Miért nem jár iskolába a 14 éves Anna? – Egy pszichológus nyomoz

Czvitkovits Judit | 2015. Április 13.
Mi magyarázhatja, hogy egy teljesen egészséges, átlagosnak mondható, 14 éves kislány nem hajlandó kitenni a lábát az otthonából? Miért nem megy iskolába? Miért nem mozdul a lakásból? Egy pszichológus fejti meg a megrázó esetet.

Anna 14 éves. Csendes, nyugodt, érdeklődő és illedelmes kislány. Könnyen és jól tanul, a sporthoz is jó érzéke van, a ritmikus sportgimnasztika a kedvence. Sok barátja van, tanárai szeretik – és aggódnak érte, a kislány ugyanis 2 hónapja nem jár iskolába. Reggelente a hasát fájlalja, szédülésre hivatkozik, kínzó fejfájásra panaszkodik, a lakásból pedig nem hajlandó kitenni a lábát. Szülei, barátai hiába faggatják, kérlelik, mondja el, mi a baj, hogy hagyja el a lakást, menjen újra iskolába, a kislány hajthatatlan, nem mozdul.

Az orvosi vizsgálatok hamar kimutatják, Anna makkegészséges, semmi nem indokolja a rosszulléteket. A szülők pszichológushoz fordulnak segítségért. Egy középkorú nőt választanak. Első alkalommal az édesanya és az édesapa együtt érkeznek hozzá. Felvázolják lányuk furcsa tüneteit, majd elkezdenek nyomozni, próbálják kitalálni, mi okozhatja Anna furcsa viselkedését. Mi magyarázhatja, hogy a kislány egész nap a padlót bámulja?

A szakember mindenre rákérdez, de a kislány körül mindent rendben talál: rendesen eszik, takaros otthonban él, vannak barátai, az iskolában nincsenek gondjai, szerelemi csalódása nem volt, nem bántotta senki… a házból mégsem hajlandó kitenni a lábát.

A doktornő hamar rájön, másképp kell megközelíteni a problémát: vajon mi lehet a lakásban, ami a kislányt odaköti? Mi lehet az, amit nem hagyhat el? Mi az, amit esetleg őriz? Mi az, ami állandó felügyeletet igényel? A szülők nem tudják megfejteni, mi lehet ez.

A következő találkozóra az édesanya egyedül érkezik. Magáról mesél: fordítóként dolgozik, jól keres, de az elmúlt hetekben nem tud a munkájára koncentrálni, felemészti az aggódás. Aztán, ahogy telnek a percek, egyre jobban megnyílik. Kiderül, az édesapa középiskolai tanár, köztiszteletben álló férfi a kis településen. A nő elmeséli, férje vállát óriási teher nyomja, a munkában túlterhelt, egyedül nem győzi már azt a sok munkát, amit a létszámcsökkentés után kiutaltak neki. Estére kimerül, nem tudja tartani magát, dühöng, kiabál – és egyre többször emel kezet a feleségére. Az asszony megérti férjét, elfogadja, hogy ideges, ennyi stresszt, ennyire kevés pénzért nem lehet ép ésszel bírni.

Az édesanya ekkor még nem sejti, vallomásának köszönhetően a pszichológus számára összeáll a kép: Anna azért nem mozdul otthonról, mert az édesanyját őrzi. Azt hiszi, ha mindig anyja mellett marad, nem eshet bántódása. Retteg, ha nincs ott, valami szörnyűséges történik vele. Amikor apja kiborul, a lány gyakran szembeszáll vele, visszakiabál, próbálja meggyőzni az apját – sikertelenül.

Az asszony kétségbeesetten kérleli a pszichológust, ne mondja el senkinek mindezt, a férfiról nem derülhetnek ki “ilyen” dolgok. Őt máshogy ismerik a kisvárosban. A hírnevén nem eshet folt. Kétségbeesik.

A pszichológus kérésére otthon nem mond semmit a férfinak, aki a következő megbeszélésre egyedül érkezik. Ő is sokat mesél magáról, a sok stresszről, a hatalmas felelősségről, amit nagyon nehezen bír. Elmeséli, hogy két hónappal korábban komoly leépítések voltak az iskolában, az elbocsátott kollégák feladatait azok kapták meg, akik maradtak.

Másfél órája beszélgetnek, amikor szóba kerül a család. A szakember óvatos kérdésekkel terelgeti a férfit, aki először csak annyit ismer be, hogy nem jó apa, nem jó férj. Hazaviszi a sok rosszat. Aztán két nap múlva újra találkoznak, egy hét múlva újra. A férfi megnyílik, beismeri a szörnyű tettét: dührohamok kínozzák, állattá válik otthon, előfordul, hogy nekimegy a feleségének. Belátja és kimondja: azok az emberek esnek áldozatul, akik a legtehetetlenebbek. A pszichológus őt is rávezeti, miért viselkedik furcsán Anna. A férfi összeomlik.

Az eset óta három hónap telik el. Az édesapa kéthetente találkozik a pszichológussal. Jól haladnak. Munkáját átszervezte, újra sportol, a dührohamait megtanulta levezetni, sok időt tölt a szabadban, meditálni tanul és mindennél jobban figyel a családjára.

Anna pedig újra jár iskolába, a kívülállók pedig semmit nem sejtenek, hogy az elmúlt hetekben mekkora megpróbáltatásoknak volt kitéve a kislány.

A történet a Psychologie Heute pszichológiai szaklapban jelent meg a pszichológusnő tollából.

Exit mobile version