Na ja. Nem is olyan egyszerű az élet. Egy ismerősöm írt nekem nemrég, nagyon eltűntem a közösségi médiából. Sóhajtoztam neki egy sort a munkahelyi problémákról, hogy így már majdnem negyvenévesen nem vágyom gyakornoki jellegű munkára, olyan gáz már, hogy csak a megélhetés miatt csinálom. Nagy rabszolgahajcsár a kiszolgáltatottság. Erre meglepődött. Na nem a munkám miatt, hanem a külsőm miatt. Kevesebbnek gondolt. Hízelgő. Ja és hogy nem szexelek. Miért nem? Hát kéznél van a kolbász, a férjem, mi a fenének, nem?! Hát mi a gond? Nos nem, nem vagyok érzéketlen, rideg, csak az anyaságba burkolózott anya. Á, dehogy.
Az egész talán ott kezdődött, amikor teherbe estem. Én úgy éreztem, hogy kivirágzom. Végre, terhes vagyok, és milyen jó lesz, egy csomó hónapnyi felhőtlen szex vár rám, nem kell óvszer, kedves férjem! Igyekeztem megőrizni a szép formám, és boldog és pörgős voltam. A drágám nem tudott rám nézni nőként, onnantól kezdve egyszer sem. Először azt mondta, hogy várjunk pár hónapot, a kicsi magzat nagyon érzékeny még, amíg oly picike. Majd később, ha már túl leszek az első trimeszteren – majd akkor lehet finoman próbálkozni a szexszel.
Nyilván, racionálisan átgondolva, igaza van. Továbbra is figyeltem a jó formámra, kiéhezve, de annál nagyobb örömmel adtam tudtára férjemuramnak, hogy végre vége van az első trimeszternek, nosza, gyerünk, csak legalább valami.
A folytatásért kattints a Világ caféblogra!
Szex, ahogy megírtuk:
- Ezekre mind a szex a gyógyír
- “Negyven felett jöttem rá, hogy létezik jó szex“
- Szexhirdetésben találtak rá VV Dóri fotóira