Azt, hogy teljesen életszerűtlen és a valóságtól elrugaszkodott elképzelés. A BKK tervezete pontosan így hangzik: “A mozgólépcsők babakocsival csak abban az esetben vehetők igénybe, ha az utazás során a babakocsi szállításához 2 felnőtt kísérő van jelen, és a kapaszkodásban nincsenek akadályozva. Ebben az esetben kötelező a gyermeket a babakocsiból kivéve, lehetőleg a gyermek hordozására szolgáló eszközben vinni, a babakocsit pedig lehetőleg összecsukva kell szállítani a mozgólépcsőn.”
Megpróbálom a saját példámon keresztül szemléltetni, hogyan működne ez a valóságban.
Adva vagyok én, egy 7 hónapos gyerekkel, aki jelenleg bőven babakocsiban tartózkodik ideje nagy részében, ha épp nem itthon vagyunk. Vannak helyek, mint például Újbuda, ahova leginkább metróval tudunk eljutni a leggyorsabban, a szívünkbe zártuk a 4-es metrót, mert harmadolta a tömegközlekedéssel töltött időt számunkra. Persze mindenki mondhatja, hogy minek akarunk mi Újbudára menni, meg úgy egyáltalán, minek akarunk bárhová menni, ami nem itt, a lakótelepen van. Tulajdonképpen itt is megvan minden, amire szükségünk van, “ne izegjen, anyuka, ez a folytonos jövés-menés úgyis biztos megterhelő a gyereknek”. De hát ez van, én már csak ilyen izgős maradok és cipelem magammal a kölkömet keresztül-kasul a városon. Babakocsiban.
Adva van tehát egy átlagos hétköznap, amikor apjuk fogja magát, és elmegy dolgozni reggel hétkor, hogy este hatig haza se érjen. Igen, ilyen egy átlagos anyuka élete, nincs mit tenni, apa nem ér rá, hogy metrózzon velem és a babánkkal. Egy felnőtt kísérő a metróra kilőve, ha és amennyiben reggel 7 és este 6 között akarok közlekedni. A nagymama sem áll rendelkezésre erre a célra, mert egyrészt dolgozik, másrészt csak metróval tudnánk eljutni hozzá, amit nem tudunk, mert ugye a felnőtt kísérő jelenléte nélkül nem mehetünk mozgólépcsőn.
Ez itt akkor egy paradoxon. Annak semmi értelme, hogy nagymama jöjjön el hozzánk, hogy aztán elmetrózhassunk együtt oda, ahol dolgom van, várja meg, amíg végzek, aztán metrózzon velünk vissza, és menjen haza, ugye ebben egyetértünk. Bár szuper anya-lánya-unoka programnak hangzik, de azért van neki is élete, nem akarnám arra használni, hogy kísérgessen minket a metrón, mint valami kifejlett testőr/hordár/hosztesz.
Vadásszunk idegenekre!
A célom még mindig csak annyi, hogy eljussak mondjuk a Kosztolányi térhez, mindenáron. Megkérhetem még a szomszéd kismamát, hogy kísérjen el, ő úgyis otthon van napközben, remek ötlet. Vagyis mégsem, mert neki is van egy kis csatolt aprósága, aki – a helyzet fokozódik! – szintén babakocsiban közlekedik. Így már két felnőttet kellene magunk mellé venni, ha metróval szeretnénk eljutni A-ból B-be. Úgy tűnik, ezzel a küldetéssel még Tom Cruise sem birkózna meg.
Esetleg még az a megoldás jöhet szóba, hogy egy random utast leszólítok a mozgólépcső tetején, a kezébe nyomom egy szem gyermekemet, összecsukom a babakocsit, aztán átveszem a gyereket, beleszuszakolom a rajtam lógó kenguruba, közben a random utasra bízom a babakocsit, és így együtt, kart karba öltve utazunk le a mozgólépcsőn. Ezzel a lépéssel az a problémám, hogy orosz rulettet játszom: nem tudhatom, milyen ember a másik, akit épp leszólítok. És ha épp pszichopata baltás gyilkos, aki fogja magát, és elrohan a gyerekemmel és/vagy babakocsival?
Illetve mivel ez nem egy gyors hadművelet – gyerek babakocsiból ki, babakocsi össze, gyerek kenguruba be, gyerek már kiborult, ordít, mert mit ráncigálom, különben is aludt volna –, ki lesz az a kedves random vadidegen, aki a kedvemért, hogy lejussak a metróhoz, mindezt megvárja? Egy végtelenül türelmes és önfeláldozó idegennek kell lennie, mert utána még megkapja azt a megtisztelő feladatot is, hogy hozhatja a babakocsit nekem. Biztos tolonganának erre az emberek.
Arról nem is beszélve, hogy sokszor 2 éves gyerekek is még babakocsival kelnek útra, őket már nem lehet kenguruba tuszkolni, mégis milyen másik alkalmas hordozóban vigyük akkor le meg fel őket a mozgólépcsőn? Ha a kezemben viszem, az ugyanolyan veszélyes, mintha babakocsiban tenném egyedül.
Van engedélyed, vagy metrózgatnál felelőtlenül, mintha nem lenne holnap?
De még mindez nem elég, mert van még egy kitétel a babakocsisok, kerekes székesek és vakvezető kutyások számára: “a mozgólépcső igénybevételéhez minden esetben kötelesek előzetes engedélyt kérni az állomási forgalmi személyzettől. Az engedélykérés történhet személyesen, vagy az állomás területén elhelyezett segélykérő készülékeken keresztül.”
Így válna teljességgel lehetetlenné a közlekedés számunkra, metróval legalábbis mindenképp. Mert logisztikailag kivitelezhetetlen, és ráadásul még engedélyt is kellene kérnem az utazáshoz, miközben érvényes bérletem van. Nem is értem egészen, hogy mihez kellene engedély: fel kell mutatnom előzetesen egy plusz felnőtt személyt ahhoz, hogy beengedjenek a mozgólépcsőhöz? Tehát akkor már az utcán kellene vadásznom a random idegeneket, akik esetleg hajlandóak végigcsinálni velem az egész procedúrát?
Ennek egy megoldása lehet csak: szerintem lesznek direkt kísérő személyek a mozgólépcsőknél, akik azért kapják a fizetésüket, hogy a babakocsisokat le- és felszállítsák a mozgólépcsőkön. Vagy lehet majd bérelni embereket erre a célra, és választhatok, hogy aznap szőke herceggel vagy vörös-szeplőssel szeretnék mozgólépcsőzni.
Tulajdonképpen így egészen kalandossá válhat az utazás, sosem tudom majd, hogy épp kivel ismerkedhetek meg, a szociális életemre mindenképpen jó hatással lesz. Egy csomó új ismerősre tehetek szert, akikkel összeköt a mozgólépcsőzés csodás, izgalmas élménye. Nézzük a jó oldalát: biztos ez az idea húzódik meg az elképzelés mögött azon kívül, hogy szerintük életveszélyesen babakocsiznak az anyukák a metróban: társadalmi érdek közelebb hozni az embereket egymáshoz, a kismamák úgyis olyan magányosak, így legalább rá lesznek kényszerítve, hogy kapcsolódjanak másokkal.