“Tinédzserkoromban nagy félelmem volt, hogy nehogy olyan legyek, mint anyu. Fiúk terén például, hogy ne legyen több strigula. Vagy hogy ne legyek alkoholista” – emlékszik vissza Zsuzsa, aki a kilencvenes években élt állami gondozásban. Tizenöt éves volt, amikor egy reggel elindult az iskolába, és nem ment többet haza. Édesanyja tizenhét évesen szülte, súlyosan alkoholista volt, szülei elváltak.
“A gyermekek legtöbbször a szülők deviáns életmódja, a gyermek elhanyagolása miatt kerülnek hozzánk. Előfordul, hogy olyan pszichés problémával küzdenek, amivel a szülő nem tud megbirkózni. A gyermek valaminek a tünethordozója, ő az, aki jelez a magaviseletével, hogy baj van” – mondja Kanó Edit, a Dévaványai Gyermekotthon vezetője.
A dévaványai otthonba főleg tizenöt év felettiek kerülnek. A családon belül hosszú évek óta elhúzódó problémák ekkorra eszkalálódnak. Előfordul az is, hogy a fiatalok elkövetnek valamit, és súlyosabb problémákkal kerülnek az intézménybe. A gyermekotthon lakóinak felénél megtalálható a magatartási és beilleszkedési zavar, többen közülük valamilyen függőséggel is küzdenek.
Van, aki továbbra is próbálkozik visszanyúlni azokhoz a kapcsolatokhoz, ahonnan kiemelték, valakinek viszont akkora trauma az, hogy kiszakadt a családból, hogy megpróbál életmódot váltani.
“Én ide be szeretnék kerülni”
Nem ritka az sem, hogy maguk a fiatalok szeretnének kikerülni a családból. Főleg a lányok. “Ők sokkal nehezebben tudják feldolgozni, átvészelni az érzelmi hullámvölgyeket segítség nélkül. Menekülési útvonalat keresnek. Úgy gondolják, a semminél az is biztosabb, ha bekerülnek a gyermekvédelmi rendszerbe” – mondja a gyermekotthon vezetője.
Ez történt Zsuzsával is: felült a vonatra, és elutazott a lakóhelyétől negyven kilométerre lévő intézetbe, hogy vegyék fel. A fizikai erőszaktól a pszichés bántalmazásig tizenöt éves korára már mindent megélt.
“Leszálltam Sopronban a pályaudvaron, és a vécésnénit kérdeztem meg, hol van itt az intézet. Bementem, és mondtam az igazgatónak, hogy én ide be szeretnék kerülni. Visszaküldtek Győrbe, ott elküldtek a gyámhivatalba, hogy intézzem el, hogy papírom legyen. Ezt mind teljesen egyedül. Este már ott aludtam.”
Többször hazalátogatott szüleihez, de az csak megerősítette abban, hogy nem akar velük élni. Végül a kapcsolatot is megszakította velük. Szülei sem keresték többet.
Ági egy éve él a dévaványai gyermekotthonban. Ő tartja ugyan a kapcsolatot édesanyjával, de nem akar vele lakni. Édesanyja tizenhét éves volt, amikor ő megszületett, apját nem ismerte. Nevelőapjával nem jött ki, a családi veszekedések elől többször elszökött otthonról.
“Gyakori probléma, hogy nem találják a szülők a gyermekkel a hangot. Előfordul, hogy az egyedül maradt szülő talál egy párt, akivel nem jönnek ki, folyamatosak a veszekedések, a vita akár rendőrségi beavatkozásig is fajul. A fiatalok csak egy ideig bírják ezt lelkileg” – mondja Kanó Edit.
Most pakolj össze!
Tavaly több mint tizenötezer kiskorú tűnt el Magyarországon. Túlnyomó többségük gyermekvédelmi gondoskodás alatt áll.
A szökés Dévaványán is valós probléma, főleg a befogadóotthonban. A két részből álló intézmény egyik részlegén azok a fiatalok laknak, akiknek az otthon már tartós lakhelyük, a befogadóotthonban viszont a gyerekek nemrég kerültek a rendszerbe, és döntésre várnak. A hatóságoknak harminc napjuk van, hogy határozzanak a gyermek további sorsáról, ám ez jóval hosszabb ideig is elhúzódhat. A gyermekek ez idő alatt nem tudják, mi lesz velük.
“Krízishelyzetekben, azonnali kiemelések esetén az is előfordulhat, hogy bemennek a gyermekért az iskolába, kérik, hogy pakoljon össze, vagy hazamennek érte, és azután behozzák a gyermekotthonba, hiszen a családjukban nem maradhatnak. Csak bent szembesülnek igazán azzal, hogy mi történik velük. Ha egy gyermek úgy érkezik ide, hogy már eleve ellenállás van benne, nagy munka elérni, hogy bízzon bennünk” – mondja a vezető.
