Aki még nem tapasztalta meg, milyen bántalmazó kapcsolatban élni, az nehezen érti meg, miért nem lépnek ki az áldozatok a kapcsolatból, és mi motiválja őket, hogy olyan sokáig tűrjenek. Ítélkezés helyett inkább válasszuk a megértést, ne pálcát törjünk felettük és hibáztassuk az áldozatokat, hanem próbáljuk a helyükbe képzelni magunkat.
1. Nem gondolták volna, hogy ez lesz belőle
Sokan azt gondolják, ha egy ismerősükről kiderül, hogy bántalmazó kapcsolatban élt, hogy ők jobbak, mint az áldozat, mert sosem mennének bele egy bántalmazó helyzetbe. Csakhogy az a helyzet, hogy senki sem úgy megy el az első randira, hogy “De jó, most aztán egy jó kis brutális bántalmazót összeszedek magamnak, aki megverhet naponta”. Az áldozatok ugyanolyan jóhiszeműen mennek el az első randira és szavaznak bizalmat a bántalmazónak, mint bárki más egy normális embernek. Sajnos nincs az ilyen embereknek a homlokára írva, hogy “Vigyázat, bántani foglak!”.
Nem tudtam, kivel állok szemben, egészen az ötödik randinkig, amikor hirtelen átnyúlt az asztal fölött és felpofozott. Az addig eltelt idő már épp elég volt arra, hogy észrevétlenül manipuláljon, és én ennél a pofonnál úgy döntsek, nem hagyom el, hanem maradok.
2. Sokszor próbálnak szabadulni
“Amikor végre ráébredtem, hogy mi történik velem, megpróbáltam elhagyni. Többször is. Mindig csődöt mondtam, valahogy mindig visszakerültem. Nagy átlagban egy áldozat hétszer próbálja meg elhagyni a bántalmazóját, mire végre sikerül kitörnie, nekem ez sokkal több próbálkozásba került.”
Amíg nem látod át, hogy milyen pénzügyi, törvényi, gyermekelhelyezési és érzelmi kötelékek fűzik az áldozatot a bántalmazójához, addig ne gondold azt róluk, hogy túl gyávák vagy túl kényelmesek ahhoz, hogy lelépjenek.
3. Ne akard megjavítani őket
Miután sikerült elválnom a bántalmazómtól, sok jóakaróm kezdett el különböző irányokba tolni engem, hogy megszereljék az életemet. Csakhogy ezzel pont beleragasztottak az áldozatszerepbe. Nem kell engem megjavítani, nem vagyok törött áru.
Az élet egy bántalmazó kapcsolat után kifejezetten ijesztő. Az áldozatoknak nagyon sok olyan dologgal kell szembenézni, amit régóta próbáltak már figyelmen kívül hagyni. Ráadásul jó ideje nem voltak saját magukkal, más irányította őket, most pedig újra csak saját magukért felelősek. Ebben az újfajta függetlenségben fontos számukra, hogy megtanulják a saját útjukat járni, méghozzá a saját tempójuk szerint. Támogasd őket, éreztesd velük, hogy biztonságban vannak, legyél ott nekik, de ne halmozd el kéretlen tanácsokkal, hogy hogyan kellene most élniük az életet.
4. A bántalmazásnak sok fajtája van
Az egyik leggyakoribb tévhit az emberek részéről, hogy “Annyira nem lehetett rossz az a kapcsolat, hiszen ott vannak a gyerekek, akkor biztos volt köztük szex is”. A bántalmazó kapcsolatokban gyakran találhatunk erőszakot, a fogamzásgátlás megakadályozását, a nőkre/férfiakra erőltetett terhességet…
A bántalmazók szeretik bebiztosítani a saját helyzetüket a gyerekekkel, hiszen minél több gyerek van, annál inkább függővé tehetik maguktól az áldozatot. A gyerekek tehát maximum a szülés bizonyítékai, nem pedig egy önálló döntésé.
