Egy ideje gyűjtöm azokat a mondatokat, amelyeket házas vagy párkapcsolatban élő rokonok, barátok, ismerősök, munkatársak és vadidegenek (!) vágnak az egyedülálló nők fejéhez. Olykor férfiaknak is, bár róluk valahogy feltételezik, hogy élvezettel garázdálkodnak szabadon, vadásznak, míg kedvük tartja, aztán majd csak megszelídülnek, ha akarnak.
Hiába vagyunk romantikusak és hiszünk a végzetszerű szerelemben, ha a szinglikről van szó, hajlamosak vagyunk őket hibáztatni: ha akarnának, tudnának maguknak párt találni. Ha minden rendben lesz velük, akkor majd eljön a nagy Ő. Ami azonban igaz lehet a gátfutásra, hogy ha elszántsággal, erőbedobással és bátorsággal tréningezünk, eredménye lesz, nem biztos, hogy alkalmazható a kapcsolatokra.
Tudjuk, hogy az élet olyan törékeny és kiszámíthatatlan, hogy bármikor találhatjuk magunkat abban a helyzetben, hogy egyedül maradunk: elveszítjük a társunkat, vagy mi döntünk úgy, hogy nélküle folytatjuk tovább. A szingliség nem büntetés egy hiányosságért, hibáért, ahogyan a párkapcsolat sem az erények jutalma. Nyilván kell hozzá nyitottság, elfogadás, de legfőképpen nagyon sok szerencse. Nem én mondom, hanem Popper Péter. Neki biztosan többen elhiszik.
Íme, az értelmetlen magyarázatok:
1. Félsz az elköteleződéstől
Divatos, de üres szólam. A nem megfelelő emberrel való elköteleződéstől minden ép érzésű ember tartana. Másrészt az, akinek vannak barátai, nem hetente váltogatja az állásait és felelősséggel végzi a munkáját, miért lenne képtelen kötelékeket kialakítani?
2. Nem vagy jóban magaddal
Önmagunk megismerése folyamat, a kérdések, kétségek nem szűnnek meg a párkapcsolatban sem, legfeljebb megváltoznak. A tartós, jó kapcsolathoz nem tökéletes személyiség kell, hanem egy olyan partner, aki megérti a hülyeségeinket, és ezzel együtt, nem ennek ellenére szeret minket.
3. Túl negatív vagy!
Egy szingli, aki a hetedik pocsék első randi után is képes elmenni a nyolcadikra, maga a megtestesült optimizmus. Mert reménykedik, hisz magában és abban, hogy nem ítéltetett örök magányra. Ez a magyarázat különösen igazságtalan, ha olyan barátnőtől jön, akinek éppen öt perccel azelőtt meséltük el legutóbbi halálosan kínos randiélményünket.
4. Nem vagy elég nyitott
Az egyik legnehezebben értelmezhető magyarázat: mit jelent az, hogy nyitott? Van olyan kapcsolat, amelyik akármennyi érdeklődés, figyelem, elfogadás ellenére sem működik. Mennyi esélyt kell adni annak, akivel már az elején kiderült, hogy két külön világ vagyunk? Sértődött barátnők és keresztanyák egyik kedvenc mondata, ha mégsem az az Igazi, akivel ők próbálnak összehozni.
5. Nem kellett volna szakítanod X-szel, Z-vel, Y-nal
Mintha mások tudnák, hogy mi a jó nekünk. Bármennyire is fontos a véleményük, akkor is csak egy vélemény. Kár, hogy nem bíznak abban, hogy egy szingli is tudja, ki és mi a jó neki, és jó okkal nem mondott igent a volt barátjának. Talán nagyon is szeretett volna már régen férjhez menni, de éppen azzal tiszteli a házasságot, hogy nem egy arra alkalmatlan férfival adja magát össze.
6. Túl magasak az elvárásaid. Válogatós vagy.
Illetve: Nem is tudod igazán, mit akarsz.
