Te voltál már szerető? Ha nem, akkor ne ítélkezz!

Szerintem senki sem ítélheti el a szeretőket, amíg saját maga nem lépett ebbe a cipőbe. Nem gondoltam mindig így, friss házasként, naiv feleségként még az volt a véleményem, hogy a szeretők a rosszak, a feleségek a jók. Bár azért árnyaltabban gondolkodtam, mert a szememben nem a szeretők voltak a hibásak, hanem a pasik, akik nem bírtak a nadrágjukban maradni egy szép nő miatt.

Igazából máig tartja magát bennem a nézet, hogy egy ilyen szeretős háromszögben a főkolompos a pasi,

aki nem kommunikál élete párjával, hogy neki rossz otthon valami, hanem új szoknya után néz nagy bánatában. Második hibásként én az asszonyt látom, aki valószínűleg szintén nem próbál megoldást keresni a kettőjük kapcsolatában lévő zűrökre, hanem inkább takarózik a gyerekekkel. És csak utolsósorban gondolom hibásnak a szeretőt, akinek nincs annyi tartása, gerince, hogy azt mondja egy nős pasinak, hogy pattanjon gyorsan valamerre messzire, ne utána fusson, először rendezze az otthoni viszonyait.

Azért jutottam erre a következtetésre, mert megismerkedtem Piroskával, aki már 18 éve szeretője egy nős embernek. Piroska egy végtelenül kedves, aranyos nő, jó szándékú és segítőkész, megtalálja könnyen a hangot mindenkivel. Ha ránézel, nem egy nős férfiakra vadászó, kiéhezett szeretőt látsz benne, mert nem is az. Csak valahogy így alakult az élete, a döntései nem mindig voltak a legjobbak, és beleragadt egy szeretői kapcsolatba. Nem reménykedik, nem is akarja, hogy elváljon a pasija. Fáj neki pedig, hogy egyedül tölti az ünnepeket, és maximum a barátaira számíthat, ha bajban van. Ahogy fáj neki az is, hogy tudja: a férfi, akivel megosztja az ágyát 18 éve, minden este más nő mellett hajtja a fejét álomra.

Pedig Piroska is úgy indult neki az életnek, hogy férjet és gyereket akar, nem pedig úgy, hogy egyedül fog élni két macskával.

Álmodott magának egy olyan férfit, aki erős és megtartja őt a nehéz időkben, felemeli a boldog időszakokban, jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Aztán jött Péter, aki akkor már házas volt, egy pici gyerekkel. És Piroska álmai szertefoszlottak. Az első három évben még azt hitte, megtalálta élete párját, elhangzott a bűvös “el fogok válni” mondat minden héten, amikor találkoztak. De nem történt semmi. A találkozók nem sűrűsödtek, azóta is ugyanúgy, hetente egyszer átugrik hozzá a pasi, és pár órát nála tölt, majd lelép vissza a családjához.

Azt hiszem, akkor veszett ki belőle végleg a remény, amikor három éve voltak szeretők, és kiderült, hogy Péter felesége terhes a második babájukkal. Akkor elkeseredett, úgy igazán, a végsőkig. Annyira, hogy felhívta Péter feleségét, és mindent elmondott neki: hogy ők már három éve együtt vannak a háta mögött, és Péter el fogja őt hagyni, válni akar, és ezt egy gyerekkel sem tudja megmenteni, ne is próbálkozzon. A feleség összeomlott, nekiesett a férjének, majd pár nap múlva elvetélt. Azóta sem született másik gyermekük.

Ki tudja, hogy a telefon sokkolta-e annyira, hogy a teste így reagált, és a pár hetes terhességnek véget vetett, vagy amúgy sem maradt volna meg a baba. Piroska szerint ő az oka, azóta is őrült lelkifurdalással küzd, hogy annak a gyermeknek az élete az ő lelkén szárad. Pedig nem akart senkinek sem ártani, csak akkor, azon az estén nem is volt szinte magánál, annyira fájt a szíve. Ám a kapcsolatnak ezután sem szakadt vége, ahogy a házasság is egyben maradt. Lehet, hogy a feleség inkább elnézi Péternek Piroskát, csak maradjon vele és a gyerekkel. Lehet, hogy egyáltalán nem érdekli már, mit művel a férje a heti egy szabad estéjén. Vagy neki is van egy szeretője, még az is lehet.

Ahogy én megismertem Piroskát, úgy látom, a szeretői státusz egy hatalmas adag önbizalomhiányból fakad.

Nem hiszi el, hogy neki is több járna. Távol tartja magát inkább az igazi intimitástól. Fél teljesen kiadni magát egy másik embernek, mert akkor még megsérülhet a végén. Az egész szeretőség nem a feleségek ellen szól igazából, nem is nekik ártanak a legtöbbet. A feleségeknek a férjeik ártanak, nem a szeretők. A szeretők önmagukat bántják a leginkább egy ilyen kapcsolatban. Minden alkalom után az járhat a fejükben, hogy “nem vagyok elég jó, nem kellek másra”.

Persze az is lehet, hogy akad olyan szerető, akinek az a fétise, hogy nős férfiakra vadászik, és azzal növeli az önbizalmát, hogy el tudja halászni mások férjét az orruk elől. De azt hiszem, a való életben, az átlagos házasságok átlagos szeretőiben nem ez munkál. Vágynak arra, hogy szeressék őket, de nem hagyják, hogy tényleg szeressék őket. Paradoxon, ami miatt ők szenvednek a legjobban.

Ne tedd ezt magaddal!

Félreértés ne essék, nem felmenteni akarom a szeretőket, dehogy. Csak azt szeretném mondani, hogy a dolgok nem egyszerűen feketék vagy fehérek, és mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, meg kell próbálni egy kicsit a másik szempontjából is megnézni a dolgokat. A Piroskához hasonló szeretőknek én legszívesebben megfognám a kezét, és azt mondanám nekik: “kérlek, ne tedd ezt magaddal, ennél még a magány is jobb.” Megölelném, és arra biztatnám őket, hogy tanulják meg szeretni saját magukat, máskülönben sosem keverednek ki a szeretői státusz csapdájából. Megmutatnám nekik, hogy milyen széles ez a világ, ahol nekik is megvan valahol a párjuk, aki tényleg csak rájuk vár. Csak nem találhatják meg addig, amíg egy nős pasira várnak.

A folyton várakozó nőknek szeretném azt üzenni, hogy többet érnek ennél, és ne hagyják ilyen megalázó helyzetben tartani magukat. Nem éri meg küzdeni egy olyanért, aki nem küzd értük. Csak nem éri meg a sok időt, energiát, fáradságot. Egyszerűen felesleges. Piroskának már valószínűleg nincs esélye, túl régóta él így, túlságosan belesüppedt már a viszonyába, ez vált számára a természetessé, nem is gondolkodik már másban. De a többi nőnek, aki még nem lépett bele ebbe a cipőbe, még van választási lehetősége. Még fordíthat az életén.