Mindenki férjen bele
A menyasszonyommal gyakran szoktunk viccelődni azon, hogy maximum akkor kellene többet utaznunk karácsonykor a mostaninál, ha ő teszem azt Debrecenből, én meg mondjuk Sopronból származnék. Budapesten élünk, az ő szülei Mohácson és Bólyban, édesanyám és a testvérem pedig a szlovákiai Ipolyságon laknak, és a Mohács–Ipolyság-távolság testvérek között is megvan bő 300 kilométer.
A karácsony három napból áll, és persze igyekeznünk kell úgy beosztani az időnket, hogy ebbe mindenki beleférjen, és ne legyen sértődés a családban. És persze utazni hóban, jégesőben, sárban, viharban, sötétben, hogy csak a rosszabb lehetőségeket említsem. Abba belegondolni se merek, milyen lehet mondjuk egy amerikai famíliában, ahol szinte mindennapos dolognak számít, hogy a családtagok több ezer kilométerre laknak egymástól, és az ünnepek fele reptéri rohanással és utazással telik. Ráadásul arrafelé nemcsak a karácsony, hanem a hálaadás is tradicionális nagycsaládos ünnep. Pedig a karácsony elvileg a szeretetről, feltöltődésről és a pihenésről szólna.
Nem szeretném túlságosan panaszosra venni a figurát, hiszen az már eleve jó hír, hogy vannak emberek, akik szeretettel várnak bennünket karácsonykor. De morogni azért szabad, ugye?
1. túlélési tipp – Vegyél/bérelj/kérj kölcsön autót!
Még belegondolni is rossz, hogy néhány éve még autó nélkül tengődtünk, és ezeket a távokat buszokon és taxikban utaztuk végig, gyakran hajnali négykor kelve december 25-én, hogy odaérjünk az ország túlvégébe egy ünnepi vacsorára. Az egész ünnep egy nagy rohanásból állt, folyton fáradtak voltunk, és szinte semmit nem élveztünk az karácsonyból. Egyáltalán nem tartozom a megrögzött autósok közé, de egy ilyen helyzetben a tömegközlekedés csak kín és fájdalom, és amikor a hóban már másfél órája vártunk egy jönni nem akaró buszra, mindketten azt kívántuk, bárcsak sose indultunk volna útnak. Autóval, ha nem is lett egyből szuper kényelmes a turnézás, az biztos, hogy elviselhetőbbé vált.
2. túlélési tipp – Soha ne ígérj meg semmit elsőre!
Édesanyáddal beszélsz telefonon, és jön az “ugye kislányom, nálunk töltitek a szentestét?” mondat. Lehet, hogy ösztönből mondanál egy “Persze, anyu”-t, de ne tedd! Inkább mondd azt, hogy “először meg kell beszélnem a párommal”, mert ez ilyenkor így fair. Jó esetben mindkettőtöknek vannak szerettei, és nem korrekt megbeszélés nélkül lezsírozni az ünnepi programokat. Ha nem ígérgetsz felelőtlenül, megúszhatod a sértődést.
3. túlélési tipp – A fifti-fifti elv
Ha nem akarod, hogy az egyikőtök famíliája részéről elhangozzon a fájó vád, miszerint “Nálunk alig töltötök időt, bezzeg a kis drágád családjánál…”, akkor figyelned kell az olyan apróságokra, hogy hol mennyi időt vagytok. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy kicsivel a karácsony kezdete előtt lemegyünk a menyasszonyom családjához, és egy-két napot, valamint a szentestét náluk töltjük (ez utóbbi napot pedig kettéosztjuk az elvált szülei között: kora délutánig az apukájánál, este pedig az anyukájánál vagyunk), és 25-én, a reggeli után indulunk el hozzánk, ahol 27-éig ejtőzünk, amibe még egy tágabb családlátogatás is belefér.
4. túlélési tipp – A kivételek
Bármilyen precízen is állítjuk össze patikamérlegen az ünnepi programunkat, mindig közbejöhet valami. Egy megbetegedő nagymama, aki miatt több időre van valahol szükség, vagy egy távolról jött vendég érkezése, akivel csak többévenként van alkalmunk összefutni, könnyen boríthatja a bilit. Ilyen esetekben a fifti-fifti elv felrúgható, de gondoskodjunk arról, hogy legalább az ünnepek után adjunk vissza valamit az időnkből a család azon felének, amelyiket elhanyagoltuk.
5. túlélési tipp – Ne vigyétek magatokat anyagi romlásba!
Oké, ünnepek, család szentsége, karácsony meg minden, és tényleg elképesztően fontos, hogy lássuk a rokonságot ilyenkor, de annyira nem, hogy ezért anyagi romlásba vigyétek magatokat. Ha a rokonság végigjárása – mondjuk a nagy távolság miatt – túlságosan kimeríti az anyagi lehetőségeket, konfliktus ide vagy oda, nemet kell mondani, és kétévente váltásban karácsonyozni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha valamelyikőtök képtelen a teljes karácsonyra elszabadulni a munkahelyéről.
6. túlélési tipp – Ne vegyétek természetesnek a meghívást!
Lehet, hogy az elmúlt öt évben mindig a nagyinál jött össze a család, de biztos, hogy idén is ezt szeretné? A szüleid nem akarnak inkább lelépni síelni az ünnepekkor a nonstop főzés helyett? Oké, vannak tradíciók egy családban, de ne döntsük el csak magunk, hová megyünk vendégségbe karácsonyra. Mindig egyeztessünk, ugyanis sosem lehet tudni.
7. túlélési tipp – Ne te menj, hanem hívd meg a többieket!
Amíg nincs gyerek otthon, addig erre nehéz megfelelő indokot találni, de meg lehet próbálni, hátha összejön. Gyerekkel viszont egyszerűbb a helyzet, csakhogy ami eleinte jó ötletnek tűnik, később könnyen rémálommá válhat. Vendéglátónak lenni mindig sokkal nehezebb, mint vendégnek, így csak a legbátrabbak fogjanak bele.
8. túlélési tipp – Fogjátok menekülőre!
Egyre többen vannak, akiknek a karácsonyi rokonjárás/rokonvárás inkább teher, mint öröm. Közülük kerülnek ki azok, akik foglalnak egy wellness-szállodát vagy egy repülőjegyet egy tengerparti helyre, és kilépnek a karácsony őrült körforgásából. Ezt én még nem próbáltam, de sok ismerősöm esküszik rá. Azt viszont nem tudom, hogyan magyarázzák el ezt a tágabb famíliának.