5. Nem kell elmondani nekik, mit tettél volna másképp
Senki sem tudhatja, hogy mi lenne a reakciója, ha bántaná valaki, ha még nem volt ilyen helyzetben. Nem túl szép dolog ezért azzal jönni az áldozatoknak, hogy “ha velem történik, én ezt tettem volna ahelyett, amit te tettél”. Nem tudod beleélni magad a helyzetükbe, mert még nem jártál abban a cipőben.
Ez egy túlélésért játszott “társasjáték”, sok esetben tényleg az életük a tét, nem kicsinyítheted le olyan szintre, amit te fejben simán megoldnál, míg ők évekig küzdöttek vele.
6. A bántalmazás nem olyan direkt módon történik, mint gondolnád
A bántalmazás olyasmihez hasonlítható, mint egy stratégiailag jól megtervezett támadás. Az áldozatokat manipulálják, degradálják, megtörik, és ráveszik arra, hogy ne lépjenek ki a szituációból.
A bántalmazó céltudatosan lerombolja az önbizalmunkat, hogy azt gondoljuk, nélküle semmit sem érünk és nála jobbat nem is érdemlünk. És ha már egyszer megtört minket, akkor szisztematikusan átveszi az életünk minden területe fölött az irányítást.
Még mielőtt feleszmélnének, az áldozatok életében a bántalmazó a kontrollja alá vonja az anyagiakat, a karrierjüket, a családi kapcsolataikat, barátaikat, az önbizalmukat, az egész létezésüket. Addig kavarja a kártyákat, amíg az áldozatok már nem irányítják a saját életüket és nem hozhatják meg a saját döntéseiket.
7. Sokszor önmagukat hibáztatják
Rengeteg önvád volt bennem, amiért ez történt velem. Úgy éreztem, csak rajtam múlt, hogy így alakult az életem, az én rossz döntéseim miatt volt az egész. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyedüli áldozat, aki így érez. Nem tudom, hogy az emberek miért éreznek kényszert arra, hogy rámutassanak, hol hibázott az áldozat, de tény, hogy folyton ezt csinálják. Talán azért, mert egyszerűen nem tudják felfogni, hogy kerülhet valaki egy bántalmazó kapcsolatba, és önmagukat akarják megnyugtatni, hogy velük ez sosem történhet meg. Pedig nélkülük is épp eleget ostorozzuk magunkat, és pontosan tudjuk, hol rontottuk el az életünket.
Nem kell elemezni az áldozatokat, hagyd ezt a munkát meg nekik, elemzik ők saját magukat épp eleget nélküled is. Ők is azon vannak teljesen erőbedobással, hogy soha többé ne kerüljenek ilyen helyzetbe. Segíts nekik, beszélgess velük róla, ha ők hozzák fel a témát, de ne kezdd el sorolni, hogy ők miben hibáztak, mert csak még lejjebb nyomod őket.
8. “Apa azért iszik, mert te sírsz”
Legalább ezt az egyet meg kellene végre értenie mindenkinek, hogy sosem az áldozat hibája, amiért belekerült egy bántalmazó kapcsolatba. Egyedül és kizárólag a bántalmazó döntése volt az, hogy így viselkedjen és így manipuláljon egy másik embert. Mindegy, hogy az áldozat hányszor nem volt hajlandó szexelni, hányszor veszekedett, hányszor nem takarított vagy bármi mást csinált, amivel felidegesítette a bántalmazóját, nincs olyan létező ok ebben a világban, ami feljogosítana bárkit arra, hogy bántsa, testileg-lelkileg terrorizálja a társát. Egyedül a bántalmazó felelőssége, döntése, hogy tönkreteszi a másik életét.
Túl sok áldozat él még mindig beleragadva egy ilyen bántalmazó kapcsolatba csak azért, mert elhiszi magáról, hogy ő a hibás, és ha ő máshogy viselkedik, akkor majd a bántalmazó abbahagyja ezt a viselkedést. Végzetes tévedés, a bántalmazók egyik legnagyobb fegyvere, hogy ezt elhitetik az áldozataikkal. Tipikusan az a helyzet, mint amikor egy gyereknek azt mondják: “apa azért iszik, mert te sírsz.” Pont ennyire képtelenség az is, hogy az áldozat lenne hibás a bántalmazásért.