Az egyik szerint túl konkrét kép él bennünk, a másik szerint fogalmunk sincs, mire vágyunk. Ha tudjuk, mi az, amire szükségünk van, az a baj, ha meg nem tudjuk szépen felsorolni, az a baj. Ez azért hülyeség, mert ha jön valaki, akivel egy hullámhosszon vagyunk, röpködnek a szikrák, és egyszerűen jó vele, semmilyen lista (vagy annak hiánya) nem fog zavarni.
7. Még nem nőttél fel
Egyedül élni, ügyintézni, problémákat megoldani gyerekes dolog? Mitől lesz valaki felnőtt? Hogy nem száradnak ki a virágai, vagy nem eszik csokit ebéd előtt? A felnőttséggel együtt adnak bizonyítványt arról, hogy mostantól lehet kapcsolatunk? A “még nem értél meg rá” az egyik legaljasabb állítás, kegyetlen és bántó. Feltételezi, hogy vannak, akik jobban megérdemlik, hogy szeressék őket és szeressenek, mint mások.
8. Túl görcsös vagy
“Kapcsolatra, együttlétre vágyni természetes, emberi igény, aminek semmi köze ahhoz, mennyire szeretjük magunkat, és mennyire érezzük magunkat egyedül” – mondja Amir Levine pszichiáter. Miközben a szeretet erejéről és fontosságáról, a kötődések öröméről beszélünk, azt a nőt, aki erre vágyik, ne nevezzük kétségbeesettnek, és ne próbáljuk rábeszélni, hogy neki jó lesz egyedül is, miért nem tanulja már meg végre élvezni…
9. Túl önálló vagy
Akkor feladjuk a lakást, visszaköltözünk a szüleinkhez, keresünk egy pénzeszsákot, aki majd eltart minket, és ha kell, becsavarja a villanykörtét. Közben drukkolunk, hogy ne hagyjon el, mert nélküle már a saját lábunkon sem tudunk megállni. Azok a férfiak, akik elesett, kiszolgáltatott nőkre vágynak, miért lennének többen, mint azok, akik örülnek annak, hogy a társuk nem hívja fel őket úton-útfélen azzal, hogy oldjon meg egy problémát? Ez az egyik legrosszabb üzenet. Akik önállóak, de úgy tesznek, mintha kettőig nem tudnának számolni, ezzel a taktikával garantáltan elkerülik azokat a férfiakat, akik díjazzák, ha egy nő egyenrangú velük.
10. Túl rámenős vagy
Hasonló az előzőhöz, mivel ez is arra buzdít, hogy bújjunk ki a bőrünkből. Azonban míg az előző kijelentés azt feltételezi, hogy a férfiak erősek, szeretnek irányítani és dönteni, és a világot is elviszik a vállukon, kiderül, hogy megriadnak attól, ha egy nő megszólítja őket, ki akarja fizetni a fogyasztását, és nem vár a szőke hercegre.
11. Csak magaddal foglalkozol, nem tudsz alkalmazkodni
Lehet, hogy a szingliknek nem úgy kezdődik a reggelük, hogy lehajtják a vécéülőkét, és gyorsabban bejutnak a fürdőszobába, attól még nem antiszociális űrlények, akiknek csak a manikűr és a jóga jár a fejükben. Sokan veszik ki a részüket családtagjaik, barátaik életéből (költözéskor, gyerekfelvigyázáskor különösen jól jönnek), esetleg önkénteskednek, és hogy közben jó a hajuk és van idejük ikebana-tanfolyamra járni, azt ne rója már fel nekik senki.
12. Túlságosan ráakaszkodsz a másikra!
Szóval legyünk jégkirálynők, titokzatos, rejtélyes végzet asszonyai, akiken semmilyen érzés nem látszik. Nem kell az első randin ismeretlenül is a gyerekkori és párkapcsolati traumákkal egymást terhelni – rendben. Miért jó megvonni a figyelmet, törődést, kedvességet a másiktól, és azzal tölteni az időnket, hogy mint egy szfinxet, próbáljuk a gondolatait, érzéseit megfejteni? Mintha az a történet olyan jó véget ért volna…
Kaptatok már hasonló mondatokat? Más magyarázatot? Feltétlenül osszátok meg velünk kommentben!