Kislány
Korrekt kontextus: “Te mindig az én kislányom maradsz, akárhány legyél is!”
Szexista/álkedves kontextus: “Hát jó-jó, idén mondjuk kapta ezt az irodalmi Nobelt ez a kanadai kislány…” “Mit akar most ez a kislány ezzel, hogy összetépi a szerződést?”
No comment.
Hölgyek
Korrekt kontextus: A vécé ajtaja
Szexista/álkedves kontextus: “A hölgyek általában így fogják meg a kormányt, és így próbálják…”
Rendkívül kedvelt megszólítási forma még politikusi körökben. Szépelgő, légiesítő, kicsit tolakodó; nem elég tárgyilagos. Nem kedveljük.
– Gyakori alcsoportja: Hölgyem
Korrekt kontextus: “Hölgyem, megengedi, hogy leüljek ide?”
Mondjuk, én személy szerint nem szeretem, ha belevonnak egy kétes birtokviszonyba, ezért jobb kedvelem a sima főneveket, de ugyebár az furán hangzik, hogy: “Hölgy, megengedi, hogy leüljek ide?”
Szexista/álkedves kontextus: “Hölgyem. Ugye nem gondolta komolyan, hogy…”
Itt már a negatívumok összeadódnak, de legalább nem kell gondolkodnom, hogy felháborodjak-e.
Lányok
Korrekt kontextus: “A lányok álljanak tornasorba!”
Szexista/álkedves kontextus:
“A lányok fürdőruhás felvonulása következik.”
“A lányok már este hattól kint állnak az országút mentén.”
Nem ismerek még egy ilyen álnok megszólítást. Megfigyeltétek? A nők két csoportja sosem nőkből áll, hanem csakis lányokból, legyenek bár huszonévesek, harmincasok vagy épp ötvenesek. Ez a két csoport pedig a szépségversenyeken indulóké, illetve a prostituáltaké/szexmunkásoké. Nekik nem jár ki a “nő” megjelölés, ami elég paradox, hiszen épp kizárólag nő mivoltukban tekintenek rájuk. Igen ám, csakhogy a nő megjelölés sugall némi önállóságot, sokakban még tiszteletet is kelt. Egy büszke szó. A “lány” kiskorú megjelölés, a kiskorúak felett pedig mások gyakorolnak hatalmat. Hasonlatosan ahhoz, mint amikor megmondják valakinek, mennyit ér a külseje, vagy megvásárolják a testét.
Anya
Korrekt kontextus: “Anyaaa! De jó, hogy megjöttél!”
Szexista/álkedves kontextus: Na jó, nem az, inkább csak praktikus (?): “Látja, anya? Akkor így fogja meg a baba lábát, és így töröljön!”
Oké, ez nem a sértő, inkább a mókás kategória. Amikor először hallottam ezt a verziót, kicsit értetlenkedve néztem körül a szobában, kinek szóltak így, ahogyan eddig csak harmadik személyről hallottam beszélni valakit. Aztán rájöttem, hogy az anya, az én vagyok, immár hat és fél órája, és hát nekem kell megtanulnom a pelenkázást. Csak így még sosem címeztek nekem mondatot, és szó se róla, bármilyen szép szó is, ilyenformán elég hülyén hangzik. Tudom én, hogy a csecsemős nővérek azért használják ezt a generális megszólítást, mert hát ki a fene tudna megjegyezni napi hat-nyolc új keresztnevet, de kiírhatnák, mondjuk az ágy végére, vagy kaphatnánk mi is rózsaszín karszalagot. Azért amint megszoktam, három napig elviseltem.
– Távolabbi rokona: Hölgy – E/3-ban, de neked célozva: “Tízezrest adott a hölgy, pontosan emlékszem” (mármint hogy te tízezrest adtál, akihez a szavait intézi. Figyelemreméltó nyelvhasználat, biztos találkoztatok vele.
Monoki Liza anyukája
Korrekt kontextus: Korrekt-korrekt, csak…
Szexista/álkedves kontextus: Nincs neki, sőt mondhatom, hogy érzelmileg kellemes, csak kifejezetten megszólításként először furcsa, pl.: váróteremben, bölcsiben, oviban.