“Néhány gyermeknek nagyon nehéz volt megszokni a kötöttségeket, azt, hogy szabályok vannak. Többen lepedőket kötöttek össze és úgy ereszkedtek le az ablakon keresztül. Egyikük szilánkosra törte a lábát szökés közben, mert a harmadikról próbált leereszkedni” – emlékszik vissza Zsuzsa.
Szerelem a falak közt
Sok fiatal a problémák elől párkapcsolatba menekül. Nem ritka a szüzesség korai elvesztése vagy a partnerek gyakori váltogatása.
“Sokszor egyik kapcsolatból a másikba menekülnek – mondja a dévaványai gyermekotthon vezetője. – Ezek a gyerekek szexuálisan általában sokkal korábban érnek, mint egy biztonságos családi közegben élő gyerek. Nagyon sokan a szexet tartják a szeretet mérőfokának. Minden egyes simítás náluk mélyebb szeretetet jelent. Nincs kötődési pont, nincsenek gyökerek, valahol ezt pótolni kell.”
Drog, függőségek, korai szex. A családjukból kiemelt fiatalok leggyakoribb problémái. A dévaványai gyermekotthonban harmincnégyen laknak. A legfiatalabb hat-, a legidősebb tizennyolc éves, többségük lány. Különbözőképp élik meg az elhagyást, különbözőek a vágyaik. Egy dologban azonban hasonlítanak: az anya-gyerek kapcsolat többé nem helyrehozható.
Dévaványán a lányok közül többen tartós párkapcsolatban élnek fiatal koruk ellenére, általában az intézeten kívülről választanak partnert.
A gyermekotthonon belül is szövődnek persze szerelmek. Dévaványán a fiúk és lányok szobája egymás mellett van. A 4-6 ágyas szobákban a fiatalok soha nincsenek egyedül, ez megnehezíti a párkapcsolatok működtetését. A gyermekotthonon belüli szexuális életről tartózkodóan beszélnek, sem a szabályok, sem a hely nem engedi az ilyen fokú intimitást.
Az AIDS nem nyállal terjed
A nevelőknek nagy a felelősségük. Az intézménybe bekerülő lányok itt menstruálnak először, itt lesznek először szerelmesek, itt fedezik fel a saját testüket és másokét. A prevencióra éppen ezért nagy hangsúlyt kell fektetni. “Szólunk a nevelőnek, ha megengedi, megy az orvosi vizsgálat, felírják a fogamzásgátlót és szedheted. Otthon nehezebb volt ezeket megbeszélni. Bent nyíltabban beszélhetünk ezekről a problémáinkról” – mondja egy lány.
A tabuk nélküli beszéd mindennek az alapja: ottjártunkkor az intézetben épp Caramel beszélget a fiatalokkal szexről és droghasználatról. A Generali a Biztonságért Alapítvány kezdeményezésében tizenkét gyermekotthonban próbálják nyíltan körüljárni a fiatalokkal e két problémakört. Caramel kérdezgeti a fiatalokat, a lányok beszédesek.
“Én nem tudtam, hogy a heroin a legdurvább drog. Vagy hogy az AIDS nyállal nem terjed, csak szexuális úton vagy vérrel” – mondja egyikük. Hasonlóan sok volt a tévhit a szexuális úton terjedő egyéb betegségekről és a teherbeesésről is: “Úgy tudtam, hogy ha menstruáció után vagyunk együtt, akkor semmiképp nem eshetek teherbe.”
Van bocsánat?
A tizennyolc éves Mónit édesanyja tizenhét évesen szülte, a lány kétévesen került a rendszerbe. Apja az ország másik végében dolgozott, hogy eltartsa a családot. Öt testvére rövid időn belül gyermekotthonba került, miután a szomszédok feljelentették az anyát, hogy elhanyagolja és egyedül hagyja gyermekeit. Azonnal kiemelték a családból az öt testvért.
“Édesanyámmal tizenöt év után most találkoztam. Hallottam, hogy már csak hónapjai vannak hátra. Meglátogattam, hogy ha ő meghal, az én lelkiismeretem tiszta legyen. Olyan volt, mintha egy idegen asszony ült volna velem szemben. Nem tudok rá haragudni, mert azért… csak ő hozott a világra.”
Zsuzsa apjától tudta meg, hogy anyja meghalt. A temetésre nem ment el, éppen Svájcba tartott aznap reggel. “Eldobott engem. Amikor hozzákerültem, ütött-vágott. Ha rajta múlt volna, megöl késsel. Részemről az lett volna a képmutatás, ha lemondom az utazást, és odaállok a sírhoz zokogni.”