A gyakorlatias romantikus
“Szeretnék mindenképp templomban is esküdni, és látni a menyasszonyom fehérben. El tudnám képzelni ezt egy szép májusi délutánon, de az a rohadt allergia akkortájt kezd el kínozni, úgyhogy praktikus okokból inkább egy döglesztő nyári napot választanék. Nagy lagzit viszont nem akarok, hogy aztán 150 ember azt nézze, mikor lépek a menyasszonyom lábára. Na ez nem hiányzik. Inkább költeném a pénzt lakásra vagy kocsira, esetleg nászútra valahol a világ másik felén, mint hogy együtt szórakozzak olyanokkal, akiket talán nem is ismerek, és ők sem engem. Nem vagyok egy romantikus alkat, sokkal inkább gyakorlatias, és ha ezt eddig elviselte Jutka, akkor úgy néz ki, nincs baj.” (Norbert, 34, telefonos ügyintéző)
Aki tanult a filmekből
“Semmiképp sem szeretném, ha túl giccses volna, és nem akarnék hatalmas felhajtást sem százfős vendégsereggel. Egy vidéki, kisebb vadászkastély kertjében, tavasszal vagy a kora nyári időszakban egy 35-40 fős, hangulatos, családias lagzival teljesen elégedett lennék. A lényeg, hogy azok az emberek legyenek jelen, akik közel állnak hozzánk. Ja, és egy aranyszabályt sem árt betartani, amit az Így jártam anyátokkal című sorozatból tanultam meg, mégpedig azt, hogy exbarátnő ne legyen ott az esküvőn, mert ez bonyodalmat okozhat.”
(Dániel, 27, szerkesztő)
A minimalista
“Miért nem elég zenének, ha rákötjük az összesített iTunes-könyvtárunkat a hifire? Nem mindegy, hány emeletes az a torta? A kedvenc esküvőm öt percig tartott, és négyen voltunk: két tanú meg az ifjú pár. Még úgy is belefértünk az öt percbe, hogy volt beszéd is. Valami ilyesmiben gondolkodom.”
(Bandi, író, 31)
Az újraházasodó
“Mint házasságot és nagy esküvőt is megélt elvált férfi, nincs bennem már vágy a nagy felhajtásra, a sok emberre és hatalmas bulira. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ez a »megvót« kategória. Meghitt és szűk körű esemény, koccintás, jó beszélgetés valahol távol a város és talán még az ország zajától is. Ez ma már vonzóbb számomra. Persze kettőn áll a vásár, és ha a másik szeretné, megint belevágnék egy hetedhét országra szóló vigasság szervezésébe is.”
(Zsolt, 35, informatikus)
Akinek az álma az, hogy a menyasszonya álmát valóra váltsa
“Szerintem a legtöbb férfi az egyszerűségre törekszik, amikor esküvőről van szó. Én például sosem gondolkodtam ezen fél perceknél többet, és ezek a fél percek is annak köszönhetőek, hogy esetenként valaki rákérdezett a témára. Ilyenkor mindig valami természetközeli helyet képzelek el: vízpartot vagy egy szép hegyes vidéket. A sok vendég sem riaszt vissza, de azért a fókusz a családon legyen. Ha arra kerülne a sor, hogy megházasodom, akkor valószínűleg női oldalról már úgyis lesznek elképzelések. Ezért meghagynám a tervezést a menyasszonyra úgy, hogy kontrollként jelen lennék és segítenék a döntésekben.”
(Gergely, 26, sales manager)
A kutya hozza a gyűrűket
“Én az álomesküvőmet a szülőfalumban, vagy pedig a leendő feleségem szülővárosában képzelem el. Templomi esküvő lenne, ahol a díszítés teljesen fehérben pompázna. Vörös szőnyegen vonulnánk be az oltár elé. Én fekete öltönyben, a feleségem pedig az általa kiválasztott, ámulatba ejtő menyasszonyi ruhában. A gyűrűket a kedvenc kutyusunk hozná az oltárhoz, aki szmokingban és frakkban feszítene. A násznép a rokonságból és a legjobb barátainkból állna, a lagzit pedig egy aranyos kis vendéglőben tartanánk. Írhatnék még ide sok extrát, de szerintem nem attól lenne álomesküvő, hanem attól, hogy a nő, aki ott áll majd az oldalamon az oltár előtt a csodálatos ruhájában, elbűvölő mosollyal az arcán, csak annyit akar, hogy vele éljem le a hátralevő életem, és boldogan mondja ki nekem az IGEN-t! Lehet, hogy túl idealista vagyok, de nekem ez többet ér minden körítésre kidobott pénznél.”