Szintén a friss anyaság hozta új feladat: meg kell szokni, hogy ezentúl időnként másvalaki nevén fognak szólítani. Csak aztán ne csodálkozzanak, ha az orvosi váróban nem pattanok rögtön. (Ezen túl mondjuk, én jobb szeretem az ’édesanyát’, mint az ’anyukázást’, de gondolom, legalább a gimnáziumig már így marad.) Jó, elismerem, ha identitásfosztó is, azért praktikus: így a gyerekkel foglalkozóknak csak egy nevet kell észben tartaniuk. Inkább ez legyen, mint hogy elcseréljék a gyereket, nem?
Ajánlott verzió: Kempf Zita
Néni
Korrekt kontextus: “Néni kérem, visszaadná a labdámat?”
Szexista/álkedves kontextus: “Délután itt tartjuk a kézműves foglalkozást a nénikkel.” “Kovács néni, kettőre jön a gyógytornász!”
Gondozóházban, idősek otthonában, kórházakban még ma is leginkább ez a megnevezés dívik, bár helyenként már figyelnek arra, hogy a gondozottakat egyszerűen és korrekten keresztnevükön szólítsák – méghozzá nem becézve, legfeljebb saját kérésükre. A nénizés (és persze bácsizás) kicsit lekezelő, atyáskodó, az autonómiát megkérdőjelező, a személyiséget idézőjelbe tevő, a kort viszont előtérbe toló. Főként fiatal, illetve fiatalos nyugdíjasokat szokott zavarni, akiknél különösen indokolatlan a használata, hacsak nem gyermekkorú a megszólító.
– Alcsoport még: nénike
Korrekt kontextus: Tulajdonképpen mindegyik, még kedves, szeretetteljes is, de valahogy mégis az embernek az az érzése, hogy ha valakihez így szólnak, azt már leírták. Száz év felett bocsánatos.
Szexista/álkedves kontextus: Vagy mégsem? “Jaj, nénike, hát húzza már odébb azt a kiskocsit az isten megáldja!” Jelentése: Oké, hogy megöregedtél, cseszd meg, de miért kellett lassan szerencsétlenkedő ügyetlenné is válnod?
Színésznő, elnöknő, írónő
Korrekt kontextus: Nincs nagyon (legfeljebb a szándék lehet az). Talán ha sok színészt vagy államelnököt kell nemek szerint gyorsan két csoportra osztani. De ez viszonylag ritka. Ehhez képest túl sokszor érzik szükségesnek riporterek, újságírók és tulajdonképp bárki leszögezni, hogy az adott szakma képviselője milyen nemű. Még akkor is, ha ez az adott ember nevéből kiderül.
Szexista/álkedves kontextus: Nehéz megmondani, mert általában minden rosszindulattól mentes megjelölés, csak hát az a fajta “jószándékúan káros”.
Ajánlott verzió: színész, politikus, író. Minthogy a teljesítményükben a legritkább esetben játszik szerepet a nemi szervük, az információ irreleváns, ugyanakkor valamiféle másodrendű csengése lehet adott esetben.
Női politikus, női vezető
Korrekt kontextus: szerintem: 0
Szexista/álkedves kontextus: Ööö… szintén tárgyszerű akar lenni, de nem az. Már csak nyelvi szempontból sem stimmel: egy nő logikusan nem lehet női; a női jelzőt hagyjuk meg a nők által használt tárgyaknak, élettelen dolgoknak: női cipő, női vécé. Van némi másodrendű stichje is. Ha azt mondjuk: női politikus, szinte mintha azt mondanánk: olyan, mint egy rendes politikus, csak ez női.
Ajánlott verzió: Ha a szöveg olyan természetű, hogy fontos hangsúlyozni, hogy nőkről és nem férfiakról van szó, akkor: politikusnő, nő politikusok, vezetőnők, nők vezető pozícióban – ilyesmi. Ellenkező esetben holnaptól a “férfiúi politikus”, “férfiúi vezető” jelzős szerkezeteket javaslom használni.
