban lévő elsős tankönyvét, melyet Medveczky Ágnes díjnyertes illusztrációi díszítenek. „Minden egyes oldalpárt közösen találtunk ki a grafikusnővel, amikor tizenöt éve megújítottuk a tankönyvcsaládot – erősíti meg szépérzékünket Romankovics András. Felesége, Romankovicsné Tóth Katalin pedig hozzátette: az új könyv készítésekor sok mindent meghagytak a régi “téglákból” is, de a régi alapokra, pedagógiai elvekre alapozva újat építettek (A görcsember ebből már kimaradt, sajnos). És igaz, hogy a Romi-Suli olvasókönyvét már sokkal kevesebben használják, mint régen, még ma is ott van a toplista elején.

A Romankovics házaspár még 1976-ban, öt-hat évnyi intenzív tanítás után kezdett bele az „ősváltozat” megírásába. Persze nem indult minden simán. A szakma bizalmatlanságát, hogy ilyen fiatalon hogyan írhatnak tankönyvet, azzal igyekeztek eloszlatni, hogy az akkor már elismert szakembert, Meixner Ildikó gyógypedagógust, pszichológust kérték fel szerzőtársuknak. „Az Első olvasókönyvemből a 70-es évek végén még majdnem kétszázezer példányra volt szükség, aztán ahogy csökkent a gyerekek száma, úgy léptek be egyre többen a tankönyvpiacra – mondja Romankovics tanár úr. – Ma már kevesebb, mint százezer elsős van, olvasókönyvből viszont tizenkétféle, a verseny pedig nem feltétlenül kedvez a minőségnek – teszi hozzá.

Szerinte vannak, akik más kiadványokból ollózzák össze a sajátjukat. – Mi is tanulmányozgatjuk a konkurenciát, de csak azért, hogy olyat alkossunk, amilyet még senki más” – magyarázza Romankovics András, aki a budai tanítóképzőn eltöltött húsz éve során több mai tankönyvszerzőt is tanított.

Gyerekek mondják meg, melyik a nyerő dizájn

Az olvasókönyvek többsége egyébként a jól bevált, hangoztató-elemző-összetevő módszerrel tanít, ahogy a legnépszerűbb elsős olvasókönyv, az Esztergályosné-féle Az én ábécém is. A magyar gyerkőcöknek több mint a fele ez fölött csücsörít vagy kerekít 2012-ben. A könyv készítői pedig érthetően igyekeznek megtartani piacvezető pozíciójukat. „A pedagógusok, tantárgypedagógus szakemberek visszajelzései alapján folyamatosan dolgozunk a tankönyvek tökéletesítésén – mondja az Apáczai Kiadó név nélkül nyilatkozó munkatársa. – Szakreferenseink járják az iskolákat, részt vesznek tanórákon, és maguk is tartanak bemutatóórákat, így folyamatosan követni tudjuk az iskolák és a tanulók igényeit is – teszi hozzá a szakember, aki elmondja, hogy a grafikai tervekről általában kikérik a fő célcsoport véleményét, és azt a dizájnt választják, amelyikre a legtöbb gyerek voksol. Nekünk is van egy kedvenc oldalpárunk a könyvben: egyik oldalon W, mint Weöres Sándor, a másikon pedig Q, mint quad – egy cseppet meghökkentünk, de az elsősök bizonyára gond nélkül alkotnak velük mondatot…

Az én ábécém egyébként nagy hangsúlyt fektet az előkészítésre a megkérdezett pedagógusok szerint. „Szeretjük, mert nagyon alapos, sok lehetőséget nyújt a gyakoroltatásra, így egyenletesen tudnak haladni a tanulók, sőt egy idő után gond nélkül dolgoznak önállóan. Nekik is tetszik, mert színes és vidám rajzokkal van tele” – mondja Sárosi Ferencné, vértesboglári tanítónő, akinek iskolájában minden alsós pedagógus ebből a könyvből tanít, sikerrel, hiszen a betűtanulás végén a gyerekek mindig nagyon jó eredményekkel oldják meg a kiadó tesztfeladatait. A pedagógus ugyanakkor úgy gondolja, a támogató családi háttér sokkal többet jelent, mint egy jó tankönyv.

