Többesszám-mami
A felhasználó különös ismertetőjele, hogy már a terhesség alatt kezdi elveszíteni az identitását, és a kösz jól vagyok helyett hosszan és pátoszosan beszél többes számban. „Mostanában kicsit fáradékonyak vagyunk, de aztán ettünk egy kis csokit, és minden ismét álomszerű lett és habkönnyű…” Hát igen, ő és gyermeke nemcsak hogy tökéletes szimbiózisban élnek, de egy a személyiségük is. A kicsi világrajövetele után a képzavar tovább folytatódik, és elöntik a Facebookot a szopiztunk, biliztünk, nyűgösek voltunk kezdetű bejegyzések. Hiába kérdezi meg tőle bárki, hogy hogyan van, a válasz mindig többes számban érkezik, és sosem fog kiderülni, hogy a gyerek vagy az anyuka foga bújt ki igazából.
Latens fotóriporter
Napi 20 feltöltött fotó az átlaga a fotóriporter anyukának, aki a kicsi minden percét megörökíti, és ahelyett, hogy egy online galériába töltené, a Facebookot szórja tele alvós/maszatos/szupercuki képekkel. Az első fotót általában már a várandósság 12. hetében megosztja, majd bejelöli rajta az apukát és persze a kis jövevényt is, hátha valaki nem jönne rá rögtön, hogy kis csúcsfejű paca a szerelmük gyümölcse, sőt ha igazán precíz felhasználóval állunk szemben, akkor a „gyártás” helye is felkerül… Jaj annak a barátnak, aki nem lájkol minden fotót. Persze gondosan vezeti az online pocaknaplót is, amelyből a terhesség végén egy videót vág össze, ami alatt természetesen Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam című dala csal könnyeket a szemünkbe.
Élharcos anya
Az élharcos anyuka retteg attól, hogy kiesik rendszerből, ezért napi 10 cikk megosztásával mutatja, hogy ő bizony nem butult el a féléves mellett, és naponta legalább 2 órán keresztül okosodik az interneten a legújabb kutatásokból. Lelkesen harcol Geréb Ágnes mellett vagy ellen, de a genetikailag módosított élelmiszerek pontos listáját is kívülről fújja. Minden elismerésünk az övé, mert tényleg úgy tűnik, hogy ő aztán tényleg nem hagy figyelmen kívül semmit. Számára a legújabb kutatásokból derül ki az is, hogy a kis Szofika nem neveletlen, hanem egyszerűen indigógyerek, akkor pedig miért lenne gond, hogy lapáttal püföli a homokozóban a szomszéd gyámoltalan kisfiát.
Szappanopera-anya
Kedvenc szavai: „az életem értelmei” – ez kötelező képaláírás minden fotójához; apa-anya és a kicsi egymást ölelve mosolyognak a kanapén, a tengerparton és Hévízen. Az élete a külső szemlélők számára egy nagy álomnak tűnik, habos felhők között lebeg az egész család boldog súlytalanságban, a gondok és a kudarcok pedig messziről elkerülik őket. Mi pedig otthon sírunk szépen csendben, hogy a mi férjünk este 7-ig dolgozik, és a kis Fercsi is egész álló nap üvölt, ráadásul nemhogy facebookozni, de pisilni sincs időnk. A legrosszabb persze az egészben az, hogy képes elhitetni velünk, hogy igenis létezik tökéletes élet, csak mi szúrunk el valamit. Nyugalom, pánikra semmi ok, szappanopera-anyu szeme fénye is lesz még nyakig szaros az első kör spenót után…
Coelho-mami
„Nem éltem igazán, ameddig nem tudtam, hogy a szívem mekkora szeretetre képes, és ameddig nem tapasztaltam meg az anyaság csodálatos érzését…” Napi egy-két ehhez hasonló gondolatot kénytelen kiírni magából a lelkizős anyuka, akivel csúnyán elbántak a hormonok. A dolog még tovább súlyosbodik, ha a kicsi értelme elkezd nyiladozni, és már nem csupán az anyaságról ír, hanem az élet értelméről is. A különlegesen jó képességű high tech mamik a szívfacsaró gondolatok mellé csatolnak egy agyonszívecskézett montázst is a kis pocaklakóról, hogy így bizonyítsák a saját igazukat. Külön pontot kap az a felhasználó, aki nemcsak lájkolja a bölcsességet, de meg is osztja.
Blogmami
Szeret írni, háborogni és nagyon magányos, különben miért írna 2000 karakteres bejegyzéseket szinte minden nap. Balhé a játszótéren, a boltban, az orvosnál; az élete olyan izgalmas és eseményekkel teli, hogy nem is hiszed el, hogy neki csak 24 órából áll a napja. Már az megér néhány karaktert, ha elfogyott a közértben a párizsi, hát mégis hogy képzelik ezt 2013-ban, arról már nem is beszélve, hogy a szomszéd fúrni merészelt, a gyerekorvosnak rossz napja van, még szerencse, hogy a csöppség minden kudarccal teli percért kárpótolja a mamát, különben az élete merő romhalmaz volna.
Teszveszanyu
A Facebook az ő üzleti csatornája, eladja a megunt játékokat, kinőtt ruhákat, keresi a használt kismotort és közben megosztja más teszveszanyuk portékáit is. Közben persze ő is főz egy kis szappant, amit szintén kénytelen a Facebookon értékesíteni, miközben néha Győr felé utazó barátokat keres, akik elhoznának neki egy alig használt etetőszéket, amire a napokban csapott le. Gyakran gyűjt beteg gyerekeknek, lovaknak és nagyjából minden rászorulónak – becsülendő. Egy biztos, a közösségi oldal adta lehetőségeket hibátlanul kihasználja, egészen addig, ameddig a barátok le nem tiltják…
Átlagmami
Az átlagmami tökéletesen eltalálja az arányokat, posztol a gyerekről, a kutyáról, az ebédjéről, de semmiről sem többet, mint amennyit nagyon muszáj. Így aztán a lájkjai számából is tudhatjuk, hogy közönség már ki van éhezve az információra, kíváncsi arra, hogy hogyan van a kicsi, vagy készült-e újabb szövött terítő az elmúlt hetekben. Olykor még cikket is megoszt, de nem ír hosszú kommentárt, csak tudatja a világgal, hogy vannak érdekes dolgok az interneten. Jelen van, de nem megy az idegeinkre, és nem érezzük azt, hogy ijesztően tökéletes az élete. Lájkot neki!
Olvasd el a szülőhatározónkat is, hátha magadra ismersz…