(Tamás, 28, minőségirányítási megbízott)
A konzervatív
“Ha nekem lesz esküvőm, akkor ragaszkodni fogok a régi falusi hagyományos módihoz, de persze ehhez olyan lányt is kellene találni, aki vevő rá. Szóval elmennék kikérni a lányt, és együtt vonulna a násznép a zenekarral háztól házig. Nagy esküvőt szerettem volna mindig is, mivel csak egyszer akarok nősülni. Meg akarom adni a módját: falusiasan, nagy bográcsokban főzés, kaja-pia két napon át. Rendes vőféllyel, aki minden momentumhoz tud egy kis versikét. Zene? Mulatós élőben ezerrel, nem a ma divatos tuc-tuc….”
(Laci, 36, vállalkozó)
A rendhagyó ötletek híve
“Én nem hiszek abban, hogy egy kapcsolat attól lesz mélyebb, hogy egy rítuson keresztülesik egy adott pár. Több ismerősöm él régóta együtt boldogan, gyerekkel – jegygyűrű nélkül, míg kudarcba fulladt házasságból annál többet látok. Maga a ceremónia és a megtervezése is elrettent: nem hiszem, hogy életem legboldogabb napja lehet, amelyiken gyakorlatilag végig forgatókönyv szerint megírt kényelmetlen szituációkban kell középpontban lennem, ráadásul mindezt hónapokig szervezni. De hogy jót is mondjak: nemrég épp egy szimpatikus esküvőn voltam, ahol a polgári házasságkötés után egy romkocsmában szervezték a bulit. Barátok díszítették fel a törzshelyet, filmet készítettek, amit ott le is vetítettek, a pár pedig minden esküvői klisét próbált kreatívan kikerülni. Ha egyszer megváltozna a véleményem, biztos, hogy az én esküvőm is teljesen rendhagyó lenne.”
(Tamás, 27, nyomdász)
Formabontó, önköltséges
“Az álomesküvőm úgy indul, hogy a szeretett anyós lemondja, fáradtságra hivatkozva. Az ünnepélyes keretek annyira lazák, hogy az egybekelés történhet akár farmerban is – természetesen a bevonulás a Star Wars vagy a Kill Bill zenéjére. Ezt még lehet azzal tetézni, hogy a ceremónia kedvenc filmünk forgatási helyszínén történjen meg. A szertartásos rész ne lépje túl egy cigiszünet időtartamát, és szerencsés, ha a meghívottak száma is csak akkora, ahányan egy tízéves Fordban elférnek. A tivornya, ami a lagzi gerincét adja, önköltségen egy romkocsmában egy ismeretlen garázszenekar háttércsörömpölése mellett tökéletesen megfelel. Aztán jöhet a hátralevő közös élet.”
(Gábor, 35, mozigépész)
Sátras lagzi, de semmi kacsatánc!
“Nálunk az a helyzet, hogy nekem nagyobb elvárásaim vannak az esküvővel kapcsolatban, mint a páromnak. Én templominak örülnék a legjobban, de mivel egyikünk sem vallásos, ez eleve szóba sem jöhet. Mostanában divatosak a kültéri sátras lagzik. Nálunk is ilyesféle verzió lesz. A lényeg, hogy meghitt legyen, minél több rokon, barát beférjen, de azért ne legyen túl drága és puccos. És nincs kacsatánc!”
(Ádám, 30, dizájner)
Senki ne dumáljon bele!
“Ha már igába hajtom a fejem, akkor a legnagyobb kikötés, hogy rajtam és az asszonyon kívül senki ne szóljon bele. Olyan legyen, amilyet MI KETTEN akarunk. Valami lazább szertartás, onnan át valami nagyobb helyre, ahol lenne kaja, jó kívánságok, és az idősebbekkel is lehet foglalkozni. Végül pedig egy hatalmas buli a barátokkal.”
(Csongor, 28, terméktesztelő)