Gyengébb tartalom, erősebb kötés

Az Ábécés olvasókönyvet (Mozaik Kiadó) is szívesen használják az elsős tanítók, bár a kiadó matekkönyveivel elégedettebbek, mint az olvasókönyvekkel. Többen inkább csak azért tanítanak belőle, mert az iskoláknak jobb, ha egy kiadótól vesznek mindent. „A felsőseink már korábban is a mozaikos könyvekből tanultak, és néhány éve úgy döntött az iskola vezetése, hogy minden évfolyamnak a kiadó könyveit rendeljük – magyarázza egy, a neve elhallgatását kérő tanítónő, aki tavaly már az Ábécés olvasókönyvből tanította az elsősöket. – A korábban használt könyvhöz képest ez kevesebb előkészítő gyakorlatot tartalmaz, ezért ki kellett egészíteni, és az illusztrációja sem a legszínesebb. Ami mellette szól, az a könyv kötésének jó minősége, hiszen a tartósság a hat-hét éves korosztályban igenis fontos szempont. A kiadó nagyon jól használható, digitális formában is biztosítja a tananyagot, és mivel nemrég pályázaton nyertünk gépeket is, kivetítővel szemléltetünk az órákon” – avat be a tanító. Szerinte fontos, hogy a pedagógusok ne ragaszkodjanak feltétlenül a megszokott taneszközeikhez, hanem legyenek nyitottak az újdonságokra, hiszen a kihívások hoznak lendületet a munkájukba.

Megelőzésre és fejlesztésre: Játékház

Általában diszlexiaveszélyeztetett, részképességzavarral küzdő gyerekeket tanítanak olvasni Meixner Ildikó Játékház című könyvéből, pedig sokan esküsznek a módszerre, amely a tévesztés elkerülése céljából – a Romankovics-könyvhöz hasonlóan – a hasonló hangokat, betűket egymástól távol tanítja. „Sok kisgyereknél fel sem fedezik az óvodában a problémát, csak utólag derül fény a diszlexiára vagy valamilyen részképesség hiányára – mondja Wurzinger Dóra fejlesztőpedagógus, logopédus. – A Játékházzal viszont a lassúbb tempójú vagy tanulási problémákkal küzdő gyerekek is sikeresebben tanulnak olvasni, ezért én szívem szerint mindenkinek ezt a könyvet ajánlanám.”

 Megkerestük az illetékes törvényhozókat is, szerintük milyen a jó olvasókönyv. „Mivel jelenleg is zajlik a tartalmi-tantervi szabályozás felülvizsgálata, ezért az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden olyan tanítási módszert és taneszközt ajánl az iskoláknak, amelyek megfelelnek az új nemzeti alaptantervnek és a szeptemberre megjelenő és 2013 szeptemberétől hatályos kerettanterveknek – nyilatkozta a Nők Lapja Cafénak Gloviczki Zoltán, közoktatásért felelős helyettes államtitkár. – A jövő tanévtől az új tantervekhez új könyvek is megjelennek majd, amelyek nem zárják ki a szakmai alternatívákat sem.”

Ha figyelmen kívül hagyják, illetve nem a megfelelő módszerrel tanítják olvasni a fejlődési hiányosságokkal küzdő gyereket, az még jobban visszavetheti a kicsiket. „Az unokahúgom megkésett beszédfejlődésű kislány, akinek több részképessége sem alakult ki megfelelően, ennek ellenére első osztályban a többi gyerekkel együtt az Apáczai Kiadó könyvéből tanították – meséli Anett, aki pedagógus és három gyermek édesanyja. – Az a tankönyv viszont nem alkalmas diszlexiára hajlamos gyerekek tanítására, ezért szegény kislányt csak folyamatos kudarcok érték.”

A siker kulcsa a tanító, nem a tankönyv

„Kevésbé jó olvasástanítási módszerrel vagy tankönyvvel is lehet sikeres az olvasástanítás, a tanulás sikere leginkább a pedagógus fejlesztő munkájától függ – véli Wurczinger Dóra. – Nincs olyan módszer, és így olyan olvasókönyv sem, amely minden gyerek számára megfelelő. Vannak, akiknél a vizuális képességek, másoknál az akusztikus területek erősebbek, ezt pedig a tanítónak kell észrevenni. Úgy gondolom, hogy nyolcvan százalékban a pedagóguson múlik a siker. Egy jó tankönyv pedig eszköz a tanító kezében, melyet megfelelően alkalmazva elérheti, hogy az olvasás örömmel végzett tevékenység legyen minden gyermek számára.”

Exit mobile version