Anyukám
Korrekt kontextus: “Az én anyukám a legszebb a világon!”
Szexista/álkedves kontextus: A fentin kívül csak az van neki, még álkedvesnek sem nevezhető.
– Ismert alcsoportja: kisanyám. Hát, ezt már magyarázni sem kell. Aki ezzel a szóval indít, az, mondhatjuk, hogy még ha tetszését fejezi is ki, az eleve vesztesek tudatával bír. Ha már úgysem fog velem szóba állni, legalább verbálisan belérúgok – gondolhatják például az utcai beszólogatósok. Más helyzetben még ennyi pozitív tartalma sincs, bár kétségkívül a fiatalabb, szebbnek találtatott nők esetében gyakoribb, még a parlamentben vagy sorban állós vitában is.
Kisaranyom
Korrekt kontextus: Nem ismert.
Szexista/álkedves kontextus: Bunkó, behízelgős, aztán magasba felrúgós.
Bébi
Korrekt kontextus: “Bébi, imádlak, amióta csak feleségül vettelek!”
Szexista/álkedves kontextus: “Helló, bébi, egyedül vagy?”
És egyedül is maradok.
Fiam
Korrekt kontextus: “Átugranak holnap a fiamék. Hozzák az unokámat is.”
Szexista/álkedves kontextus: “Fiam, ideadnád a sót? Már megint ízetlen.”
Egészen “gyönyörű” darab, azt hiszem, ez a non plus ultra, ahogy mondani szokás. Hallott valaki bénábbat, minden elsődleges és másodlagos nemi jellegtől megfosztóbbat, lealacsonyítóbbat, szárazabbat és érzelemmentesebbet? Na, jó, ez utóbbi nem igaz, mert valamiféle szeretet, vagy inkább mély ismeret, hosszú évtizedek összerázódása kihallható ebből a megszólításból, amellyel esetenként férfiak élnek a feleségükkel szemben. Érdekes, hogy egyszerre három szinten csorbítják ezzel a nő identitását: egyrészt kiskorúsítják (fiam = gyermekem), másrészt megfosztják nemétől amennyiben férfi-megszólítással illetik, valamint birtokviszonyba vonják, önállóságától megfosztott birtokukká teszik az –am végződéssel. Mentségükre nem szól ugyan, de az összképet árnyalja, hogy fordított használata is ismert (az ugyebár a totális verbális kasztrálással egyenértékű).
Horváthné
Korrekt kontextus: Talán fizetési listán? Még ott sem.
Szexista/álkedves kontextus: Ez többnyire nem szexista, inkább ellenkezőleg: szintén minden nemi tartalomtól megfosztó, és kisajátítást (legalábbis mások általi tulajdonítást) hangsúlyozó verzió. Horváthné az, aki nőként már megszűnt létezni, és most valami szeráfszerű érzelmi háttérországként, úgynevezett nejként éli az életét.
Nem javallott.
– I. alcsoport: Horváthné, Marika
Korrekt kontextus: ?
Szexista/álkedves kontextus: Bármelyik, bár kiterjedt közegekben gyakorta használatos. Nem feltétlen sértő, inkább mondanám teljességgel használhatatlannak.
Egykori párttitkárok hagyatéka. Hivatalos iratban, címzésben, pontos megjelölés esetén értelmetlen, mivel hiányzik a középső tag. Közvetlen viszonyban, megszólításra meg elég lenne a keresztnév, Hacsak nem akarunk így levelet kezdeni: “Kedves Horváthné!” – mondjuk, ha a liftre ragasztjuk ki, még ez is lehetséges, de akkor általában nem kedves dolgok következnek.
Ajánlott verzió: Horváth Lajosné, Mária
– II. alcsoport: Marika
Korrekt kontextus: “Marika kedves, a szebbikből adjon, legyen szíves!”
Szexista/álkedves kontextus: “Marika, akkor megtartaná, kérem, a prezentációt?”
“Máris, Bélusom!” Furcsa lenne, ugye?
- Nem vagyok a kisaranyod!